TED: instant fogyasztható előadások

Inspirál, rácsodálkoztat, megdöbbent, elgondolkodtat – a TED több mint három évtizede kínál rövid, lényegre törő, élményalapú, könnyen emészthető előadásokat az antropológiától kezdve a matematikán át egészen a tipográfiáig, egy évtizede immáron az interneten is, felhasználók millióinak. A világhírű és kevésbé ismert előadók célja nem is az adott témában való elmélyülés, hanem az innovatív ideák terjesztése és az érdeklődés felkeltése.

alt


A színpad, ahol Bono és Clinton is megfordult

A TED (Technology, Entertainment, Design) egy globális konferenciasorozat, amely több mint harminc éve, 1984 februárjában jött létre, s bár Richard Saul Wurman alapító egyszeri eseménynek álmodta meg, 1990-től évente megrendezésre került. Jelenleg egy nonprofit, független alapítvány, a Sapling Foundation szervezi, főszervezője a korábbi informatikai újságíró brit Chris Anderson. Az előadások kezdetben a technológiáról és a dizájnról szóltak, de hamarosan számos más kulturális-tudományos jellegű előadásokkal bővült az amúgy is gazdag repertoár. 

A TED lényege, hogy a meghívott előadók legfeljebb 18 percben összegezzék és bemutassák inspiráló gondolataikat, ötleteiket, a lehető leginnovatívabb és legkreatívabb módon. Az előadók – akik nem mellesleg ingyen lépnek fel – között olyan nagy nevek szerepeltek korábban, mint Bill Clinton egykori amerikai elnök, Gordon Brown és David Cameron, az Egyesült Királyság volt miniszterelnökei, Larry Page és Sergey Brin Google-alapítók, Richard Dawkins etológus, a U2 frontembere, Bono, Elon Musk Tesla-alapító, James Cameron filmrendező, Philip Zimbardo pszichológus, vagy éppen Stephen Hawking elméleti fizikus.

2006 júliusa óta a TED-előadások már az interneten is nézhetők ingyenesen a Ted.com-on a Creative Commons licenc alatt, több mint száz nyelven, köztük magyarul. Jelenleg 2600 videót lehet megtekinteni az oldalon (ezek közül több mint 1900 magyar felirattal is elérhető), ezek nyelv, időtartam és téma alapján is böngészhetők. Hihetetlen népszerűségüket mutatja, hogy 2012 novemberében a Ted.com-on elérhető videók elérték az 1 milliárdos össznézettséget.  

A TED New Yorkban és Vancouverben székel, bevételi forrása pedig a konferencia-részvételi díjakból, vállalati szponzorációkból, alapítványi támogatásokból, licencdíjakból és a könyvek értékesítéséből adódik össze. Szlogenjének – „ideas worth spreading” („gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni”) – szellemiségét viszik tovább a független szervezésű, önálló TEDx rendezvények, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a helyi közösségek, szervezetek vagy egyének részvételével a TED-hez hasonló közegek jöjjenek létre, köztük hazánkban is.

A TED az oktatás szolgálatában

A TED kimeríthetetlen inspirációs forrásul szolgál, legyen az a környezetvédelem témája vagy a faji egyenlőtlenség elleni küzdelem. Mi most négy, az oktatás területéhez kapcsolódó videót mutatunk be.

Elsősorban a döntéshozókhoz szól és érzékeny, hazánkban is időről időre felmerülő témáról beszél Wendy Troxel alváskutató, aki az alváshiány következményeit ecseteli. Mint elmesélte, saját gyerekét ő is kénytelen órákkal azelőtt felébreszti, hogy a biológiai órája szerint erre készen állna. Az alváshiány járványos méreteket ölt az Egyesült Államokban, 10-ből csak egy gyermek alszik 8-10 órát naponta, de nem a barátok, a hormon vagy a közösségi oldalak, hanem a korai (7:30) iskolakezdés miatt. Ha egy tinédzsert 6-kor ébresztünk fel, az olyan, mintha egy felnőtt 4-kor kelne, mivel szervezetük a melatonin nevű hormont jóval később kezdi kiválasztani. A kamaszkornak tulajdonított kellemetlen tulajdonságokat – rosszkedvűség, ingerlékenység, lustaság stb. – a krónikus alváshiány is okozhatja, ami miatt a gyermekek nem tudnak figyelni, sőt ADHD-szerű tüneteket is produkálhatnak. A szakértő szerint minimum egy órával kellene kitolni az iskolakezdést, amely csökkentené a hiányzások számát, a lemorzsolódást és javítaná az iskolai eredményeket. 

 

 

Az indiai származású Anindya Kundu szociológus professzor saját példáján keresztül érzékeltette, mi kell ahhoz, hogy egy kisebbséghez tartozó tanuló ki tudjon törni. Elmesélte Tyrique történetét, akit a középiskola után fegyveres rablásért börtönöztek be, de keményen dolgozott, beiratkozott egy főiskolára, s ma egy nonprofit cég vezetője. Vagy ott van Vanessa, akinek édesanyja heroinfüggő volt, ő maga pedig 15 évesen teherbe esett, de beiratkozott egy community college-ba, majd onnan egy elit főiskolára ment. A gondolatébresztőnek szánt történetek azt mutatják, hogy az oktatás társadalmi ügy, a sikerhez pedig személyre szabott mentorálásra lenne szükség, továbbá ki kell védeni a negatív hatásokat, és egyszerű készségeket elsajátítani, mint amilyen a hálózatfejlesztés és a segítségkérés. 

 

 

A gyerekek iskolai teljesítményének növeléséhez a gyomrukon át vezet az út – vallja Sam Kass élelmezéspolitikai szakértő, a Fehér Ház volt főszakácsa, aki arról beszélt, mit tehetnek azért az iskolák, hogy a diákok teljes tápértékű táplálékhoz jussanak. Ha egy gyermek tápláló reggelit kap sok gyümölccsel, tejjel és gabonamagvakkal, kevés cukorral és sóval, kisebb lesz az esélye, hogy megbetegszik, kevésbé lesz szorongó vagy depressziós, magatartása javulni fog, kevesebbet fog hiányozni az iskolából, és nem késik el. Ha viszont valaki nem kapja meg ugyanezt a tápláló ételt, a kutatások szerint rosszabbak lesznek a kognitív funkciói. Kass nem a levegőbe beszélt, hiszen az egyik felelőse volt a Healthy, Hunger-Free Kids Act of 2000 nevű kormányprogramnak, amely ingyen étkeztetést biztosított a gyerekeknek azon iskolákban, ahol a szegények aránya meghaladta a 40 százalékot. Ahol a program elindult, 17,5 százalékkal jobbak lettek a matematika- és olvasásjegyek, és 20 százalékkal nőtt annak esélye, hogy a gyerekek befejezik az iskolát.

 

 

Titkosügynök-vírusok, kémtörténetek – nos, ilyenek biztosan nincsenek a biológiai tankönyvekben. De nem úgy Tyler DeWitt óráján. Az előadó szomorúan tapasztalta, hogy diákjai kezdetben mennyire nem értették és unalmasnak tartották az iskolai tananyagot arról, hogyan támadják meg a vírusok a baktériumokat. Erre szerinte „jó” okuk volt, hiszen a tankönyvek nyelvezete nehéz, a természettudományokkal kapcsolatban ugyanis egyfajta megszállottság van a komolyság iránt, így ha túl sok a humor egy tankönyvben, az már tudománytalan. A PhD-hallgató DeWitt azt tanácsolta tanárkollégáinak, hogy tegyék szemléletesebbé az anyagokat, fogják fel történetként, s bizonyos részletek elhagyásával a lényeget értessék meg diákjaikkal – egyszóval: meséljenek.