Tény-LEG? – A TanTrend 5 kedvenc verse szeptemberre

Mitől jó egy vers? Attól, hogy újra és újra elővesszük? Vagy attól, hogy újraértelmezzük? A válasz nem egyszerű, de nem is biztos, hogy ezen kell gondolkoznunk. Egy közös van bennük: hogy szeretjük őket.

1. Petőfi Sándor: Szeptember végén (1847)

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. – Fehéregyháza 1849.) forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Nem véletlen, hogy bekerült válogatásunkba. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, amelyből mintegy nyolcszázötven maradt az utókorra. 
A Szeptember végén című elégiáját 1847. szeptemberében írta Szendrey Júliához. Petőfi és Szendrey 1847. szeptember 8-án házasodott össze, s ezután Koltón, a Teleki-kastélyban töltötték a mézesheteket, ahol ezzel a verssel kedveskedett a költő ifjú feleségének. A természeti képeket az emberi lét pillanataival állítja párhuzamba, s a jelenből a jövő felé haladva egészen a múlandóságig vezet el minket.  

A már oly sokszor elszavalt költemény Mácsai Pál (Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes művész) előadásában egy újszerű, egyedi értelmezést fedezhetünk fel. S láthatjuk, hogy egy vers hány és hány féleképpen adható át és fogadható be.  

2. Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének (1909)

A következő költemény a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjének, Ady Endrének (Érdmindszent, 1877. – Budapest, 1919.) a műve. Verseiben a szerelemről és a haza szeretetéről épp oly elmélyülten ír, mint a szabadságról, a hitről, az egyenlőségről vagy éppen az elmúlásról. A magyar politikai újságírásban is hatalmas szerepet töltött be, hisz a műveltségről szóló írásaiban a folyamatos haladást és fejlődést sürgette. 
Ady ezt a költeményt cím nélkül alkalmi versként írta, 1909. június 20-án, az Új magyar festők kiállításán olvasta fel. A felolvasást döbbent csend követte, majd Gulácsy Lajos, tragikus sorsú magyar festő Ady vállára borulva zokogott. Ez a vers lett a még ebben az esztendőben megjelenő Szeretném, ha szeretnének című kötet nyitánya. 

Ez a költemény minden korban, minden időben megtalálja aktualitását. A DeadLensPictures már korábbi kisfilmjeiben is arra törekedett, hogy a jelenlegi társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Nem történt ez másképp a Hope című alkotásban sem. Ady verse Mucsi Zoltán Jászai Mari-díjas színész előadásában – a Mácsai Pál által tolmácsolt Szeptember végénhez hasonlóan –  egy új értelmezésre talált. 

3. József Attila: Tiszta szívvel (1925)

József Attila (Budapest, 1905. – Balatonszárszó 1937.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, a magyar irodalomtörténet egyik legnevesebb alakja. Élete kegyetlen volt, hisz félárva gyermekkora tele volt brutalitással, lemondással. Felnőttként sem tudott szembeszállni az őt körülvevő ellentmondásokkal, a meg nem értéssel, amely végül a tragikus elmúlás felé sodorta. 

A Tiszta szívvel az egyik legismertebb verse. Ez az a bizonyos vers, amely kerékbe törte a költő karrierét, mivel emiatt tanácsolta el Horger Antal tanár úr a Szegedi Egyetemről és egyben a tanári pályától is. A tanár úr úgy vélte „olyan emberre ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. 

A vers egészen átvitt értelmű, hisz nem egy gyilkos szavait olvashatjuk, hanem egy kétségbeesett, megtört ember vallomását. A költemény József Attila életét és sorsát is szimbolizálhatja, s talán éppen ezért született oly sok féle értelmezése és feldolgozása. Számos zenekar öntötte dallamba, a legkülönbözőbb stílusok képviselői. Ha a Kex, a Pokolgép, az Omen, a Hétköznapi Csalódások vagy a Red Bull Pilvaker előadásaira gondolunk, láthatjuk, hogy mind-mind megtalálta benne azt a kulcselemet, amely köré felépíthette saját értékrendszerét. József Attila verseiből még napjainkban is szerveznek felolvasó-irodalmi esteket, gondoljunk csak Jordán Tamás önálló estjeire.

4. Radnóti Miklós: Nem tudhatom… (1944)

Radnóti Mikós (Budapest, 1909. – Abda 1944.) Baumgarten-díjas magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Munkája során a tiszta műfajok megvalósítására törekedett. Költeményeit – főként utolsó éveiben – átjárta a halál és a halálraítéltség szele. 

A Nem tudhatom… Radnóti egyik legismertebb verse. Európa a második világháború utolsó éveiben járt már ekkor, a háborús pusztítások ugyan még nem érték el hazánkat, de a zsidó népességet sújtó törvények már megjelentek. Radnóti már nem taníthatott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. A költemény egy hosszú művészeti és letisztulási folyamat eredménye. 1943 végén már majdnem elkészült, de csak 1944. január 17-én került pont a végső változatára, nem sokkal azelőtt, hogy behívót kapott a heidenaui lágerbe. Az átélt szenvedések, az üldöztetés és az embertelen megaláztatás ellenére is szeretettel tudott írni hazájáról.

A verset rengetegen elszavalták már, jobbnál jobb előadásmódban. A választásunk a youtube videó alatti kommentek alapján Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészre esett. 

5. Kányádi Sándor: Két nyárfa (1958)

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett erdélyi magyar költő. 1950 óta Kolozsvárott él. Kezdetben a kolozsvári Utunk, majd a Dolgozó Nő, s végül a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. Az erdélyi líra élő klasszikusa, versei nagy visszhangot váltanak ki mind a mai napig olvasóközönségéből, hiszen a vidéket járva, az iskolás gyermekekkel szeretteti meg a verseket. 

A költemény Kányádi korai írásai közé tartozik (bár annak utolsó szakaszába), s a népies líra hangulata hatja át. A hagyományok, az életmód, a szokások, az emberi tartás és a varázslatos táj egysége jelenik meg a versben. A vers Gubás Gabi színésznő előadásában tekinthető meg.