Táskamúzeum: visszatekintő a 2017-es programsorozatra

Balla Andrea írása. 2017. szeptember 25. és november 12. között került megrendezésre a nagysikerű országos rendezvénysorozat, a Múzeumok Őszi Fesztiválja. A korábbi évek sikerei és a programok iránti nagy érdeklődés idén is arra ösztönözte az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumot, hogy csatlakozzon ehhez a múzeum-népszerűsítő kezdeményezéshez.

alt


„Az ajtó nyitva áll” – hirdette a fesztivál jelmondata, de az egész évben (általában) megszokottól elérően az ajtó ezúttal nem befelé, a múzeumnak otthont adó Tündérkastélyba nyílt, nem az érdeklődő látogatók jöttek megtekinteni a kiállítást, hanem maguk a múzeum munkatársai léptek ki az ajtón egy tárgyakkal és élményekkel megpakolt táskával, hogy egy kis múltat csempésszenek az iskolák falai közé.

A célközönség adott volt, az ötféle válaszható „tanóra” (erről bővebben itt) leginkább az általános iskolás korosztályt célozta meg, de jelentkezett egy középiskola, illetve egy felnőttképzésben résztvevő osztály is. Nem elhanyagolható tény, hogy maguk a pedagógusok is igen nagy érdeklődést tanúsítottak a programsorozat iránt. Nemcsak diákjaiknak szerveztek programot, hanem önfejlesztés, tapasztalatszerzés céljából kértek kihelyezett múzeumpedagógiai bemutatót.

Már a regisztrációs időszak is előre vetítette, hogy az előző évek sikerei kedvező visszhangra találnak. A múzeum népszerűségét jelzi, hogy volt olyan iskola, amely akár 13 múzeumpedagógiai foglalkozásunkra is befogadó lett volna. A programra biztosított egy hónap szinte minden napjára jutottak kihelyezett foglalkozások, és határidőn túl is vállaltunk iskolatörténeti bemutatókat. 

Rátérve a program tartalmára, a szakértelemmel, kitűnő pedagógiai érzékkel és töretlen lelkesedéssel felvértezett kollégák nemcsak jelképesen pakolták táskába a múzeumi „kincseket”, hanem a valóságban is – a helyszínekre való kijutás nehézségei és a helyszűke miatt – csupán egy táskányi értéket választhattak ki a múzeum gazdag gyűjteményéből. Ezért is kapta a programsorozat a rendkívül találó Táskamúzeum nevet. 

Hogy mi is fért el ebben a táskában? Fontos volt, hogy olyan tárgyak kerüljenek bele, amelyek önmagukban is képesek elővarázsolni azt az ismeretlen múltat, amelyekről a gyerekek ugyan hallhattak nagyszüleiktől, szüleiktől, de legfeljebb csak képzeletükben élt, néha bizony eltorzított formában. Most a hajdani valóságot megelevenítő tárgyakkal találkozhattak, mint a palatábla, palavessző, lúdtoll, csattogtató, nádpálca…

A foglalkozások fő eleme az élményközpontúság volt, ezért valamennyi „tanóra” az ismeretszerzés változatos formáit vonultatta fel. A gyerekek minden érzékszervükre kiható élményt szerezhettek azáltal, hogy megtapinthatták, kipróbálhatták a régmúlt idők oktatási eszközeinek élethű másolatait, közben megismerhettek olyan múltidéző – de sajnos mára kihaló félben lévő – szavakat, mint a penna, tenta, kalamáris, irka. A múlt akkor elevenedett meg igazán számukra, amikor dramatikus játékok keretében alkalmuk volt beleélni magukat a déd- és nagyszülők iskolai-oktatási környezetébe.

Sejteni lehetett, hogy az egyes iskolák, sőt az iskolákon belüli gyermekcsoportok/osztályok nagyon változatosan reagálnak a számukra kínált új ismeretekre és élményekre. A hátrányosabb helyzetű gyermekcsoportok számára jellemzően a dinamikusabb, mozgásos foglalkozások voltak érdekesebbek, számukra játszva – és eljátszva – lehetett új ismereteket átadni, míg a kedvezőbb körülmények között élő gyerekek több türelmet és befogadó készséget mutattak az „elmesélős” foglalkozás részekre. Szintén nekik jelentett nagyobb élményt a bemutatott taneszközök kipróbálása, például a lúdtollal vagy palavesszővel való írás.

Összegezve az idei tapasztalatokat, elmondható, hogy a rendezvénysorozat népszerűsége évről-évre nő és ez cseppet sem írható csupán az ingyenesség számlájára. A múzeum egy alternatív, de ugyanakkor az új élmények és ismeretek befogadására létrehozott környezetben igyekszik kaput nyitni egy olyan világ felé, amely a távoliból és idegenből – a jól felépített múzeumpedagógiai foglalkozások által – egyszer csak értelmezhető, átélhető, már-már ismertnek ható világgá válik a mai gyerek számára is. Ebből ered a program sikeressége. Az élmény hatása alatt született beszámolók eljutnak olyan közösségekhez, akik szintén kíváncsiak és befogadók a múltnak eme érdekes szeletére. Azzal, hogy a múzeumot „házhoz” hívták, megteremtődött a kíváncsiság a múzeum és értékei iránt. Jövőre majd újból elhívják a táskányi iskolamúzeumot, vagy akár kedvet kapnak a csoportos és egyéni múzeumlátogatásra.  

Egy biztos: a Táskamúzeum jövőre ismét megtelik érdekes tárgyakkal és izgalmas időutazások keretében újabb gyerekcsoportokhoz juthat el a múlt iskolája!

Balla Andrea