Tanárok személyes határai

„Ez túl megy minden határon!” Ez a kifejezés szemlélteti, hogy a személyes határok elképzelése bennünk élő fogalom, annak ellenére, hogy ritkán mondjuk ki saját magunk számára, hogy hol húzódnak a határaink. A határok kérdése általában csak akkor kerül előtérbe, amikor azok megsértését érezzük, pedig tudatos átgondolással mentálhigiénénk és kapcsolataink alapjaivá is válhatnának.

alt


Személyes határok minden ember között húzódnak. Ez az a szubjektív, önállóan felállított szabályrendszer, mely definiálja az én és a másik között lévő különbséget és meghatározza a személyek közötti kommunikációt. Egészséges esetben a személyes határok lehetővé teszik, hogy egyensúly alakuljon ki az egyén és a másik fél között, amiben mindkét fél érdekei egyaránt érvényesülni tudnak. 

A személyes határoknak 6 különböző altípusa van. 

Anyagi határnak az minősül, amikor arról döntünk, hogy a tulajdonunkban lévő pénzt vagy tárgyakat hogyan osztjuk meg másokkal, tehát ha kölcsön adunk, mennyire érvényesítjük azt, hogy vissza is kapjuk, vagy mennyire ragaszkodunk ahhoz, hogy mások szóljanak, ha a dolgainkra szükségük van. 

A személyes határok időbeli vonatkozása az, hogy mennyire engedjük, hogy mások osszák be, vagy használják fel az időnket. Például szót emelünk-e, ha valaki rendszeresen késik a találkozóinkról. 

Az érzelmi határok a legkevésbé tudatos oldala a személyes határoknak. Ebbe a kategóriába tartozik az, hogy mennyire jelezzük vissza, ha a másik fél megsért minket, vagy visszaél a jóindulatunkkal. Kevésbé szoktuk végiggondolni azt, hogy mi hogyan szabályozhatjuk azt, ahogy bánnak velünk, pedig az érzelmi határok felállítása ezt jelenti. 

A fizikai határok a személyes térre vonatkoznak, hogy valóban mennyire engedjük közel a másik embert hozzánk. 

A személyes határok szexuális aspektusában azt szabályozzuk, hogy ki és hogyan közeledhet felénk.

Az intellektuális határok a gondolataink jogosságára utalnak, hogy mennyire tartunk ki saját véleményünk mellett, és mekkora teret engedünk mások meggyőzésének. 

A fenti felsorolásból következtethető, hogy a személyes határok az emberek közötti kapcsolatok minden területén megjelennek. Jelentősen befolyásolja őket a kultúra és a társadalmi normák. Emellett az egyéni különbségek is számottevőek benne. 

Rigid, merev határokkal rendelkezik az a személy, aki kevésbé engedi, hogy az adott helyzet hatást gyakoroljon a határaira, és inkább megtartja a három lépés távolságot másoktól. Ragaszkodik elképzeléseihez, így többször kerül konfliktusba, és lassabban, óvatosabban alakít ki bizalmi kapcsolatokat. Jellemzően nem kér segítséget, és kevés személyes információt oszt meg magáról. 

Áteresztő, porózus határokkal írható le az az egyén, aki nagyobb befolyást enged másoknak a saját életében és szívesen bevonódik másokéba is. Nehezen mond „nem”-et és kerüli a konfliktusokat, mások szükségleteit sajátja elé helyezi, emiatt gyakran túlhajszolt. A kapcsolat bizalmi szintjéhez képest túl sok személyes információt oszt meg magáról. Az egészséges határok legfőbb sajátossága a rugalmasság és a kölcsönösség, ami egyensúlyban tartja az egyén saját érdekeit, és teret enged másokénak is. Szükségleteit ismeri és képes is kommunikálni azokat. Az egészséges határokkal rendelkezők összevetik a saját álláspontjukat a többiekével kapcsolatban és képesek azt racionálisan mérlegelni, míg az áteresztő határokkal rendelkezők elbizonytalanodnak és inkább a másiknak adnak igazat, ha véleménykülönbségre kerül sor. A merev határokkal bírók pedig hajthatatlanok, meg vannak győződve saját véleményük helyességéről. 

Egy-egy ember nem feltétlenül rendelkezik ugyanúgy merev vagy áteresztő határokkal minden területen, hanem ezek eltérhetnek egymástól. Lehet, hogy valaki jól definiálta személyes határait fizikai téren, ezért kifejezi, hogy nem szívesen ad puszit távoli ismerősöknek, viszont az idejével könnyebben vissza tudnak élni, mert túlórában végzi el mások feladatait. Saját határaink átgondolása az alábbi két szempontban járulhat hozzá jóllétünkhöz: 

Önismereti szempont

A saját határok tudatos meghúzásának az a feltétele, hogy tisztában legyünk saját szükségleteinkkel és azzal, hogy mit várunk el a másik féltől. Ennek első lépése, hogy megfigyeljük az érzéseinket: azok a helyzetek, amikor jellemzően dühösek vagyunk, sokszor jeleznek határsértést. Például irritálhat bennünket egy kolléga túl határozottan képviselt véleménye, amikor az intellektuális határok kerülnek átlépésre. Ha felismerjük magunkban, hogy pontosan mi kelti bennünk a feszültséget, már könnyebben tudjuk ezt visszajelezni a másik fél felé. 

Gyakran előforduló helyzet, hogy a fiatalok a tanítási időn kívül is folyamatosan kérdésekkel bombáznak minket a házi feladattal kapcsolatban, vagy szülőkkel beszélgetünk telefonon hétvégén. Érdemes megfigyelni magunkon, hogy ezek mennyiben járulnak hozzá az érzelmi túlterhelődésünkhöz, és mennyire teszik lehetővé feltöltődésünket. A határok definiálása nem azt jelenti, hogy teljesen ki kell zárnunk ezeket a tényezőket, hanem azt, hogy magunk számára is fektessük le, hogy például egy napba hány és milyen jellegű üzenet megválaszolása fér bele, úgy, hogy közben pihenni is tudjunk. Így válik a határok kijelölése az öngondoskodás részévé. 

Kapcsolati szempont

A határok kérdésének tisztázása hozzájárul ahhoz, hogy átlássuk: mi miért vagyunk felelősek egy kapcsolatban, és hol kezdődik a másik fél hatásköre. A határaink tulajdonképpen a szükségleteink kiteljesedését szolgálják, így érdemes a másik féllel való kommunikációban az én-üzenetek mentén megfogalmaznunk és kifejeznünk azt, hogy mire van szükségünk. Ebben segít minket Marshall Rosenberg erőszakmentes kommunikáció módszerének használata. Érdemes megnézni Rosenberg előadását ezen a linken, vagy itt alább.


Szükségleteink felvállalása sebezhetőséggel is jár, viszont az őszintén és hitelesen megfogalmazott kéréseket szívesebben veszik figyelembe azok, akik kapcsolatban vannak velünk. 

Hogy bánjunk pedagógusként határainkkal? 

Tanárként fontos átgondolnunk azt, hogy jelenlegi munkánk során mennyire tudatosan alakítottuk szakmai személyiségünk határait. Például egyensúlyban van-e számunkra az elérhetőség biztosítása és a magánélet védelme? Saját határaink megfogalmazásával mintát adunk a diákok számára is. Minél inkább értjük saját működésünket ezen a téren, annál elfogadhatóbbá válik, hogy a fiatalok is rendelkeznek saját határokkal, amit fontos megtanulniuk képviselni. 

A cikkhez felhasznált források itt, itt és itt érhetők el angol nyelven.