Tény-LEG – Filmek az iskoláról 3.

Cikksorozatunk harmadik részében olyan filmeket választottunk, melyek a TanTrend mércéje szerint kiemelkednek. Ezek között szerepel a legkultikusabb iskolai film, ahogy a legéletszerűbb, vagy a legmélyebb társadalmi üzenettel rendelkező is.

Holt költők társasága (Dead Poets Society, 1989)

Peter Weir filmje a költészet személyiségfejlesztő erejéről legalább annyira szól, mint különböző értékrendek ütközéséről egy szigorú elvek szerint működő, bentlakásos fiúiskolában. John Keating (Robin Williams karriercsúcsnak is nevezhető alakításában), a Welton Akadémia új angol tanára a diákjait saját belső hangjuk megtalálására biztatja. Az ötvenes évek derekán játszódó történetet az iskola értékrendje és az új pedagógus emberközpontú szemlélete közötti konfliktus a tragédia felé sodorja. Peter Weir alkotása igazi kultstátusznak örvend, valószínűleg azért is, mert igazán hűen ragadja meg a kamaszok rajongó természetét és az éhségüket a kreatív önkifejezés iránt.

http://www.imdb.com/title/tt0097165/?ref_=nv_sr_1

Lazhar tanár úr (Monsieur Lazhar, 2011)

Mit ér a gyerekeket hímes tojásként kezelő, politikailag hiperkorrekt oktatási rendszer, ha egy olyan szélsőséges problémát kell kezelni, hogy az egyik depresszióban szenvedő tanár az osztályteremben vet véget az életének? Ebben a filmben szinte minden felnőtt tehetetlen, a valós problémakezelés helyett inkább a hamis megoldásokat, a mismásolást választanák. Mintha a gyerekekben több erő lenne, hogy szembenézzenek a tragédiával. Erre ébred rá, ezzel szembesül Bachir Lazhar, az új helyettesítő tanár, aki politikai menekültként a nyugatitól egy teljesen eltérő kultúrából érkezett. A film nagy erénye, hogy amellett, hogy leleplezi az oktatási rendszer visszáságait, mégis a megfelelő megértéssel és elnézéssel szemléli azokat a felnőtteket – pedagógusokat és szülőket – akik ellen akarnak állni a valóságnak, és legszívesebben bekötnék a rájuk bízott gyermekek szemét, hogy ne szembesüljenek semmi olyannal, ami úgymond az ő „ártatlan lelkükre” nézve káros. 

http://www.imdb.com/title/tt2011971/

Az osztály (Entre les murs, 2008)

A listánkon szereplő mozgóképes alkotások közül talán ez a film mutatja be a legéletszerűbben, már-már dokumentarista precizitással az iskolai életet. A gyerekek nem csak lélegzetelállító és csodálatos dolgokat tanulnak, hanem mondjuk a meglehetősen unalmas igeragozást is gyakorolják. A tanárok között nincs egyetlen világmegváltó vagy show man, nincs olyan karakter, akivel érdekfeszítővé – és valamilyen szinten hamissá is – lehetne tenni egy iskolai történetet. A diákok között sincs egyetlen „tündérbogár” sem, ebben a filmben mindenki átlagember, senki nem emelkedik mások fölé. Bár a filmnek van központi karaktere – Marin tanár úr −, a történetet nem egy szereplő viszi a vállán, hanem a tanár-diák, tanár-tanár, tanár-szülő párbeszédek, kapcsolatok, esetleg viták, harcok irányítják. A film François Bégaudeau regényén alapszik, aki civilben pedagógus, sőt a vásznon ő játszotta el François Marin karakterét is, és a filmben szereplő gyerekek improvizatív, őszinte játékát is segítette a saját drámapedagógiai eszköztárával.

http://www.imdb.com/title/tt1068646/?ref_=nv_sr_2

Kapcsolódó tartalmak

Tény-LEG? – Filmek az iskoláról 1.

Az iskola mindig hálás téma a történetmesélőknek, így a filmesek is bátran választják alkotásuk fő színterének. Jól ismert séma például, hogy az élettelen szokások által működtetett, börtönszerű intézménybe új tanár érkezik, aki képes a rábízott diákokból a legjobbat kihozni. Háromrészes cikksorozatunk első fejezetében négy filmet mutatunk be, melyek mindegyikére jellemző kisebb-nagyobb mértékben ez a megközelítésmód.