Űrkutatásról már az iskolában is

Miről szól az űrkutatás? Hogyan kapcsolódik mindennapi életünkhöz? Dr. Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk a magyar űrkutatásról és a köznevelés szerepéről az innovációban, de többek között az is kiderül, miért a Csillagok között a kedvenc űrhajós filmje.

alt


Miért fontos, hogy bekerüljön az iskolába az űrkutatás?

Az emberiség a 21. században, a teljes civilizáció fenntartásához igen nagy mértékben használja az űr-szegmenst, a körülöttünk levő világűrt és az oda kihelyezett eszközöket, amelyek globális szolgáltatások alapját jelentik. Azt gondoljuk, hogy ezt egészen fiatal kortól kezdve tudatosítani kell, illetve a pályaorientációban segíteni kell a fiatalokat, hogyha ez a terület érdekli őket, akkor elég korán el tudjanak indulni ebbe az irányba. Hosszú lenne felsorolni mindegyik szolgáltatást, de mindenképpen meg kell említeni a globális hírközlést, a globális műsorszórást. Úgy szoktuk mondani, hogy ma már egy világfaluban élünk (global village), ami azt jelenti, hogy bárhol a Földön történik valamilyen fontosabb esemény, akkor perceken belül az egész Föld lakossága értesülhet róla. Ez ma az űreszközök nélkül nem volna lehetséges. Ugyanilyen a meteorológiai szolgáltatásunk, ahol már bőven több mint öt napra, hosszútávra, több hétre előre tudunk jelezni időjárási és klimatikus helyzeteket, ami azt jelenti, hogy ehhez tudjuk igazítani a katasztrófavédelmet, a mezőgazdasági tevékenységünket és sok egyebet.

Ugyanilyen fontos szolgáltatásunk a navigáció, ami mind a tengeri, mind a légi forgalomban, sőt a szárazföldi közlekedésben is nagyon fontos. Ezek nélkül a műholdas szolgáltatások nélkül ma nem tudnánk ilyen sűrűségű tömegközlekedést megvalósítani, ami azt jelentené, hogy mind a kereskedelemben, az áruszállításban, mind az emberi mozgásban ez a szolgáltatás kiesés komoly korlátozó tényező lenne. Ha ezt mind összerakjuk, és minden szolgáltatást még nem is említettem tételesen, akkor látható, hogy a világűrben folytatott emberi tevékenység, az úgynevezett űrtevékenység, és annak részeként az űrkutatás nagyon fontos sarokköve ennek a kornak, amiben élünk. 

Kik foglalkoznak Magyarországon űrkutatással, milyen intézményesített keretek között zajlik ez?

Számos nagy egyetemen van valamilyen szintű űrtevékenység, űrkutatás, vagy ehhez kapcsolódó kutatási tevékenység. A Budapesti Műszaki Egyetem, az ELTE-nek elsősorban a természettudományi kara, de vannak olyan nagy akadémiai intézetek, amelyek szintén fontos szerepet játszanak ezen a területen. A Wigner Fizikai Kutatóközpontot például említhetjük, vagy az Energiatudományi Kutatóközpontot. Vannak olyan magáncégek is, és ez nagyon fontos, akik az űriparban kiemelt szerepet játszanak, és ők nem csak kutatási, de szolgáltatási oldalon is belépnek a nemzetközi űrpiacra. Hogy egy példát mondjak: egy száz százalékig magyar tulajdonú közepes méretű cég szállít nagyon sok szerkezeti elemet és alkatrészt azokhoz a Sentinel műholdakhoz, amelyek a Kopernikusz program keretében távérzékelési, Földmegfigyelési adatszolgáltatást végeznek az Európai Uniónak. Ez egy kevesek által ismert, de annál fontosabb tény. 

Mit tehet egy gyerek, ha azt gondolja, hogy érdekli az űrkutatás? Hova tud fordulni, merre tud orientálódni?

Az egyik feladatunk pont az, hogy ezt minél könnyebbé tegyük a számára. Ugyanis, bár ma is többnyire a természettudományos képzésben érdeklődő, fizika, matematika, esetleg az űrélettan kapcsán a biológiai irányok felé orientálódott gyerekek tudnak könnyebben elindulni az űrkutatás témája felé, (hiszen az ELTE-n is van űrkutatási MSc szakirány és a Budapesti Műszaki Egyetemen is, illetve más oktatási intézményekben is megtalálhatják a képzési formákat) de ez nincs kellőképpen egységesítve és megszervezve. A mi feladatunk pontosan az, hogy akár egy tíz, tizenkét, tizennégy éves fiatal számára érthetővé, nyilvánvalóvá, elérhetővé tegyük ezt a területet, és legyen számára egyfajta olyan karrierút felvázolva, mint a többi szakmánál. Ha most valaki például orvos szeretne lenni, akkor relatíve korán el tudja dönteni, hogy milyen irányban és mit kell neki ahhoz tennie, hogy orvos lehessen. Egy ugyanilyen pályaívet szeretnénk felvezetni előttük és ebben a közoktatásnak döntő szerepe van.

alt


Vannak űrkutatás témájú nyári táborok, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a témával?

Vannak, most is működnek szellemi műhelyként különféle agórák, diákkörök, diáktáborok, szerencsére számos ilyen van az országban. Meg kell említeni, hogy a Magyar Asztronautikai Társaság is szervez nagyon sok ilyen képzést, sőt, az ESA, az Európai Űrügynökség, kifejezetten közoktatási programot szervez azért, hogy ezen a területen az utánpótlást egész Európában biztosítsa, mert ez nemcsak nálunk probléma, hanem más országokban is. Én azt gondolom, hogy ha most ennek tudatosan az élére állunk és elsősorban a természettudományos képzésünkben, a matematika, fizika, földrajz, biológia és egyéb tantárgyakhoz hozzácsatolva, semmiképpen sem száraz tankönyvi adatokkal terhelve a diákokat, viszont annál több érdekességet bemutatva, ami a fantáziájukat megmozgatja, akkor számos olyan kisdiák, vagy fiatal lesz, akinek az érdeklődését fel lehet kelteni. 
 
A terület egyébként roppant módon épít a fantáziára és a kreativitásra, az innováció pedig amúgy is egy kiemelt terület a világon mindenütt. Az Európai Űrügynökség főigazgatója azt szokta nyilatkozni, hogy az űriparban a megtérülés aránya egy a hathoz, ami óriási szám. Minden egyes befektetett pénzegység, ha jól csináljuk és ügyesen fektetjük be, akkor hat pénzegységet eredményezhet. Ennek egyébként pont az egyik alapja az, hogy rendkívül innovatívnak és kreatívnak lehet és kell lenni ezen a területen, és én azt gondolom, hogy a fiatalokban ez a kreativitás megvan. Az a feladatunk, hogy később se öljük ki belőlük. 

Amikor az űrkutatás, mint téma, iskolai integrálásáról gondolkozunk, azt úgy kell érteni, hogy bizonyos tantárgyakba miként lehetne „becsempészni” némi űrkutatás témájú részt? Vagy projektekre, projekthetekre kell gondolni? Vagy külön tantárgyról lenne szó?

Igazság szerint ebben nagyon számítanánk a pedagógusok és a pedagógiai szakemberek segítségére, mert ez nem a mi asztalunk. Mi az űrkutatás és az űrtevékenység területén dolgozó szakemberek vagyunk, de az, hogy miként lehet ezt a gyerekeknek úgy elmondani, hogy megértsék és szeressék, na, ez a pedagógusok szakterülete. De semmiképpen nem önálló oktatási egységként képzeljük el, hanem valahova a természettudományos képzés területére beillesztett, akár projekthét, akár néhány olyan tematikus óra keretein belül, ami a már meglévő képzésbe illeszkedik, azt azonban színesíti. Ehhez pedig szeretnénk minden olyan segédletet megadni, ami igazán érdekessé teszi a témát.

alt


Hogy példát mondjak, a Csodák Palotája tipikusan egy olyan együttműködő partnerünk, aki rendkívüli módon fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését, és tudja őket fogadni, akár osztályokat is, ha ezt be tudjuk építeni, mondjuk a fizikaoktatásba, akkor el lehet képzelni, hogy milyen népszerűek lesznek ezek a fizikaórák. 

Akár ehhez csatlakozhat a First Lego League nevű, gyermekek számára kiírt versenysorozat is, melynek idei egyik témája az űrkutatás.

Pontosan. Egyébként, ha valaki csak egy kicsit is hírolvasó, hírfogyasztó ember, akkor azt látja, hogy szinte rá sem tud kattintani egyetlen komolyabb hírportálra sem anélkül, hogy ne lenne szinte mindennap egy új, a világűrhöz kapcsolódó hír. Ez azt is jelenti, hogy az egész világ érzi, hogy itt valami most nagyon komolyan történik, az űrkorszak nem ért véget, hanem igazából most indul. Nézzük csak meg a Holdnak a szerepét. A Holdra szállásról sokan azt gondolták, amikor az Apollo programot lefújták végül, hogy ez a történet véget is ért, holott ennek az ellenkezője az igaz. A szemünk előtt zajlik egy olyan elképesztő űrkutatási versenyfutás a Holddal kapcsolatban, ami nagyon inspiráló. 

A világűr kutatásában a versenyzés nagyon pozitívan hatott. Ennek persze vannak biztonságpolitikai okai is, ne legyünk naivak, ahol emberi tevékenység zajlik, ott hatalmi érdekek is vannak, ahol hatalmi érdekek vannak, ott annak érvényt akar mindenki szerezni, nyilván ez a dolog egyik fele. De a másik fele az, hogy ez egy nagyon nemes és sokszor nagyon békés célú fejlődést tesz lehetővé. Ilyenkor mindig a Szojuz-Apollo programot szoktam emlegetni, amikor a hidegháború legdurvább éveiben is, a világűrben nagyon jó együttműködés tudott a két nagyhatalom között kialakulni. Mindez miért érdekes? Mert azt látjuk, hogy lesz felvevő piaca az itt képzett fiataloknak, hiszen ez a világon is dinamikusan, robbanásszerűen fejlődő terület. Az ipari része is, tehát, aki mérnöki irányban képzeli el a jövőjét, annak is van karrierlehetősége, aki kifejezetten természettudományos irányba menne, annak is, de aki, ahogy már említettem is, orvosi, vagy jogi, vagy közgazdasági irányba megy, annak is bőven nyílik lehetőség, hiszen, mint a nemzetközi jog által szabályozott terület, itt forradalmi átalakulások előtt állunk. 

Komoly fejtörést okoz, hogy a világűr és az ott megtalálható, adott esetben az új technológiákkal már elérhetővé váló nyersanyagok felhasználása és hasznosítása terén milyen jogszabályokat tudunk megalkotni. Ugyanígy a közgazdasági feladataink is meg fognak értelemszerűen növekedni, ha a világűrre mint erőforrásra tekintünk. Márpedig akár a Hold hasznosítása, akár az aszteroidabányászat, avagy egyéb új irányok új kérdéseket fognak felvetni.

Idéntől kezdve a Magyar Állam megduplázta az űrkutatásra fordítandó állami büdzsét. Mire fogják fordítani az összeget?

Ennek nagyon örülünk, de ez messze nem jelenti azt, hogy ne lenne még teendőnk. Ha a regionális versenytársainkra vagy a szomszédainkra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy van még hova fejlődni, de ez most mindenféleképpen egy óriási segítség ahhoz, hogy részben az űripari szereplőinket meg tudjuk erősíteni, Magyarország szerepvállalását az Európai Űrügynökségben növelni tudjuk; növelni tudjuk a bilaterális kapcsolati tőkénket és lehetőségeinket mondjuk például Oroszország és a regionális V4 országok irányába, és az oktatási és kutatási intézeteinket is szeretnénk megerősíteni. Reméljük, hogy a közoktatási feladatokat is ennek segítségével erősíteni fogjuk tudni.

Hogyan indult el Ön ezen a pályán? Mindig is érdekelte az űr?

A szüleim is villamosmérnökök, ráadásul édesapám alapította 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen Simonyi Károly tanítványaként, majd munkatársaként a rakétatechnikai diákkört, úgyhogy tényleg születésemtől kezdve az űrkutatás a családban ott volt, és belenevelkedtem. De amikor eldöntöttem, hogy villamosmérnök leszek, akkor már relatíve hamar kialakult, hogy akkor már miért is ne azt az irányt vigyem tovább, amiről olyan sokat hallottam gyerekként.

Menne az űrbe, ha lehetősége lenne rá?

A jelenlegi technikai fejlettségű eszközökkel biztos, hogy nem, mert azt a gyorsulást, ami ahhoz kell, hogy valaki feljusson a világűrbe, nem hiszem, hogy különösebben ki szeretném próbálni. Hogyha valami olyan, álomszerű technológiai forradalom történne az űreszközökkel, hogy szinte észre sem vennénk, és hipp-hopp és már fel is szálltunk, mint ahogy a Millenium Falcon csinálja a Csillagok háborújában, akkor elgondolkodnék rajta, de ez nincs napirenden.

alt


Kedvenc űrhajós filmje van?

Igen, van, az Interstellar, a Csillagok között. Ezt nagyon jó szívvel tudom ajánlani a tanároknak is, és a diákoknak is. A forgatókönyvének a fizikai tudományos tartalmát Nobel-díjas fizikusok írták, tehát hogyha levesszük róla a szokásos hollywoodi történetírói sallangokat, akkor egy rendkívül jó, fizikus szemmel is nagyon érdekes történetet és képeket kapunk. Annyira, hogy a film képanyagát – például ahogyan megjelenít egy fekete lyukat ez a mű – használják a mai napig is egyetemeken oktatási segédanyagként. Azért ajánlom nagyon szívesen ezt a filmet, mert nagyon realisztikusan és jól térképezi fel az emberiség mai kihívásait, azt, hogy hogyan tesszük adott esetben a saját bolygónkat lakhatatlanná. Miközben arról ábrándozunk, hogy idegen bolygókat terraformáljunk, a számunkra legalkalmasabb bolygót éppen most tesszük tönkre. Ehhez kapcsolódóan olyan fizikai, természettudományos és filozófiai kérdéseket tesz fel és részben válaszol meg, ami elgondolkodtató.

Leginkább pedagógusok olvassák a TanTrendet. Mit üzenne nekik, hogyan tudnák motiválni a gyerekeket az űrkutatás témája iránt?

Én azt gondolom, hogy a pedagógusok óriási munkát végeznek. Mint négygyermekes édesanya, a legmélyebb tisztelettel és hálával szeretnék hozzájuk szólni, mert látom a saját gyerekeim oktatásán, hogy milyen heroikusan és milyen, a tudás felé gyakorolt alázatos hűséggel nevelik az újabb és újabb generációkat, és csak arra szeretném kérni őket, hogy tartsanak ki, és folytassák. Mi pedig azért vagyunk, hogy lehetőleg minden segítséget megadjunk ahhoz, hogy valóban kreatív, színes, interaktív és újszerű módon tudjanak olyan felületeket behozni a gyerekek számára a képzésbe, amivel reményeink szerint a mi területünkhöz is elég utánpótlást tudunk szerezni.