Tény-LEG? – Filmek az iskoláról 2.

Cikksorozatunk első részében olyan filmeket mutattunk be, melyeknek középpontjában egy-egy tanárfigura állt. Ebben az írásunkban diákokra koncentráló alkotásokat szemléztünk.

Teljes a létszám (Yi ge dou bu neng shao, 1999)

Rögtön egy kakukktojással kezdjük felsorolásunkat, mivel Csang Ji-mou a Velencei Filmfesztiválon 1999-ben Arany Oroszlánnal díjazott alkotása illeszkedik a listánk első felének tematikájába is, hiszen a film nyitójelenetében új tanár érkezik a falusi iskolába, viszont annyi csavarral, hogy a friss tanerő egy tizenhárom éves kislány, Wei, aki alig idősebb a rá bízott kisiskolásoknál. Gao bácsinak, az osztály tanítójának egy hónapra haza kell utaznia beteg édesanyját ápolnia, és csak akkor tudja a kimenőt vállalni, ha valakire rábízhatja a gyerekeket. A falu vezetője nem talál mást a feladatra, mint az egyik szomszédos helységben élő kislányt. Gao bár kétkedik helyettesének képességeiben, mégis rábízza az osztályát, sőt 10 jüan jutalmat ígér a lánynak, ha senki nem morzsolódik le az egy hónapos szolgálat során. Az egyik kisfiú azonban Wei minden igyekezete ellenére távol marad az iskolától. A kis helyettes tanár, egy pletyka nyomán – miszerint a fiút az édesanyja a városba küldte dolgozni – nekivág a nagyvilágnak, hogy újra teljes legyen a rábízott osztály létszáma. Csang Ji-mou filmje bár egy nyugati szemmel sokszor szokatlan problémákkal szembesít, mégis lebilincselő alkotás, hiszen megtalálja azt a vékony mezsgyét, ahol a túlélésért való küzdelem és az élet valódi szépségére való rácsodálkozás találkozik.

http://www.imdb.com/title/tt0209189/

Sing Street (2016)

Az elsősorban zenés filmekre szakosodott rendező, John Craig (Egyszer, Szerelemre hangszerelve) nosztalgikus, a nyolcvanas évek Írországában játszódó alkotásában összekapcsolja egy iskolai zenekar és egy diákszerelem születését. A Lalor család legifjabb tagja, a 15 éves Conor első pillantásra beleszeret az iskolája környékén kószáló Raphinába, és mivel azt hazudja neki, hogy van egy saját együttese, aminek az első videó klipjéhez pont egy ilyen lányra lenne szükség, a füllentését kénytelen valóra váltani és saját iskolatársaival bandát alapít. A szövegíró és zenekarvezető Conor a kezdeti nehézségek után egyre jobb dalokat ír alkotótársával, a zeneszerző Eamonnal. Sőt, nemcsak a diákok kreativitása kap szárnyra, hanem – bár bonyodalmasan – a Conor és Raphina között szövődő kamaszszerelem is kibontakozik. A filmben számos alapkonfliktus (válófélben levő szülők kontra gyerekek, szigorú katolikus iskola kontra diákok, vagy idesorolható Raphina bizonytalansága Conor és egy másik fiú között) finoman összeszövődik, és ezek az egymásba fonódott szálak megóvják a történetet, hogy átlagos, tingli-tangli musicallé váljon. Ez a film rengeteg nehézséget tükröz, mégis felejthetetlen életkedvet sugároz, ezért nehezen tudunk elképzelni olyan nézőt, akit ne derítene fel John Craig mozijának a megtekintése.

http://www.imdb.com/title/tt3544112/

Nulladik óra (The Breakfast Club, 1985)

John Hughes mára ikonikussá vált alkotása mindamellett, hogy felhőtlenül szórakoztat, arra a szinte társadalomfilozófiai kérdésre keresi a választ, hogy egy serdülő vajon miért keresi a saját önazonosságát zárt szabályok szerint működő csoportokban, klikkekben. Hughes történetében öt különböző diákarchetípus van összezárva az iskola könyvtárában, ahol a szombati büntetésüket töltik. A fiatalok a következő csoportokat reprezentálják: a „sportolókat”, a „bálkirálynőket”, a „zseniket”, a „bűnözőket” és a „művészlelkeket”. Az összezártság során nem pusztán véd- és dacszövetség köttetik közöttük, hanem barátságok, sőt szerelmek születnek. A film csúcspontja ezért az a drámai vita, ami Brian (a „zseni”) és Claire (a „bálkirálynő”) között alakul ki arról, hogy mennyire alkalmiak ezek az emberi kapcsolatok, mik az esélyei annak, hogy a barátságok hétfőn, a büntetést követő első tanítási napon is tartsanak. Hughes filmje azért zseniális, mert egyszerre tálalja mondanivalóját klasszikus vígjátéki helyzetekkel és karakterekkel, mégis létező társadalmi törésvonalakat, ellentéteket kérdőjelez meg, ezzel adva valódi drámai súlyt a történetnek. A filmet érdemes baráti társaságban megnézni, mivel öt percenként elhangzik egy olyan mondat, amit a későbbiekben összekacsintva idézhetünk.

http://www.imdb.com/title/tt0088847/?ref_=nv_sr_1

Ne engedj el (Never Let Me Go, 2010)

Mark Romanek, az idei év irodalmi Nobel-díjasának, Kazuo Ishiguro regényén alapuló rendezésének bár csak az első félórája játszódik egy bentlakásos iskolában, de mivel az oktatási intézmény zárt világa erősen hat a diákként megismert főszereplők felnőttkori sorsára, úgy döntöttünk, hogy a filmnek a listánkon is helye van. A furcsa szabályokon alapuló diákotthoni lét éles ellentétben áll az élet iskolájával, ennek ragyogó példája az a jelenet, amikor a néző azzal szembesül, hogy a hailshami tanintézményt elhagyva az egykori diákok képtelenek egy gyorséttermi rendelést leadni. A történet egy alternatív univerzumban játszódik, a disztopikus torzításban azonban ráismerhetünk a mi világunkra is, ráébredhetünk arra a szakadékra, ami az életünk értelme és a társadalmi haszna között húzódik. A film, Alex Garland forgatókönyvírónak köszönhetően, megőrzi a regény komplexitását, valamint ki kell emelnünk a remek castingot is (Carey Mulligan, Keira Knightley és Andrew Garfield játsszák a főbb szerepeket).

http://www.imdb.com/title/tt1334260/?ref_=nv_sr_1

Kapcsolódó tartalmak

Tény-LEG? – Filmek az iskoláról 1.

Az iskola mindig hálás téma a történetmesélőknek, így a filmesek is bátran választják alkotásuk fő színterének. Jól ismert séma például, hogy az élettelen szokások által működtetett, börtönszerű intézménybe új tanár érkezik, aki képes a rábízott diákokból a legjobbat kihozni. Háromrészes cikksorozatunk első fejezetében négy filmet mutatunk be, melyek mindegyikére jellemző kisebb-nagyobb mértékben ez a megközelítésmód.