A tűz megőrzése kiégés nélkül

Számos kutatás mellett a mindennapi tapasztalat is alátámasztja, hogy a nagymértékű stressz nyomot hagy a pedagógusokon. Megjelenik az arcokon, a hangulaton és a motiváción. Nyomás alatt nehéz rugalmasnak és lelkesnek maradni, a tananyaggal, a diákokkal, és az adminisztrációval való foglalkozás mellett saját magunkkal is kell törődnünk. Sok esetben ez kerül a lista végére, lehetőséget adva arra, hogy eluralkodjon rajtunk a fásultság és a feszültség.

alt


A pedagógusok veszélyeztetettek a kiégés szempontjából, 

hiszen saját személyiségükkel dolgoznak. Egy tanóra keretein belül is rengeteg, időnként egymásnak ellentmondásos elvárással kell szembenézniük. A tananyag szakmailag megfelelő átadása mellett folyamatosan követni kell az egyes diákok és a közösség állapotát is, és arra rugalmasan, kreatívan reagálni. Egy osztály oktatása többet jelent az egymásra logikusan felépített órák sorozatánál. A tanítás egy állandóan változó folyamat, amit a tanár és a diákok együttesen befolyásolnak. Így válik nehezen kiszámíthatóvá a pedagógus feladata, ami jelentősen igénybe veszi a türelmet és az eltökéltséget. 

Mindezt tovább erősíti, hogy ezen a pályán ritka a gyors és pontos visszajelzés. Egy szobafestő minden egyes ecsetvonásának látja az eredményét, munkája követhető, könnyebben tervezhető. Ezzel szemben a pedagógusok sokrétű erőbefektetése komplexen térül meg, ami csak hosszú idő után követhető, megítélése pedig függ attól, hogy ki mit tart előrelépésnek. Nem lehet azonosítani azt, hogy egy-egy válasz, feladat vagy magyarázat mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy egy diák hármas helyett négyesre teljesít, s későbbi életére ez milyen hatással lesz.  

A tanárok, már csak pozíciójukból fakadóan is, gyakran válnak a gyerekek és a szülők indulatainak célpontjaivá, így szinte folyamatos konfliktusban vannak valakivel, s az ezzel járó feszültség megfelelő módon való kezelése rengeteg mentális energiájukat emésztheti fel. 
Mindezekhez hozzájárulnak a jelentős adminisztrációs terhek, a nehezen követhető változások, a kollégák közötti viszonyok és egy-egy gyerek nehezebb esetének kezeléséből fakadó tehetetlenség érzése is Átgondolva ezt a közel sem teljes listát érthetővé válik, hogy miért kell foglalkozni a pedagógusok mentálhigiénéjével és kiégés megelőzésével. 

A kiégés szinte észrevétlenül létrejövő folyamat

Erőtlennek, kedvetlennek mindannyian érezhetjük magunkat egy gyerekzajos, feszült munkanap után. Ez tarthat akár napokon, heteken át, fontos azonban, hogy lássuk a különbséget a normál stressz és a kiégés felé vezető út között. 

Aki veszélyben van a kiégés szempontjából, már nem tud regenerálódni a pihenés során, hangulata tartósan negatív, hozzáállása egyre cinikusabbá válik. Már nem vágyik a visszajelzésre, ragaszkodik megrögzött, már nem működőképes sémákhoz. Tudata beszűkül, egyre nehezebben tud más szempontjával azonosulni, ami mások, főleg a gyerekek hibáztatásához vezet. Közömbössé válik, nem érdeklik új megközelítések, vagy más megoldások. Előfordulhat az is, hogy türelmét vesztve, indokolatlanul nagy dühvel reagál egyes helyzetekre, ami miatt olyat tesz, vagy mond, ami nem elfogadható. Ekkor már szakember segítségére is szüksége lehet. 

A kiégés súlyosságát stádiumok mentén különíti el a szakirodalom a tünetek intenzitásától és fennállásának hosszától függően. Az alábbi gyorsteszt adhat egy áttekintést arról, hogy mennyire veszélyeztetett valaki  kiégés szempontjából:
http://kieges.hu/wp-content/uploads/2012/08/BurnoutGyorstesztHTML.html

A lelkesedés megőrzése az iskolán kívül és belül 

A pedagógus szakma jellegéből fakadóan számottevően igénybe veszi művelői teljes személyiségét, türelmét, motivációját és kitartását. Gyakran a fontossági lista végére kerül a saját mentálhigiénénkkel való foglalkozás, annak ellenére, hogy ez határozhatja meg, hogy mennyi ideig leszünk képesek élvezetesen és eredményesen űzni ezt a hivatást. 

A kiégés megelőzésében segíthetnek apró, mindennapos praktikák, de elsősorban az a fontos, hogy egy tanár számára legyen egy kimunkált, önmaga számára hiteles válasza arról, hogy mi a motivációja, célja a tanítással. Ez egy olyan erőforrást jelenthet, amihez vissza tud nyúlni a fásult munkanapok után. 

Az iskola falain belül fontos az eredményesség és a siker pontos definiálása a különböző oktatási helyzeteknek megfelelően, annak érdekében, hogy reális elvárások mentén értékeljük magunkat. Bár annyira nem látható a hozzáadott érték, mint a szobafestő ecsetvonása, mégis magunkat támogatjuk azzal, ha elérhető célokat, apró lépéseket tűzünk ki magunk elé. Ezzel lehetőséget adunk arra, hogy elismerjük a kis, pozitív változásokat is. 

Kérjünk visszajelzést az egyes helyzetre adott reakcióinkról olyan kollégától, akit elismerünk, s akiben megbízunk. Így a reflexiónak hála, frissen és rugalmasan tudjuk tartani a megoldási repertoárunkat. Határozzuk meg saját magunk számára, hogy mi az, ami felett kontrollt tudunk gyakorolni, amire hatást tudunk gyakorolni, s mi az, amit már másokra kell bíznunk. A jól kijelölt határok megszabják, hogy meddig érdemes energiát fektetni egy-egy helyzetbe, meddig tart az egyes szereplők felelőssége. 

Az iskolán kívül törekedjünk arra, hogy a rutinok mellett olyan tevékenységeink is legyenek, amiben örömünket leljük, és ami teljesen más, mint a munka. A stressz kezelésében hasznosnak lehetnek a mindfulness és a relaxáció egyes gyakorlatai. 

Személyiségünk karbantartást igényel. Ha erre tudatosan figyelünk, a kiégés veszélye nélkül tudjuk táplálni a tanítás iránt érzett tüzet. 

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)