Tény-LEG? – 4+1 dal az iskola nehézségeiről és szépségeiről

Nehéz az iskolatáska, dögös a tanítónéni, korai a kelés, várva várt a vakáció: a könnyűzene iskolai szólamaiból válogattunk.

A képen egy kézfogás látható

Chuck Berry: School Days (1957)

A szerző talán nem tartozik a mai fiatalok számára a legismertebb rockerek közé, mégis ő az, aki az ötvenes évek derekán Amerikában a műfaj első és egyik legjellegzetesebb alakjává nőtte ki magát – és ehhez ezzel a dallal robbant be. A szöveg érzékletesen fejezi ki az akkori iskolai hangulatot, de egyúttal azt is sugallja, hogy az odajáró gyerekek már egy új kor, és a zenegép bűvöletében élnek. A dal sok feldolgozást ért meg a Beach Boystól egészen az AC/DC-ig, de még Bart Simspon is átszellemülten énekli, hogy „Hail! Hail! Rock n’ roll!

Pink Floyd: Another brick in the wall II. (1979)

Ez az a dal, amit talán senkinek sem kell bemutatni, és az első, ami ebben a kategóriában eszünkbe juthat. Tulajdonképp egy trilógia középső része, mely az énekes és zenekar-alapító Roger Waters hányattatott gyerekkorát hivatott bemutatni. Az Another brick in the wall, vagyis az elnyomottság, mint életérzés tehát nem pusztán a vasfegyelmet követelő bentlakásos iskola metaforája, hanem a kompozíció fennmaradó részében a nélkülözés, a háborúban elvesztett apa hiánya is hozzákapcsolódik.

Hazai fronton

Több olyan dallal is büszkélkedhetünk, ami a suli napos(abb) oldalát énekli meg. A Bergendy együttes klasszikusnak mondható Iskolatáskáján (1990) túl (melynek hőse, Peti, amúgy egy valós kisdiák, Bergendy unokaöccse volt) említhetnénk Udvaros Dorottya lírai sanzonját (Iskola), a Dr. Beat együttes azonos című, elektropopos hangzású, punkos szövegkezelésű számát, de számos újabb szerzeményt is. A klasszikusok közül a hatvanas évek tvisztelős hangulatát idéző Fenyő Miklós-dalt, a Rendezd át az iskolát (1983) emelnénk ki. Lendületes, játékos, olyan, mintha táncra perdülne tőle az egész iskola, ráadásul a nyolcvanas években valóban sok sulibuli elmaradhatatlan kelléke volt.


Ami Boros Misi a komolyzenében, az Patai Anna a könnyebb vizeken – mindketten már iskolásként is népszerű, befutott zenészekké váltak. A 11 éves Annát a 2010-es Megasztár zsűrije fedezte fel, karrierje pedig azóta is megállíthatatlanul ível felfelé. Dalai a kamaszok apró-cseprő örömeit és bánatait fogalmazzák meg – tehát az iskola se maradhatott ki. Az Iskoladal (2013) a jókislányokkal szemben támasztott elvárásokat, a megfelelési kényszert énekli meg: ezzel a kiskamasz lányok a youtube-kommentek alapján rendkívül jól tudnak azonosulni. 2,5 millió kattintással még ennél is népszerűbb a Nincs határ (2012) című dala, mely ugyan nem kifejezetten a diákélet rejtelmeiről szól, viszont a klip Anna iskolájában játszódik, ő maga és osztálytársai szereplésével. Szövege pedig az önbizalom, az önmegvalósítás, a tenni akarás fontosságát fogalmazza meg egyszerű formában – és a sok iskolai elvárás mellett ezeket is fontos hangsúlyozni.

És a plusz egy: https://www.youtube.com/watch?v=4B9_S2ZPhVs