Törődjön magával, hogy másokkal is tudjon

Augusztus utolsó hetével kezdődik az új tanévre való felkészülés. A tanmenetek és munkatervek írása mellett gondoljunk arra is, hogy személyes munkánkat úgy tudjuk hatékonyabbá tenni, ha az óravázlatok mellett a személyiségünkön is dolgozunk.

alt


Közhely, hogy a pedagógus, mint minden emberekkel foglalkozó szakember, a személyiségével dolgozik, munkaköre magas interperszonális stresszel jár, ami veszélyeztető tényező a kiégés szempontjából. Az oktatási intézmények rendszer szinten nem mindig támogatják a pedagógusok mindennapi munkájának gördülékenységét. A magas osztálylétszámok, adminisztrációs terhek, és a gyakori tapasztalat, hogy az egyes diákok sorsán nem tudunk segíteni erőforráshiány miatt, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kimerültség és a fásultság érzése eluralkodjon a tanárokon. Fáradtan, kizsigerelten nehéz nyugodt, tudatos szakemberként jelen lenni az órákon és a gyerekek rendelkezésére állni. 

Egy energikus, lelkes szakember képes arra, hogy a diákjaihoz rugalmasan alkalmazkodjon, újításokon gondolkodjon, illetve elviselje a gyerekek felől érkező frusztrációt. Személyes felelősségünk (is), hogy stressz és a nehezítő körülmények ellenére olyan fizikai és mentális állapotban tartsuk magunkat, ami lehetővé teszi a hatékony munkát. 

Az öngondoskodás 

Az „öngondoskodás” az angol nyelvű szakirodalomban (self care) az egészségügyből származó fogalom, a krónikus betegséggel küzdők állapot követésének és romlásának megelőzésére szolgáló gyakorlatot jelenti. Ilyen a cukorbetegek esetében a diéta betartása, vagy a vércukorszint rendszeres ellenőrzése. Az öngondoskodás prevenciós célú, ha a beteg karbantartja magát és betegségét, saját maga meghosszabbíthatja az életét. 

Az önmagunkkal való foglalkozás fizikai szempontból magától értetődő, rutinszerű cselekvés. Nem gondolkodunk mindennap a fogmosás értelméről, könnyebben ledőlünk az ágyra pihenni, ha lázunk van. Természetesen az egészséggel való törődés is nagyon különböző lehet egyéntől függően, mégis megállapítható, hogy a testünk épségének fenntartásával többet foglalkozunk, mint a lelkünkével. Stresszes, túlterhelő időszakokban a mentálhigiénét építő szokások sérülnek először: a feladat befejezése érdekében megkurtítjuk az éjszakai alvást, lemondjuk a régóta szervezett baráti találkozót a fáradtság miatt, nincs kedvünk sportolni, inkább végreláthatatlanul görgetjük az internetes oldalakat. Tesszük mindezeket annak ellenére, hogy a pszichés jóllét hasonlóképpen hozzájárul az élettartamunkhoz. 

Ebben a TED videóban Guy Winch, pszichológus beszél a lelki egészség megőrzésének fontosságáról. 

Öngondoskodás minden olyan tevékenység, amit célzottan annak érdekében végzünk, hogy könnyebben kezeljük a stresszt, feltöltődjünk, vagy másképp gondolkodjunk a velünk történtekről. Röviden: jól legyünk. Ebből következően pedig képesek legyünk másokra figyelni, megértőek lenni, alkalmasak legyünk az emberekkel való munkára. 

Az öngondoskodás folyamatos, szokásszerű, így nem marad el a sűrű időszakokban sem. Tudatosan kivitelezett: egy-egy rész a kedvenc sorozatunkból esténként feltöltő lehet, viszont érdemtelenül tévézni, vagy egy egész évadot megnézni az alvás kárára inkább kimerítő. Az öngondoskodás időnként erőfeszítést igényel, ismerős, hogy mennyire nehéz fáradtan elindulni edzésre a kanapén kuporgás helyett, viszont az sem hasznos, ha lelkiismeretfurdalást érzünk amiatt, ha egyszer-egyszer nem csináljuk. Az öngondoskodásban különböző területek vannak, ugyanúgy fontos, hogy törődjünk a megfelelő mennyiségű alvás meglétével, mint negatív gondolataink átkeretezésével, vagy az érzelmi stabilitásunkkal. Szokásainkat felmérhetjük ezen az angol nyelvű kérdőíven.

Az öngondoskodás akkor használ a leginkább, ha ráhangolódunk saját szükségleteinkre és igyekszünk azokat konstruktívan kielégíteni. Ennek megállapításában segít az a gondolatkísérlet, hogy mit tanácsolnánk legjobb barátunknak, ha ugyanúgy érezné magát, mint ahogy mi is. Mit válaszolnánk neki, ha azt mondaná, hogy fáradt, csalódott, vagy szomorú? Másokkal könnyebb együtt érezni és bátorítani, pedig saját magunknak is jár a megértés és a lelki támasz. 

Pedagógusként saját tanácsaink megfogadásával nem csak magunkkal teszünk jót, hanem közvetve akár egy egész iskolával is.