Ünnepeljük a magyar népmesét!

A népmese napját immár tizenharmadik éve szeptember 30-án, nagy mesemondónk, Benedek Elek születésének évfordulóján ünnepeljük meg. Ebből az alkalomból – amolyan kedvcsinálónak – öt kedvenc népmesénket mutatjuk be.

Mindannyiunk „Elek nagyapója” 1859-ben született a Kovászna megyei Kisbaconban. Már fiatalon néprajzi gyűjtőútra ment, később pedig mint parlamenti képviselő az ifjúsági irodalom, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás ügyét tűzte zászlajára. Szerepet vállalt az első magyar, hazafias szellemű irodalmi gyermeklap (Az Én Újságom) elindításában, majd a Jó pajtást szerkesztette másodmagával. 

Nagy mesemondónk Kis Könyvtár néven ifjúsági könyvsorozatot indított, amelynek folytatása Benedek Elek kis könyvtára címmel jelent meg. Verseket, leányregényeket, meseátdolgozásokat adott közre (Ezeregyéjszaka, Grimm legszebb meséi), s később, a trianoni békediktátum után sem hagyott fel a lapszerkesztéssel (Cimbora). 1929-ben hunyt el szülőfalujában, fejfáján a következő, saját maga által írt vers olvasható: „Jézus tanítványa voltam/Gyermekekhez lehajoltam/A szívemhez felemeltem/Szeretetre így neveltem."

Születésnapja – szeptember 30 – ma már ünnepnap. Ezen a jeles napon egy kicsit minden a mesék körül forog. A Magyar Népmese Napját első ízben 2005-ben tartották meg a Magyar Olvasótársaság kezdeményezése nyomán, amely azóta országos eseménnyé nőtte ki magát. A szervezet célja ezzel az volt, hogy felhívják a figyelmet a mesemondás fontosságára, amely szerintük nagyon jó dolog és szükséges ahhoz, hogy szülők és gyermekeik között szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki.  A népmese napját immár tizenharmadik éve ünnepeljük meg, ez alkalommal pedig öt kedvenc népmesénket mutatjuk meg – nehéz dolgunk volt, mert szerencsére volt honnan válogatnunk.

Mátyás király aranyszőrű báránya

Bár a sorrend nem tükrözi a tetszési indexet, az első helyre mégis a Mátyás király aranyszőrű báránya kívánkozik. Nincs még egy olyan magyar uralkodónk, akinek állandó – már-már eposzi – jelzője annyira a köztudatban élne, mint Mátyás esetében az ’igazságos’, s ez jórészt a Mátyás-meséknek köszönhető. A történet szerint a burkus király felkeresi Mátyást, miután megtudja, hogy a magyar uralkodónak van egy aranyszőrű báránya, amit mindenáron meg akar tőle szerezni. A két király fogadást köt, hogy meg tudja-e szerezni „Burkusország” első embere az igazmondásáról ismert csobántól az állatot. A burkus király először maga próbálkozik, de miután visszautasítják, a lányát küldi a bárányt őrző csobánhoz, akit annak rendje és módja szerint elcsábít, és visszatér az állat szőrével. A juhász addig vívódik, mígnem úgy dönt: az igazat mondja el királyának, jutalma pedig nem marad el. 

Az égig érő paszuly

A örök kedvenc. A történet szerint egy öregasszony és fia nagy szegénységben élnek, s miután megszorulnak, az asszony eldönti, hogy pénzzé teszik egyetlen tehenüket. A fiú bármit kérhetne érte, de ő, fiatal kora ellenére is bölcs előrelátásról tanúságot téve elcseréli a jószágot a vásárban egy szem paszulyért. Édesanyja összetör, mondván, eltékozolta a tehenüket. Itt jön a fordulat, az elültetett paszulyból másnapra égig érő fa nő. A fiú kíváncsiságból megmássza, tetején pedig egy nyíláson bemászva egy házba ér, ahol egy asszony fogadja. Vacsora után elbújtatja, mert fél, nehogy megpillantsa hitvese, a háromfejű sárkány. A ház ura elől az éj leple alatt sikerül elmenekülnie, hóna alatt a sárkány aranytojást tojó tyúkjával, de az észreveszi, és üldözőbe veszi. A fiú végül ártalmatlanná teszi a fenevadat. Mikor hazaér, édesanya nagy örömére előveszi a tyúkot, amely gazdaggá teszi őket.

A királykisasszony jegyei

Egy szegény embernek és feleségének végre-valahára fiuk születik. A fiú egyik nap elviszi három kismalacukat a vár aljába, meglátja őket a királykisasszony, és hallja, hogy a zeneszóra milyen szépen táncolnak a jószágok. Meg is venné az egyiket, pénzt kínál, de a fiú helyette inkább azt kéri, hogy a zubbonyát húzza fel. A királykisasszony másnap, harmadnap is eljön a többi malacért, ám a fiú ezúttal jobban „megkéri az árát”. A malacok miatt kesergő apját is lecsendesíti, mondván, visszakéri a malacok árát, elmegy a palotába, ahonnan egy zsáknyi arannyal megy haza. A történet itt új irányt vesz, miután a király kidoboltatja, hogy a lányán van három anyajegy, s ahhoz adják hozzá, aki tudja, hol vannak. A ravasz fiú is felkerekedik, s a malacokért „kapott” információkat a királykisasszony kezére váltja.

A csillagszemű juhász

Szép tanmese a hatalomnak való irracionális engedelmességről és az annak való bátor ellenszegülésről. Ebben a történetben a szegény ember egyetlen fia elindul szerencsét próbálni. Megérkezik abba a városba, amelynek a királya olyan hatalmas, hogy ha eltüsszenti magát, mindenkinek azt kell mondani: „Jó egészségére adja Isten!”, különben fejét veszik. Úgy alakul azonban, hogy a király tüsszent egyet, közhírré is tétetik, de a fiú ellenáll a parancsnak: csak akkor hajlandó ezt mondani, ha a lánya kezét megkaphatja. A királynak persze nem lehet csak úgy nemet mondani: a juhászfiút szőrdisznók közé vetik, de megszelídíti a megvadult állatokat, kaszatömlöcbe dugják, de csellel azt is megússza, s a toronyszobából is élve kerül elő. A király mindent felajánl: ezüsterdőt, aranytavat, gyémántkastélyt, de a fiúnak a lány kell – meg is kapja. 

Kacor király

A manipulálás iskolapéldája, amely a felnőttek számára legalább annyira tanulságos. A mese egy falánk macskáról szól, aki mindent felfal. Egyszer aztán ezt megelégeli gazdája és útilaput köt a talpa alá. A macska világgá megy, majd összeakad egy rókával, és ekkor elhangzik a történet tételmondata: „Ki légyen az úr?” A macska kihúzza magát, és kijelenti, ő az úr a házban, hiszen – ki ne ismerné – ő a híres-neves Kacorkirály. A megszeppent róka meghívja magához a macskát, megeteti, ágyat vet neki, később aztán az egész erdőben híre megy, hogy Kacor király róka koma vendége. Az állatok összefognak és elhívják magukhoz Őfelségét. A meghívásnak eleget téve elindul a rókával, de vendéglátói már a tóban tükröződő képétől halálra rémülnek, és csapot-papot otthagyva magára hagyják vendégüket. A jó mindig elnyeri jutalmát?