Tragédia az iskolában

Egész Amerika gyászol, miután egy 19 éves férfi múlt hét szerdán egy floridai iskolában tüzet nyitott, és 17 embert – köztük 14 diákot – hidegvérrel meggyilkolt, többeket pedig megsebesített. A tragédia kapcsán ismét fellángolt a vita a fegyvertartásról, szakértők pedig azt mondják: tévútra visz, ha kizárólag a mentális zavarok vagy éppen az akciójátékok mentén kezdjük magyarázni a problémát.

A képen egy iskolatáskából kikandikáló pisztoly látható.
 

Miért éppen Amerika?

Tizenhét rendbeli, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság miatt emelnek vádat Nikolas Cruz ellen, aki február 14-én betört a parklandi (Florida) Marjory Stoneman Douglas High Schoolba, és válogatás nélkül tüzelni kezdett, 17 ember halálát okozva. A szörnyű tragédiának voltak előjelei, egy Youtube-felhasználó például már 2017 szeptemberében jelezte a Szövetségi Nyomozóirodának (FBI), hogy egy bizonyos „nikolas cruz” azt kommentelte a videómegosztón, hogy „profi iskolai lövöldöző leszek”, ám nem sikerült azonosítani az illetőt. Az FBI idén januárban újabb fülest kapott, Cruz ugyanis halálos fenyegetéseket tett, de a lakossági bejelentés nem jutott el az illetékes miami szervezethez.
    
Az eset komoly politikai hullámokat vetett az Egyesült Államokban. A túlélő diákok  Never Again MSD néven csoportot alapítottak, és azt szeretnék, ha a kongresszus szigorítaná a fegyverviselési szabályokat, továbbá azt követelik, hogy a politikusok ne fogadjanak el pénzt a Nemzeti Fegyverszövetségtől (NRA), se más fegyverlobbitól. Március 24-ére Washingtonban és más amerikai nagyvárosban felvonulásokat szerveznek March for Our Lives néven, de 10 nappal korábban a Nők menete is utcára vonul – egészen pontosan 17 percre, az áldozatok emléke előtt tisztelegve.
    
2018 különösen tragikus esztendő, ami az iskolai lövöldözéseket illeti. Alig három hónap telt el az évből, de már hét halálos kimenetelű, vagy sérüléssel járó tragédia történt az Egyesült Államokban, miközben ez a szám tavaly egész évben kilenc volt. A parklandi tragédiával együtt idén már 20-an vesztették életüket, 40-en pedig megsebesültek, tavaly összesen 19-en haltak meg, illetve 26-an sérültek meg. 2017-ben a legsúlyosabb eset az észak-kaliforniai Rancho Tehama iskolában zajlott, amikor is egy 44 éves férfi szóváltásba keveredett szomszédjaival, majd vaktában lövöldözni kezdett, hat ember halálát okozva. Ezenkívül halálos áldozatokkal járó lövöldözés történt San Bernardinóban (Kalifornia), Irvingben (Texas), Rockfordban (Washington) és Aztecben (Új-Mexikó).
    
Az iskolai lövöldözés viszonylag modern jelenség. Az elkövetők jellemzően fehér férfiak, és a legtöbb eset az Egyesült Államokban történik, ami részben a liberális fegyverviselési szabályozással magyarázható. Az első iskolai lövöldözést 1764-ben jegyezték fel, és az Enoch Brown-i mészárlás néven vonult be a történelemkönyvekbe: a Pontiac-féle felkelés során négy delaver indián megtámadta az iskolát, lelőtték az iskolaigazgatót, késekkel és buzogányokkal pedig kilenc diákot öltek meg. A 19. században megszaporodtak az incidensek, a 20. században pedig alig volt olyan év, amikor ne jegyeztek volna fel hasonló esetet. A legtöbb halálos áldozattal járó lövöldözés 2007. április 16-án történt a Virginia Tech Egyetemen, az intézmény egyik hallgatója, Seung-Hui Cho 32 embert ölt meg, 17-et megsebesített, mielőtt magával is végzett volna.

Okok, magyarázatok

„Sok jele volt annak, hogy a floridai lövöldöző mentális zavarban szenvedett, még az iskolából is kicsapták rossz és kiszámíthatatlan magaviselete miatt. Szomszédjai és osztálytársai is tudták, hogy nagy problémát jelent” – írta egyik Twitter-üzenetében Donald Trump amerikai elnök Nikolas Cruzról. Fájóan leegyszerűsítő magyarázat ez, írja a Psychology Today hasábjain Glenn Geher. A mentális egészségügyi problémák egyre sokasodnak az Egyesült Államokban, és ha elfogadjuk, hogy ez az első számú oka a fegyveres erőszaknak, akkor nagy bajban van a nemzet – nem elég csupán ébernek lenni. Egy ilyen komplex ügyet viszont nem lehet kizárólag a mentális állapot számlájára írni, ugyanannyira nyilvánvaló tény, hogy a fiatalember legálisan jutott azokhoz a fegyverekhez, amelyekkel ölt.
    
Egyes becslések szerint 270-310 millió közé tehető a civilek által birtokolt kézifegyverek száma az Egyesült Államokban, és a háztartások 35-42 százalékában, legalább egy fegyver található. A fegyverviseléshez való jogot az amerikai alkotmány 1791-ben elfogadott második alkotmánymódosítása mondja ki: „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” A kilencvenes évek óta folyamatosan napirenden van a fegyverbirtokláshoz való jog kérdése: a második alkotmánykiegészítés támogatói többek között az önvédelemre és a zsarnokkal szembeni védelemre szoktak hivatkozni, míg a fegyvertartás szigorítását követelők azt állítják, hogy a korlátozás és a fegyvervásárlás előtti háttérvizsgálatok növelnék a közbiztonságot.
    
Az amerikai Secret Service (USSS) 37 iskolai lövöldözéses esetet vizsgált meg 1974 és 2000 között, és arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetőknek nincs igazán archetípusa. Voltak közöttük elvált szülők gyermekei, vagy nevelőszülők által felneveltek, ahogy – igaz, jóval kisebb arányban – rendezett családi háttérrel rendelkezők is, de ugyanígy: magányos és barátkozós emberből is válhat tömeggyilkos. Közös viszont bennük, hogy nem hirtelen felindulásból cselekednek, hanem megtervezik rémtettüket, fegyver(eke)t vásárolnak, korábbi tömeggyilkosságokat elemeznek és azokból merítenek ihletet. 

Peter Langma pszichológus szerint az elkövetők hagyományosan a három kategória egyikébe (esetleg kettőbe) esnek: pszichopatikus, pszichotikus vagy traumatizált. Maguk az elkövetők pedig jellemzően azt mondják, hogy az elidegenedés vagy az átélt zaklatás vezette őket arra, hogy embereket öljenek. 75 százalékuk továbbá iskolai bullying áldozata volt. A USSS és az Oktatásügyi Minisztérium által végzett 2002-es kutatás szerint többségük mentális egészségügyi zavarokban szenved, ám sokuknál nem állítottak fel diagnózist, így nem is kezelték őket.
    
A floridai tragédia után ismét előkerült a szokásos magyarázat, miszerint az erőszak egyik kiváltó oka az akcióvideojáték-függés. Ezek a játékok a „halál kultúráját ünneplik”, az emberek meggyilkolását – állítja Matt Bevin kentuckyi kormányzó, aki az iskolákat, a szülőket és az egyházakat is felelősségre vonta, amiért hagyják, hogy a diákok „saját szabályaik szerint, következmények nélkül éljenek”. Az idei bentoni (Kentucky) iskolai lövöldözést követően Bevin szintén a videojátékokat tette felelőssé a történtekért, de a közelmúltban többször is megkongatták a vészharangot. Az 1999-es columbinei iskolai mészárlás elkövetői, Eric Harris és Dylan Klebold a Doomért rajongtak, a már említett Seung-Hui Cho a Counter-Strike-kal játszott sokat, a norvég Anders Behring Breivik pedig a Call of Duty: Modern Warfare 2-vel „gyakorolt”, mielőtt 2011-ben 77 emberrel végzett volna Utøya szigetén.
    
A vélt kapcsolatra – így, vagy úgy, de – az elmúlt években sokan rámutattak, kezdve az NRA-tól egészen Barack Obama volt amerikai elnökig. A nemzetközi összehasonlító kutatások szerint azonban az erőszakos videojátékokra költött egy főre eső összegek és a fegyveres gyilkosságok negatív korrelációt mutatnak. A belső nézetű lövöldözős videojátékok metaanalízisei pedig nem találtak valódi összefüggést a képernyőn folyó erőszak és a valós életben megmutatkozó agresszív viselkedés között. Több kutatás egybehangzó állítása szerint az iskolai lövöldözők kevesebb mint 20 százaléka játszott ilyen játékokkal, miközben az amerikai fiú tanulók mintegy 70 százaléka játszik rendszeresen akciójátékokkal.