Testmozgással a személyiségfejlesztésért

Bognár-Nagy Dórával, a Komplex Alapprogram Testmozgásalapú alprogram vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehet a mozgást és a játékokat a testnevelés órán kívül más közismereti tantárgyba becsempészni, valamint milyen kompetenciákat fejleszthetnek a testmozgással kapcsolatos foglalkozások.

alt


Ha röviden be kellene mutatnod a Komplex Alapprogramot, és azon belül a Testmozgásalapú alprogramot, akkor mit mondanál el róla? 

Úgy gondolom, hogy a Komplex Alapprogram a köznevelés reformját előkészítő átfogó program, amely több részből tevődik össze. Tulajdonképpen a projekt egy élményalapú oktatást szeretne megvalósítani az általános iskolákban, amely fokozza a tanulók aktivitását és a tanulási motivációt... Cél, hogy egységes rendszerbe szervezzünk olyan differenciált tanulásszervezési eljárásokat, amelyek kedvező irányba befolyásolják a diákok iskolához való viszonyulását. Az osztályokban különböző képességű, vagy előzetes tudású gyerkőcök vannak, ezért szükséges, hogy olyan módszerekkel oktassunk, amely elősegíti, hogy minden gyerek elérje a megfelelő szintű fejlődést, mindenkiből kihozza tehetségének és érdeklődési körének megfelelően a maximumot olyan módon, hogy a gyermekek ezt élvezzék, ne szorongjanak, és ne utálják meg a tanulást. Öt alprogram van, amelyből az egyik a Testmozgásalapú alprogram.

Ez az alprogram ezen belül az egész iskola szemlélet vonatkozásában társas környezetben, testmozgáson keresztüli személyiségfejlődést céloz meg a transzverzális kompetenciák/készségek fejlesztésével. A Testmozgásalapú alprogram az egyes adott iskolai helyszíneken a testmozgás, mint alapszükséglet elméletből indul ki, melynek széleskörű kibontakozásához nem csak a testnevelés tanórák járulnak, járulhatnak hozzá, hanem számos olyan hely, tér és lehetőség van az iskolákban, melyek szintén alkalmaznak, illetve alkalmazhatnának több testmozgást.

Így, e gondolatok alapján három jól elkülöníthető részterület fogalmazódott meg, ahol a testmozgások a tanulók testi, lelki, szociális és társadalmi fejlesztéséhez hozzá tudnak járulni. Az egyik, amit mi úgy hívunk, hogy kereszttantervi rész, arról szól, hogy a különböző tanórákba hogyan vihető be a testmozgás és az azzal való tanulás. Cél, hogy olyan élményszerű és a mozgásos tanuláson alapuló módszereket és tevékenységeket integráljunk a tanítási folyamatba, melyek segítségével a tanulási folyamat eredményessége növelhető, az osztálytermi tanulás monotonitása megtörhető, a tanulási motiváció magasan tartható. Gondolok itt arra, hogy például a matematika órán hogyan lehet alkalmazni körben állva babzsák dobálást szorzótábla tanulására. Nem az egész órát szövi át, csupán annak egy bizonyos részében jelennek meg a mozgásos játékok, amelyek szorosan kapcsolódnak a tananyaghoz. A másik részterület a szabadidős tevékenység, amikor a kötelező órákon túl, délutánonként van foglalkozás, amit kvázi szakkörként lehet értelmezni. Ez tulajdonképpen egy önkéntességre és befogadásra épülő informális és nonformális tanulás testmozgás-alapú támogatása iskolai környezetben. Cél, hogy az iskolai szabadidőben jelenjenek meg a mozgásos tevékenységek és az önkéntességen alapuló tanulói önszerveződések, melyek a szabadidő konstruktív eltöltését teszik lehetővé. Az alprogram harmadik részterülete pedig maga a testnevelés óra. Itt fejlődés- és élményközpontú oktatás megvalósítását támogató módszerek és kereszttantervi tartalmak implementációjának támogatását szeretnénk elérni testnevelés órai környezetben. Cél a tanulók fizikai aktivitáshoz kapcsolódó motivációjának magas szinten tartása, az élethosszig tartó rendszeres testmozgás, sportolási igény kialakítása élményközpontú módszerek alkalmazásával.

Miért tartottátok fontosnak, hogy legyen egy Testmozgásalapú alprogram, miután bevezették a mindennapos testnevelést is? Ezenfelül is szükség volt még erre a módszerre? 

Március elseje óta vagyok a rendszerben, így nem tudom erre a pontos választ. Úgy gondolom, hogy egyrészt azért lehet kulcsfontosságú, mert a testmozgás összefügg az egyéb képességek/készségek fejlesztésével is, másrészt a mindennapos testnevelés kapcsán kijelenthetjük, hogy megsokszorozódott a testnevelési órák száma, és fontos, hogy ha már ilyen szinten megemelkedett a mozgásos órák száma, akkor azt élménydússá és hasznossá tegyék a pedagógusok. Az élethosszig tartó mozgás iránti igényt szeretnénk megalapozni. 

Úgy tudom, hogy ezt a Testmozgásalapú alprogramot a személyiségfejlesztésben is szeretnétek alkalmazni. Ezt hogyan kell elképzelni? 
Igen, a Testmozgásalapú alprogram a fizikai aktivitáson keresztüli személyiségfejlődést célozza meg a transzverzális kompetenciák/készségek fejlesztésével. A mozgás tehát hozzájárul a személyiségfejlődéshez, aminek fontos része az egészségtudatos magatartás és a jövőorientáció.  A testi és lelki egészség a gyermeki személyiség dinamikus összetevője, amely programunkban pedagógiai szempontból kiemelt elemei a befogadás, az önkéntesség, a testmozgás, a fizikai aktivitás, az együttműködés, az egyenrangúság, a közösségi lét, a normativitás, az esélynövelés, a hátránykompenzáció. Fontos a csoportmunka és a kooperatív játékokban való részvétel, egymás segítése. Hasznos lehet számukra, hogy megéljék akár a különböző versenyhelyzeteket, természetesen játékos formában. Nem arról van szó, hogy tegyük ki őket véres küzdelemnek, de ha hasonló szituációba kerülnek, akkor tudják kezelni a fair playt: egyfajta önuralmat, kitartást, akaraterőt is tanulnak, sőt a koncentráció is javul. Tisztában kell lenniük vele, hogy a siker nem azonnal jelentkezik.

Mennyire játszik ez szerepet abban, hogy a gyermekek a mozgást megszeressék?

Nagymértékben. Célunk, hogy a gyerekek a tanórán élvezzék a testnevelést, valamint legyen igényük arra, hogy az iskolaévek után is akár heti kétszer-háromszor mozogjanak. A programmal hosszú távra szeretnénk megalapozni a gyermekek mozgás iránti igényét és szeretetét. Ennek alapjait, magát a képességfejlesztést fiatalkorban el kell kezdeni, hiszen jó alap, ha például van az embernek állóképessége, vagy fejlettek a koordinációs képességei.

A korábbi rendszerben gyakori probléma volt, hogy testnevelést kötelező feladatként kezelték, hiányzott belőle az élményszerűség mind a diákok, mind a pedagógusok szemszögéből. Az utóbbi időszakban már átalakult a hozzáállás. 

Igen, a pedagógusok is folyamatosan továbbképzéseken vesznek részt, több rendszer is az élményszerű testnevelés órát célozza meg. Még az átalakulás zajlik, nagyon sok „régi” testnevelő tanár dolgozik a ”hagyományos” módszerekkel, – abból is van jobb és kevésbé jó is – mindenesetre ezzel a szemlélettel szeretnénk egy picit változtatni. A különböző képességű gyerekekre állandóan figyelve, mindegyiket fejlesztve, élvezhető módon történjen az oktatás.

És ez egyfajta felzárkóztató fejlesztés, vagy az a cél, hogy a saját képességeiknek megfelelő eredményeket érnek el benne?

A program egyik fontos célja, hogy ne legyenek korai iskolaelhagyók. Sajnos ez napjainkban jelentős probléma, amit az egész program szeretne megelőzni. Cél, hogy a gyengébb képességű gyermekek is merjenek az órán aktívak lenni, jelentkezni, kiállni, máskülönben bekerülnek egy ördögi körbe, ami ahhoz vezethet, hogy egyes diákok fél éven keresztül nem szólalnak meg a tanórákon, így a tudásuk is egyre inkább lemarad. Pedig az aktivitás részükről nagyon fontos lenne, hiszen a visszacsatolás közben a tudás rögzül a gyerek fejében, sikerélményhez vezet, bátrabb lesz tőle. A státuszkezelés célja tehát pont az alacsonyabb státuszú gyerekek „felemelése”.

A tanárok hogy fogadják az új rendszert? 

Amit én hallok, az alapvetően vegyes képet mutat. Első hallásra sokan örömmel veszik a kezdeményezést, vannak, akik újabb kötelezettségként élik meg, aztán elmélyülve a tartalomban lelkesek lesznek, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a pedagógusok programhoz való viszonyulása nagymértékben múlik az intézményvezetők hozzáállásán. Örömünkre összességében kellemes tapasztalatok vannak, számos pozitív visszajelzést tapasztaltunk az eddigi találkozásaink során. 

Korábban említetted már, hogy te magad nem vagy pedagógus. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba ezzel a programmal? 

Így van, nem vagyok pedagógus. Mindig a sporttal foglalkoztam, azon belül is inkább a szervezésben vettem részt. Korábban a Testnevelési Egyetemen voltam 16 évig, ott a felnőttképzéssel foglalkoztam, ezért átlátom a sportképzés és a pedagógusképzés rendszerét is, de leginkább szervezői oldalról. Később átmentem a Minisztériumba, ahol szintén sporttal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, de leginkább szabályozási oldalról. A férjem által kerültem kapcsolatba ezzel a projekttel, ő ugyanis az Eszterházy Károly Egyetemen a Sporttudományi Intézet vezetője, és az alprogram egyik fejlesztője. Révész Lászlóval, a szakmai vezetővel is volt már korábban munkakapcsolatom, aki időközben megkeresett, hogy nem tudnám-e elvállalni a koordinációs feladatokat ebben az alprogramban. Tulajdonképpen összefogom a csoportot, megkapom a munkát és kiosztom a megfelelő embereknek. Effektíve én nem alkotok, ők alkotnak az én közreműködésemmel. Szerencsére azt tudom, hogy melyik fejlesztőnek mi a profilja, mi a szakterülete, ami nagyban megkönnyíti a feladatok kiosztását.   

A projektnek nagy előnye, hogy sok kézikönyv és segédanyag készül a pedagógusoknak, amit fel tudnak használni majd a foglalkozások során. Emellett egy szakmai támogatórendszert is felállítunk, ahol elektronikus formában is lehet segítséget kérni, sőt egy olyan szakemberekből álló team-et is felállítunk, akik kimennek az iskolákba, és ott helyben nyújtanak segítséget. A tanárok kezét viszont nem szeretnénk megkötni, hagyunk teret a kreativitásuknak is, hiszen nem tesszük kötelezővé a kiadványokat, csupán mintegy segítségként szolgálnak. 

Milyen eredményre számítasz? 

Nagy elvárásokkal vagyok, mert nekem nagyon tetszik, amit eddig megértettem, megtanultam és átéreztem belőle. Azt látom, hogy nagyon sok jó szakember munkája van mögötte, úgyhogy ez csak jó lehet szerintem. Biztos vagyok benne, hogy kell egy átmeneti idő, mire a pedagógusok is átállnak erre teljesen, hogy automatizmussá váljon, és természetesen a gyerekeknek is idő kell hozzá, hogy kimutatható legyen a hatása. Igyekszünk mindent úgy összeállítani, hogy ne legyen különösen nagyobb eszközigénye, hogy bármely kisebb iskola is könnyedén megvalósíthassa a projektet. Semmiképpen nem szeretnénk, ha a gyerekek tehernek éreznék a feladatokat, arra törekszünk, hogy élvezzék a tanulást, egymással kooperáljanak, csapatban dolgozzanak, és fejlesszék minden területen magukat. 

Neked milyen pluszokat adott ez a felkérés?

Tulajdonképpen ezt az összes tudást, amit elmondtam. Számomra azért nagyon fontos, mert jobban belelátok az oktatásba, hiszen a munkám során többnyire a szervezéssel foglalkozok, amit nagyon jól ki tud egészíteni az itt szerzett ismeret is. Mindezek mellett anyaként is nagyon hasznos, hiszen így már tudom, hogy olyan iskolát fogok keresni a gyermekemnek, ahol bevezették a Komplex Alapprogramot.