A „tankönyves perek” és a tankönyvválasztás szabadsága

Öt nem állami kiadó perelte be az Oktatási Hivatalt (OH), mivel az nem hosszabbította meg összesen 123 korábbi tankönyvük engedélyét. Eddig 30 perben született jogerős ítélet, 14-16 arányban ellentétes eredménnyel. Utánajártunk, hogyan is állnak e „tankönyves perek”.

Az írott sajtó egy része élénk figyelemmel kíséri július eleje óta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 123 pert. Ekkor érkeztek be a keresetlevelek és az alperesi védiratok a bíróságra, s a felperesek azóta első kézből tájékoztatják az érdeklődő sajtómunkásokat a fejleményekről. A Mozaik Kft., a Cartographia Kft., a Krónika Nova Kft., a Pedellus Kft., valamint a Romi-Suli Kft. azért perelte be az OH-t, mivel utóbbi nem folytatta le a hatósági eljárást az ún. hosszabbítási kérelmeikre, hanem az erre vonatkozó jogosultságuk hiánya miatt visszautasította azokat (a befizetett eljárási díj visszautalása mellett).

A korábban tankönyvkiadóként is működő cégek részvétele a tankönyvellátásban 2014. január 1-jével főszabályként megszűnt, mivel a Magyar Állam visszavette e feladatot. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a korábbi, egyre dráguló tankönyvcsomagok helyett ingyenes állami tankönyvekkel látja el az állami köznevelési intézményeket, amelyek műveltségi területenként vagy tantárgyanként két-két tankönyv közül választhatnak. Korábban nem létezett egyébiránt a felperesek által a sajtóban hangoztatott tankönyvválasztási szabadság, hiszen a „fizető” végfelhasználó, azaz a tanuló és a szülő semmiféle döntési jogosultsággal nem rendelkezett. E visszáságra már egy évtizeddel ezelőtt különböző tanulmányok hívták fel a figyelmet, azaz, hogy a tankönyvikiadói lobbi és „egyéb” érdekérvényesítő eszközök döntötték el, hogy az iskola mely kiadó tankönyvcsomagjának megvételére kötelezte a szülőket, egyre nagyobb anyagi terhet rakva ezzel a vállukra. A több tízezer forintos tankönyvcsomagok ráadásul az „érdekérvényesítés” eredményeként akár tanévenként változhattak, azaz a tanulók elé ugyanazon tantárgyból évente más-más kiadók tankönyvei kerülhettek, s ezzel több zavart okoztak a folyamatos tanulási haladás tekintetében, mint amennyi előnnyel valaha is járhattak volna.

Nagy eséllyel a jelenlegi perek felperesei előtt is ismert volt a nemzeti tankönyvellátásról szóló törvény (Ntt.) 2013 végi elfogadása óta, hogy a korábbi, tankönyvpiaci törvény (Tpr.) alapján megszerzett tankönyvi engedélyeik az abban foglalt határozott idő lejártával érvényüket vesztik (ez a végső határidő a korábban engedélyezett tankönyvek tekintetében 2018. augusztus 31. volt). 2014-ben a Mozaik Kft. az Alkotmánybíróság (AB) előtt támadta meg az új jogszabályi környezet, így az Ntt., valamint végrehajtási kormány- és miniszteri rendeletei több rendelkezését is (korabeli sajtónyilatkozatokból ismert, hogy a beadványozó a Mozaik Kft. volt). Az ügyben született 3024/2015. (II. 9.) AB határozat is világosan tartalmazza, miszerint a Mozaik Kft. többek közt azért is támadta az új törvény egyes, számukra korlátozást tartalmazó rendelkezését, mivel azok alapján a korábbi, még a Tpr. alapján megszerzett engedélyeiket nem tudják később (azaz jelenleg) majd meghosszabbíttatni sem (új, tankönyvvé nyilvánítási engedély iránti kérelmet pedig szintén nem nyújthatnak be, kivéve, amennyiben az oktatásért felelős miniszter pályázati eljárás keretében lehetőséget ad erre). Az ún. hosszabbítási eljárás tulajdonképpen egy egyszerűsített engedélyeztetés azon tankönyvek vonatkozásában, amelyek korábban már átestek a teljes engedélyeztetési eljáráson, és sem a tankönyvek, sem az irányadó Nemzeti Alaptanterv, valamint kerettanterv tekintetében nem történt változás. A Romi-Suli Kft. ügyvezetője, a nyár óta rendszeresen a témában nyilatkozó Romankovics András pedig pont a jelen pereket lefolytató közigazgatási bíróság előtt nyilatkozta egy 3 évvel ezelőtti perben, miszerint az új jogszabályi környezet alapján már nincs lehetőségük a Tpr. szerinti engedélyeik meghosszabbítására. Egészen 2018-ig tehát ugyanaz volt a felperesek jogértelmezése, mint a jelenlegi alperes OH-é abban a jogkérdésben, miszerint a Tpr. szerinti (és már lejárt) tankönyvvé nyilvánítási engedélyeik az új jogszabályi környezet által felállított, az állami feladatként elvégzendő tankönyvellátási rendszerben meghosszabbíthatók-e háromszor 5 évvel (ez azt jelentené, hogy a tankönyvellátás állami kézbe vételétől számítva még majdnem 20 évig forgalmazhatnák a tankönyveiket a korábbi nem állami kiadók, hacsak közben pl. a Nat. változása ezt nem zárná ki).

Miután 2018-ban lejártak a nem állami kiadók tankönyvengedélyei, megváltozott az álláspontjuk is a 2014 utáni jogszabályok értelmezését illetően. Most már azt állítják a közigazgatási bíróság előtt, hogy a jogalkotónak egyrészt nem is lehetett ilyen szándéka, hogy ne kapjanak már hosszabbítási engedélyt sem (miközben évekig arról nyilatkoztak, hogy a Magyar Állam kiszorította őket a tankönyvellátásból), másrészt ilyen tiltó rendelkezés nem is található az új jogszabályokban (s így költői kérdés, hogy vajon 2014-ben értelmezték-e teljesen félre az új törvényt, megjáratva ezzel – talán feleslegesen – az alkotmánybírósági gépezetet is).

A közigazgatási bíróság mind a 123 pert külön tárgyalja, bár lehetőség lett volna a jogkérdés mintaperben történő elbírálására. Eddig 30 perben született jogerős ítélet. Az OH-tól származó információk alapján eddig egy eljáró bíró ítélt 14 ügyben a felperesek javára, míg 16 perben a bíróság elutasította a keresetleveleket. Majdnem 20 ügyben nem tudtak a tárgyalás berekesztéséig döntést hozni az eljáró bírák, így ítélethirdetésre napolták el a pereket (jellemzően több héttel későbbi időpontra). A 123 per tárgyalásainak kitűzése még mindig folyamatban van, jelenleg szeptember 5-től december 5-ig kerültek az egyes tárgyalási napok szétterítésre. Bár az eljáró bírói tanácsok előzetesen, még nyár közepén úgy döntöttek, hogy a jogkérdés egyszerű megítélésű, s így egyesbírót jelöltek ki mindegyik perben, a fenti számok talán ennek ellenkezőjét bizonyítják, hiszen eddig több ellentétes ítélet is született, vagy éppen a feltételezhető jogalkalmazói bizonytalanság miatt a döntéshozatal eleve elmaradt.