TÉNY-LEG? – Öt dolog, amire megtanít az óvoda

Téved, aki azt hiszi, iskoláskora előtt semmit nem tanult. Részesült oktatásban – csak épp nem iskolai keretek között. Vaskos könyvek szólnak az óvodai nevelésről. Minden óvoda rendelkezik helyi pedagógiai programmal, mely az Óvodai nevelés országos alapprogramjából indul ki. Íme ezúttal egy szubjektív ötös lista.

alt


Sokak legkorábbi emléke az óvodához fűződik. Mások  itt próbálják ki először a közösségi létformát. A legtöbb első barátság itt köttetik, és rengeteg első szerelem az óvodaudvar sarkában. Ezek már önmagukban nagyon sokat adnak. Mi az, amit ezen kívül strukturáltabb keretek között egy életre megtanul(hat)unk az óvodában? 

1., Amire biztosan megtanít az óvoda: egy rendszert közvetít. Az óvodapedagógus segítségével ráébreszt arra, hogy a tudás megszerzése megismerési folyamatok által megy végbe. A tudáshoz tehát ebben az esetben játékos formában, öröm- es tapasztalatszerzésen keresztül vezet az út, ahol kizárólag a pozitív visszacsatolásnak van helye. Ilyen tudás lehet például az óvodai élet mindennapos mozzanatainak elsajátítása a reggeli üdvözléstől kezdve, az átöltözésen át, az ebédhez való megterítésig. Ennek a tudásnak része nemcsak egy adott etikett elsajátítása, hanem a fokozatos önállóságra nevelés, mely jó esetben sok büszkeséggel tud eltölteni egy óvodást. Amellett, hogy az óvoda egy napi-heti-éves rendet közvetít, elkezdi szétszálazni és külön-külön fejleszteni a kompetenciákat (a rajzoláson, verstanuláson, mozgásfejlesztésen, és egyéb tevékenységeken keresztül).

2., Amire a szülőt tanítja meg az óvoda: elengedni saját gyermekét. Ez persze többedik gyereknél, végtelenül optimista szülő esetén, vagy ha a gyermek már intenzíven járt bölcsődébe, nem olyan nagy kihívás. Mindenki más számára azonban ez egy összetett tanulási folyamat.

Az elszakadás, a leválás, nem más mint a kortárs csoportba való integráció és a nevelőkkel való együttműködés megtanulása, mely tehát nemcsak maga a gyermek, hanem a szülő számára is megrázó élmény lehet. Az elszakadás zökkenőmentes lezajlásában kulcsszerepet játszik a bizalom. Bízni kell abban, hogy a kezdő óvodás jól veszi majd az akadályokat, feltalálja magát, és ügyesen beilleszkedik. Bízni kell az óvodapedagógusokban: hogy kellően tapasztaltak, gondoskodók és figyelmesek. Jó szívvel kell rájuk hagyni reggel a csemetét. Nem utolsósorban pedig bízni kell önmagunkban: hogy minden jól fog sikerülni. Tudni, hogy nincs ok az aggodalomra.

3., Amire meg kellene tanítania: a mások (és persze önmagunk) elfogadása, valamint ezzel összefüggésben a helyes konfliktuskezelés. A „kellene” feltételes módja egyrészt arra vonatkozik, hogy ez nemcsak az óvoda feladata volna, hanem minden szintű oktatásé – illetve párhuzamosan a szülőké is. Másrészt arra: a fentiek nem feltétlenül képezik részét az óvoda pedagógiai elveinek, sőt; az óvodapedagógusok sincsenek általában felkészítve arra, hogyan építsék ezt bele a mindennapokba.  Harmadrészt arra, hogy sok esetben ez a tanulási folyamat gyakorlati akadályokba is ütközhet: egy kevésbé motivált óvodapedagógus, a magas csoportlétszám, és akár a vegyes csoport nem teszik lehetővé, hogy a gyerekek megismerjék és gyakorolják az egészséges érdekérvényesítést. 

Az alapprogram fontos eleme az interkulturális nevelés, mely a másság megismerését és elfogadását célozza, legyen szó sajátos nevelési igényű, vagy eltérő etnikai, illetve kulturális csoporthoz tartozó kortársakról. Csakhogy ez nehezen kivitelezhető addig, amíg egy óvodás nincs tisztában a saját értékeivel.

4., Amire máshol megtanít: Számos (pl. nyugat-európai) oktatási rendszer kézzelfogható „iskolai” tudást ad át már az óvodában is. Négy-ötéves korban a gyerekek megismerik a betűket, majd fokozatosan megtanulják kiolvasni, végül leírni a nevüket. Frontális és formális oktatásra valóban vajmi kevés szükség van még ilyenkor; ugyanakkor ha ez a tudásátadás megerősítésre alapul és játékos formában zajlik, akkor igenis helyet kaphat az óvodában. Még abban az esetben is, ha mindezen tudás ismétlésével kezdődik majd az iskola.

5,: Amire NEM kell, hogy megtanítson az óvoda: nem szükséges az iskolával riogatnia – úgymond negatív értelemben az iskolára felkészítenie. Az óvoda célja elsősorban, hogy kevés irányított foglalkozás és sok szabad játék segítségével fejlessze a kompetenciákat.

Nehéz nem közhelyesen kifejezni, de az óvodás még tény-leg nem az óvodának tanul. És a tudás, amit ekkor megszerez, valóban az életre vértezi őt fel.