Tény-LEG? – Egy különleges decemberi „versgyűjtemény”

Talán elnézik kedves olvasóink, ha téli versgyűjteményünket egyetlen zenés versműsorra (igaz, ennek keretében összesen tizennégy elmondott vagy elénekelt költeményre!) „szűkítjük”. Az összeállítás nem más, mint az 1984-ben készült és azóta is majdnem minden karácsonykor a televízióban sugárzott, Koltay Gábor által rendezett A téli csillag meséje.

alt


A versműsor bemutatásával korántsem szeretnénk követni azt a kereskedelmi gyakorlatot, amelynek „hagyománya” révén már októberben (vagy még korábban) megkezdődik a karácsonyi készülődés. Ugyanakkor szeretnénk azt is figyelembe venni, hogy az iskolák ünnepségeire a családi karácsonyokra hamarabb készülni kell. 

A filmben elhangzott versek:

1.    Weöres Sándor: Szép a fenyő (Nyertes Zsuzsa) 
2.    Mester Attila: A téli csillag meséje (Koltay Andris) 
3.    Juhász Gyula: Karácsony felé (Kárpáti Denise) 
4.    Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony (Kováts Adél) 
5.    Heinrich Heine: A három királyok Napkeletről (Hűvösvölgyi Ildikó) 
6.    József Attila: Betlehemi királyok (Vikidál Gyula, Varga Miklós, Deák „Bill” Gyula) 
7.    Galambosi László: Nyájhívogató (Vándorfi László)
8.    Christine Busta: Anya meséli kalácssütés közben (Újlaky László) 
9.    William Shakespeare: Tél (részlet) (Sztankay István) 
10.    Borisz Paszternak: Téli éjszaka (Hededűs D. Géza) 
11.    Weöres Sándor: Suttog a fenyves (Moór Marianna) 
12.    Ady Endre: Kis karácsonyi ének (Lukács Sándor) 
13.    Ó, szép fenyő (német népköltés) (Kovács Gyula) 
14.    Nagy László: Játék karácsonykor (Vikidál Gyula)


A műsorban olyan közismert alkotások szerepelnek, mint a rockénekesek által előadott, József Attila-féle Betlehemi királyok és olyan ritka gyöngyszemek is, mint Shakespeare Tél címen szereplő műve, Jékely Zoltán fordítása. Ez utóbbi valójában A Lóvátett lovagok című színmű egyik betétdala, ami nálunk inkább a Mészöly Dezső-fordításban terjedt el. Itt Sztankay István adja elő:

„Ha csupa jégcsap az eresz,
s körmébe fú Dick, a juhász,
a tej a kannában jeges,
s Tom fát aprít, hogy zeng a ház:
dermedt a vér, az út sehol:
ilyen estén szól a bagoly.
Kuvik, hu-hú! Örömhír ez,
kövér Joan szűri a levest.

Midőn szél fú körül, s a pap
fűrésze lankad, úgy köhög,
hóban ülnek a madarak,
Mari orra nedves-vörös,
s a sülő alma panaszol:
ilyen estén szól a bagoly.
Kuvik, hu-hú! Örömhír ez,
kövér Joan szűri a levest.”


A műsorban – túlnyomórészt – megzenésített versek láthatók és hallhatók: a dallamok egyaránt alkalmasak arra, hogy sajátos hangulatot kölcsönözzenek egy-egy szövegnek, de a műsor egésze természetesen kiválóan alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet egy-egy kevéssé ismert téli versre. Például a Borisz Paszternak Téli éjszakájára, amelyet Hegedűs D. Géza ad elő, különösen szép, melodramatikus feldolgozásban. (Figyelem: a melodráma hagyományosan nem a mai értelemben használt, tragikusan végződő giccses történet, hanem egy előadásmód – zenei aláfestéssel mondott szöveg!)  

Téli éjszaka

Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül
nyáron a lepke,
kerengve az ablakomra gyűl
fehér seregbe.

És borul tőle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Remegő árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbefont lábak, karok
sorsok - keresztbe.

És két cipő egymásután
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.

És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Néha betör egy szélroham,
feléje nyargal,
s a láng szárnyat bont boldogan,
akár egy angyal.

Február zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.

Az irodalmi anyag meglehetősen sokszínű és az előadásmódja sem szokványos. Alapvetően kétféle stílus elegyedik benne: a magyar néphagyományok, illetve a bidermeier világa. Nyilvánvalóan azért, mert ezek kötődnek leginkább a hazai karácsonyi hagyományokhoz. Ezért is érezhetjük úgy, hogy a műsorban szerves egységet alkotnak a subás-kucsmás pásztorok és a békét, a nyugalmat és letisztultságot sugárzó képek (öltözékek, eszközök). A műsor „harmadik szintjét” a rockzene képviseli – finoman, stilizált eszközökkel. Ez a réteg irodalmi síkon is megjelenik, hiszen hasonló ihletettségű József Attila Betlehemi királyok vagy Nagy László játék karácsonykor című verse is.

A korabeli tévékritikusok óvatosan csak annyit jegyeztek meg, hogy az összeállítás „helyenként Jancsó Miklós képi világát idéző gyertyás lobogást, stilizált tanyai képsorokat” tartalmaz – annál is inkább mivel a rendező Vajdahunyadvárban felvett filmjében Polyák Ferenc fafaragó művészt is szerepelteti. (A Weöres Sándor, Rónay György – és Amerigo Tot által egyaránt méltányolt művész 2013-ban hunyt el.) Gondosan hallgatnak viszont arról, hogy jelzetlenül ugyan, de megjelenik az összeállításban a négy évvel korábban, december 8-án meggyilkolt John Lennon képe és Imagine című dalának néhány taktusa is. A gyertyák pedig egyaránt kapcsolódnak a népi, a biedermeier, a rockos stílushoz – és nem mellesleg a karácsonyi ünnepkörhöz is…  

A műsor fontos rétegéről azonban lényegében a hallgattak a kritikák: arról, hogy szereplőgárdájának jelentős része szerepelt az 1983-as, legendás királydombi István, a király című produkcióban is, amelyet ugyancsak Koltay rendezett. (István énekhangja Varga Miklós volt, Koppányt Vikidál Gyula, Torda táltost Deák „Bill” Gyula alakította. Koltay Gergely volt a fiatal regös, Hűvösvölgyi Ildikó és Nyertes Zsuzsa Koppány feleségeit alakították. Kováts Adél 1985-től Gizellát játszotta a Nemzeti Színház előadásában.) 

Jelzésértékű, hogy a három „rocktenor” (később Tunyogi Péterrel kiegészülve koncerteztek rocktenorok néven) alakítja a betlehemi királyokat a Tolcsvay László által megzenésített változatban. A feldolgozás nem volt újdonság ekkorra, hiszen Koncz Zsuzsa 1975-ös  Kertész leszek című lemezén már szerepelt, de a dramatizált változat a felvétel nyomán emblematikussá vált. A szereplők – az említetteken kívül a Kormorán együttes tagjai és Nyertes Zsuzsa – a rockopera „vadsága” után szelídebb hangjukat is megmutathatták, sajátos ízt adva a karácsonyi daloknak és verseknek.