Tanulás tapasztalatokon át

Az élménypedagógia régi hagyományokkal rendelkező nevelési szemlélet, ami kutatásokkal alátámasztott eredményességgel járul hozzá a fiatalok szociális készségeinek fejlődéséhez. Ennek a megközelítésnek nem csak a nyári táborokon, osztálykirándulásokon van helye, hanem a tantermek és tantervek mindennapos keretei között is.

alt


Az élménypedagógia, más néven tapasztalati tanulás, egy ernyőfogalom, ami a tanórákba beilleszthető játékoktól, a közösségfejlesztésen át, a terápiás segítségig sokféle alkalmazási területet foglal magába. Minden esetben többet jelent, mint egy kirándulás vagy egy-két gyakorlat önmagában való alkalmazása. Ez egy átgondolt, megtervezett folyamat, ami az elvont információk helyett az itt és most-ban megélhető élményekre helyezi a hangsúlyt, és az azokra való reflexió mentén jut el a leszűrt, más életterületeken is alkalmazható tapasztalathoz. Ezt az utat nevezik Kolb-ciklusnak. Élménypedagógiai foglalkozás tervezése és vezetése képzettséget igényel, annak érdekében, hogy a csoportvezető facilitátor meg tudja teremteni a tanulás biztonságos, mégis kihívást jelentő kereteit. Az élménypedagógia a következő faktorok mentén fejti ki hatását:  

Szokatlan és kihívást jelent

Az élménypedagógia egyik alapköve a komfortzóna modell, mely meghatározza, hogy az egyén számára mi az a kellő kihívás, ami már új viselkedési formákat hív elő, viszont megoldható és a szorongás még energetizáló szintjét jelenti. Ez a tanulási zóna szintje, ami kilép a komfort zónából, viszont nem éri el a pánik zónát. Az egyes feladatok szokatlansága és kihívásként való értelmezése felkelti a folyamatban résztvevők érdeklődését és motivációját, hiszen fizikai, mentális és érzelmi erőforrásaikat egyaránt szükséges használniuk, ezáltal válnak aktív szereplőivé saját tanulási útjuknak. 

Együttműködésre tanít

Az élménypedagógiai programok túlnyomó részt csoportos formában működnek, így megteremtve a lehetőséget arra, hogy a fiatalok szociális készségeiket gyakorolják egy-egy problémamegoldási helyzetben. A már régóta fennálló csoportok, például osztályok, is egy új, eddig ismeretlen helyzet elé kerülnek, ami teret enged arra, hogy a korábban kialakult csoportszerepek felülíródjanak, hiszen ezek a közös kihívások úgy vannak felépítve, hogy egyedül nem megoldhatók, a csoport tagjai egymásra vannak utalva. Ebből fakad, hogy az élménypedagógia módszerei különösen alkalmasak csapatépítésre és közösségfejlesztésre. 

Rámutat a következményekre 

Az élménypedagógiai kihívások nagy hangsúlyt fektetnek a következmények megtapasztalására. Így a fiatal közvetlen visszacsatolást kap a viselkedése hatásairól: például ha nem gondol át kellően egy stratégiát, az nem működik, és végül kudarcot eredményez. A kihívás, az aktivitás kerete szolgáltatja a következményt, nem a csoportvezető, így nem egy alá-fölé rendelt viszonyból származik a tapasztalat, hogy például valamit nem végzett el jól, hanem a körülményekből, így elfogadhatóbbá, átgondolhatóbbá válik a dolog. Ezen keresztül erősödik a belső kontroll érzete, hogy a fiatal felelős tettei következményeiért és ő az, aki befolyásolni tudja saját viselkedését. A siker és a kudarc egyaránt tanuláshoz vezet, és a kudarc feldolgozása ahhoz segít hozzá, hogy a későbbiekre készül egy terv arról, hogy mit érdemes másképp csinálni. 

Építi az önértékelést

A tanulási zónában elhelyezkedő kihívások teljesítése igényli a csoport és a tagok részéről is az erőfeszítést. Az ennek köszönhető siker és a csoportból származó visszajelzések erősítik az énhatékonyság érzetét és az önbecsülést. 

Az élménypedagógiai hagyományokat hazánkban több szervezet is képviseli, mint a Kétté Alapítány, a Nobadkid Alapítvány, az Élményakadémia, a Memofaktúra és a BIOM Alapítvány, akik képzett szakemberekként terveznek és vezetnek élménypedagógiai programokat.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)