Tehetségek, feladatok, csodák – interjú Kovácsné dr. Nagy Emesével

Kovácsné dr. Nagy Emese, a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatója (nem mellesleg az egri Eszterházy Károly Egyetem docense) is a Magyar Tehetség Nagykövete lett 2018-ban. Az interjú részben e megbízatása apropóján készült vele – de legalább ilyen fontos szerepet kapott beszélgetésünkben a Komplex Alapprogram és a „hejőkeresztúri csoda” is.

alt


Kiből és hogyan lesz a Magyar Tehetség Nagykövete? 

Amikor ezt a címet odaítélik, olyan személyeket keresnek, akik sokat tettek a tehetséggondozásért, vagy kiemelkedő eredményeket értek el ezen a területen. Személy szerint én egy olyan általános iskolának vagyok a vezetője, ahol nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek tanul – kollégáimmal együtt az a célunk, hogy a képességeik kibontakoztatásával megtaláljuk, ki miben tehetséges. Ebben igen eredményesek vagyunk – ehhez kötődik a cím, amely nyilvánvalóan nagy elismerés, ugyanakkor számos feladattal is jár. Különböző konferenciákon és tanácskozásokon képviseljük a tehetséggondozást és a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsot. Emellett minden nagykövet – a tehetséggondozást elősegítő – további felajánlásokat is tehet. Az én vállalásom az volt, hogy egy tehetséggondozó, azon belül is a logikai gondolkodást elősegítő tábort szervezek hátrányos helyzetű gyerekeknek. 

Milyen lenne ez a tábor?

Pár évvel ezelőtt már szerveztem hasonlót, saját otthoni, hejőkeresztúri általános iskolámban, segítőim is az ottani kollégáim közül kerültek ki. A résztvevők az ország minden tájáról érkeztek, akkor 100 gyerek vett részt rajta. A táborban töltött idő alatt különböző táblás logikai játékokkal ismerkedhetnek meg. Erre számos lehetőségük kínálkozik: a tábor végére akár 15-20 játékkal is megismerkedhetnek a résztvevők. Hejőkeresztúri tapasztalataink szerint a gyerekek nagyon jól bírják a napi 5-6 – sőt, akár 8 órás játékot is. Utóbbi eredmény abból származik, hogy sokan a szabadidejükben is játszanak…

A táblás játékok és a matematikai gondolkodás szoros kapcsolatáról néhány évvel ezelőtt könyvet is írtam (Gondolkodásfejlesztés táblajátékkal, 2014) – az ebben is megfogalmazott tapasztalatokat is felhasználjuk a tábor programjának összeállítása során. Célunk azonban nemcsak a stratégiai gondolkodás fejlesztése: fontos feladat a nyerő/vesztő helyzet kezelése, a szociabilitás fejlesztése – azaz foglalkozunk minden olyan tényezővel, amelyek „járulékos elemként” jelentkeznek a táblás játékok művelése során. 

Térjünk vissza a kezdetekhez, a hejőkeresztúri iskolához! Számos cikkben olvashatunk az ottani „csodáról”. Mitől példa a „hejőkeresztúri példa”, mitől csoda a „hejőkeresztúri csoda”?

Amikor hejőkeresztúri kollégáimmal ilyen szalagcímeket olvasunk, többnyire elmosolyodunk – a végeredmény ugyanis valóban csodaszerű, de idáig eljutni hatalmas munka és küzdés, nekem is és kollégáimnak is. Iskolánk tanulmányi eredményei imponálóak: a felmérések azt mutatják, hogy az elmúlt években sokat fejlődtünk matematikából, és az ország legtöbb hozzáadott értéket magáénak tudó 5-6 iskolája közé is bekerültünk – de emögött hatalmas csapatmunka van és az is nyilvánvaló, hogy átfogó stratégia nélkül nem lehet ezt elérni. A mi stratégiánk több irányú, „több lábon áll”. A 18 éve alkalmazzuk a Komplex Instrukciós Programot (KIP-et), amelynek révén a gyerekeket innovatív gondolkodásra és egy produktum létrehozására sarkalljuk. Ennek során olyan feladatokat kínálunk a gyerekeknek, amelyek arra késztetik őket, hogy belépjenek az ismeretelsajátítás folyamatába. Ez akkor valósul meg, ha érdekli őket az adott feladat – és akkor fogja érdekelni őket, ha mi, pedagógusok jól ismerjük és figyelembe is vesszük személyes érdeklődésüket. Amikor például 3. osztályban a szimmetriáról, a tengelyes tükrözés alapjáról tanulnak a gyerekek, nem célszerű hosszú, elméleti magyarázatot adni – ez érthetetlen és unalmas lenne a gyerekek számára. Ám ha különböző tudásszinttel rendelkező, de rajzolni egyformán szerető gyerekeket gyűjtök egy csoportba, kihasználhatom érdeklődésüket és kérhetem tőlük, hogy rajzoljanak egy tavat és népesítsék be – de figyeljenek arra, hogy a tó tükrében minden tükröződik. A produktum létrehozásához ilyenkor innovatív gondolkodásra és egymás segítésére egyaránt szükség lehet. Ilyen alapokon működik tehát a Komplex Instrukciós Program, amelyet számos más módszerrel is támogatunk.

Hejőkeresztúron 73% a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Sajnálhatnám is érte magunkat, de szikrányit sem érzünk ennek hátrányaiból: olyan feladatokat adunk nekik, amelyekkel sikeresen megbirkóznak, érdekesek és mind a tehetséges, mind az alulteljesítő gyereknek egyaránt jók. Az iskolai folyamatokba a szülőket is igyekszünk bevonni. Bevezettük például a generációk közötti párbeszéd programot: behívjuk a szülőket az iskolába és arra kérjük őket, meséljenek a munkájukról, a tudásukról. Így aztán az agrármérnök apuka, vagy a gombaszedésből élő anyuka tudása egyaránt gazdagíthatja a gyerekeket. Eközben az illető szülő is megtapasztalja, hogy a gyereke jó helyen, barátságos környezetben, kedves emberek között tölti a napját: biztonságban érezheti az iskolában gyerekét. 

Stratégiánk fontos pillére volt az is, amikor 2003-ban bevezettük a táblás játékok tanítását – és ennek eredményeként immár évek óta a dáma Európa Bajnokságon Magyarországot, aranyérmeinkkel mi is képviseljük. Kitaláltuk az együtt olvasás programot is: ennek gyümölcseként nálunk még a legkevesebbet olvasó gyerek is 6 könyvet olvas el egy évben (a legtöbbet olvasó 24-et!). A projekt során azt kellett megkeresnünk, hogyan tud egy gyerek kedvére, érdeklődésének megfelelően olvasni – akár az iskolai órán, a kötelező feladatok „rovására” is. Messzemenőkig igazolódtak elképzeléseink: egymás után háromszor nyertek tanulóink országos olvasási versenyt. A legfrissebb projektünk keretein belül pedig lehetőséget adunk tanulóinknak arra, hogy online játékokon keresztül foglalkozzanak matematikával. A program a mechanikus számolást alapozza meg – szinte észrevétlenül. 

Az iskolánk legnagyobb csodájának azt tartom, hogy élvezzük azt, amit csinálunk. És ez nálunk a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt jellemző! A pedagógus akkor elégedett, ha tanítványai jó teljesítményt nyújtanak – ez pedig akkor érhető el, ha a gyerekek érdeklődnek, és akkor érdeklődnek, ha érdekes feladatokat kapnak. Nagyon fontos az is, hogy pedagógusaink rendkívül pozitívan viszonyulnak a diákokhoz. Érdemtelenül ugyan sohasem dicsérjük tanulóinkat – de igyekszünk minden alkalmat megragadni elismerésükre. És ez hatalmas motiváló erőt jelent!

Ha jól tudom, ön dolgozta ki – kollégái segítségével – a Komplex Alapprogram tanítási stratégiáját a differenciált fejlesztéshez kapcsolódóan. Mit jelent pontosan a Komplex Alapprogram?

Egy uniós (EFOP-3.1.2-16-2016-00001) pályázaton keresztül megvalósuló fejlesztés, melynek fő pályázója az Eszterházy Károly Egyetem, konzorciumi partnerei pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szegedi és Pécsi Tudományegyetem, a debreceni, a nyíregyházi, a miskolci egyetemek és az Oktatási Hivatal. A projekt fő célja, hogy a tanulók közötti státuszrangsor rendezésén keresztül csökkentse a lemorzsolódást – méghozzá úgy, hogy a tudásban heterogén tanulói csoport tehetséggondozására éppen olyan nagy figyelem jusson, mint a felzárkóztatásra. 

Hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni? 

Az iskolák hagyományos, délelőtti foglalkozásainak 80%-át mi, a program kidolgozói nem szeretnénk megváltoztatni: úgy gondoljuk, minden iskolának vannak helyi sajátosságai és minden pedagógusnak jól bevált módszerei. Azt szeretnénk viszont elérni, hogy a tanórák 20%-át a kidolgozott és tudományosan alátámasztott ajánlásaink szerint szervezzék a résztvevő pedagógusok. A 20%-nak fele a Komplex Instrukciós Programon alapul, a másik része pedig a különböző tanulási technikákra koncentrál. Előbbi főként a gyerekek státuskezelése miatt fontos, utóbbi pedig azt célozza, hogy a tudásban heterogén tanulói csoportban mindenki  megtalálja a helyét és ezáltal minden gyereket a képességeinek megfelelően fejlesszünk. 

A délutáni foglalkozásokat illetően egri kollégáimmal módosítottunk a jelenlegi szakköri rendszeren. Különböző alprogramokat hoztunk létre: a Digitális alprogramon az IKT-eszközök használatát szeretnénk támogatni. Az Életgyakorlat alapú alprogramon a mindennapokban előforduló problémák megoldásával és közös beszélgetésekkel segítjük a gyerekeket. A Testmozgásalapú alprogram kapcsán nemcsak a tornaórára gondolhatunk, hanem minden olyan ismeretágra, ami ezzel kapcsolatban lehet (dráma, néptánc, stb.) A Logikaalapú alprogram keretében a különböző táblás játékok kapnak komoly szerepet, a Művészetalapú alprogram nemcsak rajzolást jelenthet – építészettől kezdve a zenéig számos ismeretág helyet kaphat benne. 

A Komplex Alapprogram délutáni foglalkozásai nem tantárgyakhoz kötődnek: könnyen lehet, hogy egyik alkalommal történelem szakos kolléga, máskor zenetanár tartja meg ezeket. Reményeink szerint azonban az ezekhez kapcsolódó szemléletmód „beszivárog” a délelőtti foglalkozások tematikájába is. Ezt a folyamatot különböző ajánlásokkal segítjük: feladattípusra, szemléltetőanyagra egyaránt teszünk javaslatot. Mint látható, a program igen komplex fejlesztésre irányul – és ebbe a személyiségfejlesztés éppúgy beletartozik, mint a kognitív képességfejlesztés, valamint. a képességek, készségek fejlesztése. A résztvevők minden egyes napot „ráhangoló” beszélgetéssel kezdenek – ehhez módszertani segítséget is ad a Komplex Alapprogram a tanároknak. (Ettől természetesen el lehet térni, mindenki folytathatja saját jól bevált gyakorlatát – ugyanakkor nem hagyjuk magára az ilyen irányú gyakorlattal nem rendelkező kollégákat sem.) 

Az óraszervezések esetében a Komplex Alapprogram messzemenőkig alkalmazkodik a gyerekek igényeihez: adott esetben maguk a foglalkozások sem feltétlenül 45 percig tartanak. A Komplex Alapprogram arra is lehetőséget ad, hogy a gyerekek bizonyos keretek között maguk választhassák meg, mivel szeretnének foglalkozni az iskolában. Ez lehet korrepetálás, beszélgetés, vagy akár egy plusz dzsúdóedzés is. Arra törekszünk, hogy alsó tagozaton egyáltalán ne adjunk házi feladatot – a felsősök esetében is inkább a szorgalmi feladatok kijelölését támogatjuk. Sok gyerek körülményei ugyanis nem teszik lehetővé az otthoni tanulást – és nem is várható egy gyerektől, hogy többet dolgozzon, mint egy felnőtt (hiszen ha 8-tól 4-ig iskolában van, az egy normál felnőtt műszaknak felel meg, ha emellett otthon tanul, akkor „túlórázik”).

Nyitottak az iskolák erre az új modellre?

Természetesen kérdés, hogy a pedagógusok – illetve az intézményvezetők és tankerületek – mennyire tudnak és akarnak bekapcsolódni a Komplex Alapprogramba – azt hiszem, ennek kulcsa, hogy milyen a vezető és mennyire hisznek benne. Bizakodó vagyok, hiszen a hejőkeresztúri példa pilot projektnek is tekinthető: mi megtapasztalhattuk, hogy érdemes feladni a korábban megszokott módszereinket is annak érdekében, hogy megszüntethessük a gyerekek alulmotiváltságát, és képesek legyünk a tehetséggondozásra a hátrányos helyzetű gyermekek körében is.