Tehetség: átok vagy áldás?

„Olajban, aranyban, urániumban szegény országunkban bizonyosan az emberi tehetség tekinthető a legnagyobb természeti kincsünknek” – mondta Czeizel Endre orvos-genetikus professzor, a Magyar Tehetséggondozó Társaság egykori elnöke. Szavaival kár lenne vitatkozni, elég csak arra gondolni, e kis ország hány és hány világhírű tudóst, kiváló művészt vagy éppen többszörös olimpiai bajnok sportolót adott az emberiségnek. De mi fán terem a tehetség és hogyan ismerhetjük fel fiatalkorban? Cikkünkben most ezt járjuk körül.

alt


A tehetség a következőképpen írható le a legegyszerűbben: kell hozzá képesség (adottság és tanulás) és a belső személyi feltételrendszer (szorgalom, akarat, kitartás, meggyőződés, illetve motiváció) megléte. Így leírva valóban nem túl bonyolult a képlet, ám mivel a tehetséget, tehetséggondozást társadalmi és környezeti hatások is nagyban befolyásolják, nem elhanyagolható szempont a szerencse sem. Négy fő kategóriát lehet megkülönböztetni: az intellektuális (például kimagasló matematikai, vagy nyelvi teljesítmény), művészi (képzőművészet, írói, zenei, rendezői stb.), pszichomotoros (sport, tánc, kézügyességet igénylő tevékenységek), valamint a szociális (irányító, vezetői) tehetség.

A tehetségnek sokféle definíciója lehet, mi most Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökének idevágó, a már említett Magyar Tehetséggondozó Társaság 2014-es Almanachjában olvasható gondolatait idézzük fel. Pálinkás József öt jellemzőt sorol fel, melyek a következők: a tehetség nem mérhető egységekben, és az egyénen múlik, mit él meg ebből és mit bontakoztat ki; nem utánozható, a tehetséges ember nem mintákat követ; anélkül is felismerhető, hogy ezt bárkinek tanulnia kellene; nem önmagában létezik, hanem az emberrel együtt válik azzá; és végül: bármennyit is vizsgáljuk, a tehetség sokértelmű és titokzatos marad.

Segítség! Tehetséges a gyerekem

„Mindenki tehetséges valamiben” – szoktuk mondogatni, de ha a szülő és a pedagógus nem veszi észre azt és nem biztosítja annak kifejlődését, a tehetség nem tud a felszínre kerülni, és nem tud értéket teremteni, így tehát a tehetség önmagában semmire nem garancia. De hogyan ismerhetjük fel a talentumot és mit tehetünk, ha gyermekünk kivételes képességekkel rendelkezik?

A tehetséges gyerekek egyik jellemzője a gazdag nyelvi kifejezőkészség. A tehetséges gyerek beszédkészsége és szókincse egészen korán fejlett. Ezek a gyerekek társaiknál több szót értenek meg és hosszabb, bonyolultabb mondatokat használnak, gyorsabban is beszélnek, illetve gondolkodnak. Mivel beszédkészségük fejlettebb, könnyebben tudnak a felnőttekkel is kommunikálni, ám fontos ilyenkor bátorítani őket, hogy elegendő időt töltsenek kortársaikkal is, nehogy izolálódjanak. 

A tehetséges gyerekek élvezik a problémamegoldást és meggyőzően tudnak érvelni. Sokat kérdeznek és nagyon fogékonyak a körülöttük levő világra. Nem elégíti ki őket az iskolai követelményeknek való megfelelés. Ez sok esetben frusztráló lehet a szülőnek és a pedagógusnak, ám nem szabad elbátortalanítani őket, mert ha nem kérdezhetnek, az demotivációt okozhat és gátakat építhet a későbbi kommunikációban. 

Hamar – már az iskolakezdés előtt – megtanulnak olvasni és írni, kiváló a memóriájuk, amit memóriafejlesztő játékokkal szülőként tovább tudunk fejleszteni. Ezeknek a gyerekeknek kevesebb gyakorlásra van szükségük, az új információkat szivacsként, nagyon gyorsan beépítik addigi ismereteikbe, ugyanakkor szeretnek egyedül dolgozni az osztálytermi munka során; viszont ha a tanóra repetitívvé válik, unni kezdik magukat. Eredeti gondolataik vannak, képesek absztrakt módon gondolkodni, képzelőerejük rendkívül élénk és szokatlan, saját, szofisztikált történeteket fabrikálnak, színdarabot vagy zenét írnak. E kreatív munkák nyelvezete komplex, és fejlett humorról árulkodhatnak. 

A motoros tanulási képesség (egyensúly, koordináció, mozgás) gyorsan fejlődik esetükben. Ezek a gyerekek például jók a különféle kirakós játékokban, de vannak, akiknek nem szép a kézírásuk, jóllehet ez inkább a türelmetlenséggel hozható összefüggésbe. Egyeseknek nagyon jó a koncentrációs képességük és képesek a hiperfókusz állapotába kerülni, kizárólag az adott feladatra összpontosítani. A tehetségesek közül sokan makacsok, erős érzelmek fűzik őket a számukra fontos témákhoz, empatikusak, ám mivel sokan nagyon öntudatosak, introvertáltak lehetnek, s részben emiatt „emeli ki” sok szülő a gyermekét, abban bízva, hogy a hozzá hasonlóan tehetséges, magas intellektusú társak között jobban fogja magát érezni. A tehetséggondozás szétfeszíti a közoktatás merev kereteit, elengedhetetlen ilyenkor a különórára való járás – ami anyagi áldozatokkal jár.

A szülőknek már az iskolakezdés előtt figyelniük kell azokra a jelekre, amelyek arról árulkodnak, hogy gyermekük tehetséges valamiben. Ezek a gyerekek ugyanúgy különleges bánásmódot igényelnek, mint a tanulási problémákkal küzdők, a magatartászavaros vagy a speciális nevelési szükségletű társaik. A tehetségfejlesztésnek három módja van: a gyorsítás-léptetés (amikor egy tanév alatt több tanév anyagát sajátítják el), az elkülönítés (a gyerekeket kiválogatva, külön iskolában tanítják), valamint a gazdagítás-dúsítás elve (amikor a tehetséges diákok normál iskolába járnak, de differenciált tehetséggondozásban részesülnek).

A szülőknek nem szabad kizárólag a pedagógusokra hagyatkozni a tehetség felismerését illetően, hiszen a tanárképzés nem feltétlenül ad erre támpontokat, fejlesztőpedagógusok, pszichológusok együttműködésére is szükség lehet. A korai felismerés viták tárgyát képezi, de sokan azt állítják, minél hamarabb érdemes elkezdeni a tehetséggondozást és a tehetség kibontakoztatását. Ez akkor különösen fontos lehet, ha a gyermek viselkedésében, a kapcsolatteremtés képességében problémák merülnek fel. Ezek a jellemzők ugyanis ugyanúgy utalhatnak a tehetségre, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra (ADHD) vagy az autizmus spektrum zavarra (ASD) is.