Thomas Armstrong: Tényleg ADHD-s a gyerekem? – könyvajánló

A szülők jelentős része elgondolkodhatott legalább életében egyszer – de inkább többször – gyermeke szertelen, csapongó viselkedését figyelve, hogy nincs-e valami komolyabb gond a háttérben. A pszichológus-pedagógus szerző részletesen boncolgatja az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) problémakörét: kétségbe vonja a diagnosztikai hitelességet, illetve felteszi a kérdést, hogy valóban betegségként kell-e diagnosztizálnunk ezt az összetett jelenséget, vagy csupán az oktatási szféra, a gyógyszeripar és a kereskedelmi szektor együttes érdeke fenntartani ezt a hamis mítoszt.

alt


Károsnak tartja az ADHD-címkét, és kritizálja azt a metódust, mely alapján a betegséget nem annak okai, hanem a tünetei (nyughatatlanság, figyelmetlenség) alapján definiáljuk.  A diagnosztizált gyerekek agya szerinte nem egy hibás agy, csupán egy fejlődésben lemaradt agy, amelyet sok esetben nem szükséges különböző pszichostimulánsokkal „korrigálni”. A gyógyszerezés előnyeit egyértelműen megkérdőjelezi: bár rövid távon jó hatással van a figyelemre és a magatartásra, de nagy árat fizethetnek az átmeneti javulásért: gyakoribbak az esetleges szívrendellenességek, romlik a csontozat egészsége, illetve a szociális kapcsolatokra sem hat kedvezően. A száraz statisztikai adatok alapján kétszer annyi fiút diagnosztizálnak ADHD-val, mint lányt. Mi lehet az oka annak, hogy a lányok „alulreprezentáltak” ebben a mintában? A válasz kézenfekvő: a fiúk impulzivitása, túlzott aktivitása, tehát a tipikusan fiús, externalizált viselkedés szinte vonzza az ADHD-címkét. Ezzel szemben a lányok inkább hajlamosak az álmodozásra (vagyis figyelmi fronton vannak gondjaik), tüneteik szervezetlenségben, álmodozásban nyilvánulnak meg. 

Konkrét utasítások végrehajtása, konformitás, fegyelmezettség, ellentétben a csapongó, nehezen kanalizálható, de kreatív megnyilvánulásokkal – nem kétséges, hogy melyik a jutalmazott viselkedés a hagyományos, frontális tudásátadást szorgalmazó közoktatásban. Ezzel szemben az ADHD-s gyerekeknek nagy szüksége lenne ettől eltérő oktatási formákra (pl. projekt alapú tanulás), amely teret ad a csapatmunkának, az egyedi megoldásoknak, a témakörök precíz, de legkevésbé sem unalmas feldolgozásának. Sajnos jellemző, hogy az ADHD-s tanulóknál inkább koncentrálnak a hiányosságokra, deficitekre, mint az erősségeikre, sokszor rejtve maradó tehetségükre. A szerző a hiányosság alapú modellel állítja szembe a neurodiverzitást mint új megközelítést, amely elismeri mind az erősségeket, mind a kihívásokat ezen gyerekek esetében, akikre jellemző a genetikai szempontból értékes szórt figyelem; gyakran ez a speciális – iskolai közegben diszfunkcionális – ingerfeldolgozási mód vezet új dolgok felfedezéséhez. 

Az idejétmúlt biocentrikus modell helyett egy gyerekcentrikus modellt szorgalmaz a szerző, mely a biológiai meghatározottság mellett érzelmi, viselkedési, családi, kognitív szempontokat is figyelembe vesz a hatékony kezelés alkalmazásakor. A gyerekek nagyon különbözőek, ehhez idomulva készített egy 101 módszert tartalmazó „megoldási listát”, amely hozzásegítheti őket az otthoni és iskolai sikerekhez. A szülőknek nem kell minden módszert alkalmazniuk; a mellékelt kérdőív kitöltésével kiválaszthatják a megfelelőket, amelyeket 12 csoportba sorolt a gyermek igényei szerint:

  • Viselkedési: „Adj azonnali visszajelzést a gyereked viselkedésére.”, „Dolgozz ki következetes szabályokat, szokásokat és átmeneteket.”
  • Biológiai: „Biztosítsd a kiegyensúlyozott reggelit.”, „Korlátozd az üres kalóriákat.”
  • Fejlődési: „Szánj időt a természetre.”, „Biztosíts időt gyerekednek a játékra.”
  • Kognitív: „Taníts a gyerekednek koncentrációs technikákat.”, „Hagyd gyerekedet spontán magában beszélni.”
  • Kreatív: „Biztosíts flow-élményeket.”, „Támogasd gyereked vállalkozói hajlamait.”
  • Kulturális: „Gondolkodj el alternatív gyógymódokon.”
  • Ökológiai: „Szánj időt a természetre.”, „Gondoskodj róla, hogy a gyereked eleget aludjon.”
  • Érzelmi: „Támogasd a gyereked hobbijait.”, „Ünnepeljétek meg a sikereket.”
  • Tanulási: „Hagyd ficánkolni a gyereket.”, „Támogasd a projekt alapú tanulást otthon és az iskolában.”
  • Családi: „Tartsatok családi gyűléseket.”, „Töltsetek együtt időt jó hangulatban.”
  • Fizikai: „Biztosítsd a napi testmozgást!”, „Használd az érintés megnyugtató, ellazító erejét!”
  • Szociális: „Használj hatékony kommunikációs eszközöket.”, „Segíts gyereked szociális készségeinek fejlesztésében.”

A különböző módszerek alkalmazását részletesen, szemléletes példákon keresztül is kifejti, segítve ezzel a szülőket, hogy kiegyensúlyozottabbnak, hatékonyabbnak, elégedettebbnek láthassák a gyermeküket, megteremtve ehhez egy motiváló-inspiráló környezetet. A forradalmi szemlélet segíthet lebontani falakat, és kézzelfogható, könnyen alkalmazható, praktikus eszköztárat kínál az érintetteknek, olvasmányos formában.

(A könyvet köszönjük a Jaffa kiadónak.)