Szüret

Gondoltátok volna, hogy a „szüret” és a „szőlő” szavunk vérrokon? Pedig az. És éppen must időszerű. Akinél nem forr az újbor, nincs murci, ne is figyeljen.

A képen egy fürt szőlőt tartanak.


A „szőlő” szavunk a „szűr” ige fejleménye, hopp, ebből jött a szűrhető (szűrlendő), innen a szűrlő, szüllő, szőllő, „szőlő” szavunk is. Tájnyelvben a „szöllő” alak is teljesen elfogadott, így már értjük, miért. Ahogy a kör (körben forog), körölő, körlő, kürlő, majd „küllő” (biciklisek, figyeljetek!) is ilyen hangváltozáson alapul. A küllő ott köröl, köröz, forog körbe-körbe minden bringa kerekén.

Szűrlőgazdák, szüretelők, küllővel és szöllőmetszővel a kezükben, figyelem! Ki ne vágják a nyelvem!