A tanulásra kész érzelmi állapot

Mindannyiunknak van saját tapasztalata arról, hogy nehéz élethelyzetben nehezebben megy a munkára való koncentrálás. Így vannak ezzel a diákok is, ők még kevésbé tudják kizárni a problémákat és ezeken felülemelkedve a tanulásra figyelni, mint a felnőttek. Pedagógusként érdemes számításba vennünk, hogy tanítványaink tanulásra kész állapotban vannak-e érzelmileg.

alt


Hajlamosak vagyunk arra, hogy az érzelmi működést és a gondolkodást egymástól elkülönített rendszerként kezeljük. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindkettő meghatározza a viselkedésünket, azonban kettejük mély, kölcsönös egymásra hatása már kevésbé nyilvánvaló. Gyakran tapasztaljuk meg, hogy a munka segít elvonni a figyelmet a hullámzó érzelemvilágról és egyfajta állandóságot biztosít. Ez azonban nem a gondolkodás érzelemmentességének, hanem az érzelemszabályozási mechanizmusoknak köszönhető. 

Rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hogy azonosítsa az érzelmi állapot kognitív működésre gyakorolt hatását. Az eredmények összecsengenek abban a tekintetben, hogy a negatív érzelmi állapotok akadályozzák a végrehajtó funkciók, mint a komplex tervezés, kivitelezés, a figyelem akaratlagos kontrollja, hatékonyságát. Ezzel szemben jutalom kilátásba helyezése erősíti ezen működések hatékonyságát.
 
A negatív érzelmi állapotok korlátozzák a gondolkodást, beszűkítik a tudatot, viszont fókuszálják a figyelmet, általában az érzelmet okozó helyzetre. Például a depresszióban szenvedő egyének hajlamosabbak a múlt történésein rágódni újra és újra, ami jelentős munkamemória kapacitást igényel. Ennél fogva a jelen feladatai kisebb arányban kerülnek be a munkamemóriába. 

A pozitív állapotok pedig lehetővé teszik, hogy többféle alternatívát és lehetőséget figyelembe vegyünk, így támogatva a kreatív problémamegoldást. Az iskolában, ahol jellemzően absztrakt tananyagot szükséges elsajátítani és felismerni a köztük lévő összefüggéseket, a nyugodt, biztonságos közeg tudja biztosítani a gondolkodás kellő mélységét és széleskörűségét. 

Az emberi gondolkodás egyik jellegzetessége az okok kutatása, a történések megmagyarázása. Ezt a pszichológia vonatkoztatásnak nevezi. Ha találkozunk egy helyzettel, hajlamosabbak vagyunk az adott jelenlévő egy állandó állapotának tulajdonítani azt, mint valamilyen változó tényezőnek. Így teszi az elménk kiszámíthatóbbá a környezetet. Erre egy példa, ha egy tanuló többször egymás után egyes dolgozatot ír, azt inkább tulajdonítjuk állandó vonásoknak, azaz a képességeinek vagy a lustaságának, ahelyett hogy egy átmeneti helyzetet, például egy megváltozott élethelyzetet okolnánk a rossz eredményekért. Ilyenkor úgy nevezett heurisztikák működnek. Ha minden egyes esetben végiggondolnánk az összes lehetőséget, hogy mi lehet az egyesek oka, az túlságosan sok mentális kapacitást igényelne, ezért ehelyett egy felületes leegyszerűsített módot választunk, és elsőként a diák képességeinek a bekategorizálása jut az eszünkbe. Nincs ebben rosszindulat, ez minden ember gondolkodásának sajátja. Ennek ellenére érdemes időnként tudatosítani ezt a folyamatot, mert a leegyszerűsítés nem minden esetben szolgálja a megfelelő megközelítést.  

Mindennapi munkánk során tapasztalhatjuk azt, hogy a fiatalok sokszor kerülnek átmenetileg nehéz élethelyzetbe, ami intenzív negatív érzelmi állapotot okoz számukra. Sokan élnek át gyászt, veszteséget, teljesítménykényszerrel vagy szociális szorongással küzdenek, vagy beilleszkedési gondjaik vannak. Végtelen hosszú lehetne ez a felsorolás. Ekkor kognitív funkcióik sem működnek úgy, mint ahogy korábban. Koncentrációjuk gyengül, memóriájuk kevésbé fogékony, lassabban értenek meg komplex összefüggéseket. Ez mind abból fakad, hogy az érzelmi állapot befolyásolja ezeket a funkciókat. 

Összegezve a fentieket, pedagógusként fontos számunkra, hogy tudatosítsuk ezeket az összefüggéseket. A kutatási eredmények alapján a felnőttek a kor előrehaladtával egyre nagyobb hatékonysággal szabályozzák érzelmeiket, és fókuszálnak az elvégzendő feladatra. Emiatt tapasztaljuk azt, hogy a munka el tudja terelni a figyelmünket a problémákról. A fiatalok azonban még nem ilyen jártasak az érzelemszabályozásban, ezért az ő negatív állapotaik sokkal inkább befolyásolják a kognitív működésüket, mint a miénket. 

A vonatkoztatás jellegzetes állandóságkeresése szinte tudattalanul játszódik le. Ezek lesznek az első gondolataink a sok egyest látva, amik gyors bekategorizáláshoz és reakciókhoz vezetnek. A gyors ítélés pedig csak felerősíti a diák küzdelmét az aktuális élethelyzettel, hiszen ő maga is nehezen éli meg, hogy nem képes a korábban megszokott szinten teljesíteni és erre egy meggondolatlan megjegyzés csak rátehet még egy lapáttal. 

Sokat segíthet az ilyen helyzetek elkerülésében, hogyha jobban ismerjük a diákokat és tisztában vagyunk azzal, hogy milyen állapotban vannak. Ez az ismeret érzékenyít minket arra, hogy ne csak a képességeket feltételezzük a teljesítmény mögött. A diákok hálásak a hogylétük felől való érdeklődésért. Ez szolgálja egyrészt a problémák korai felismerését, másrészt erősíti a tanár-tanítvány kapcsolatot is.