Út az iskolától a lemorzsolódásig

Az európai országokkal együtt Magyarország is vállalta, hogy 2020-ig 10% alá szorítja a korai iskolaelhagyás rátáját. Ez a célkitűzés komplex, rendszerszintű beavatkozást igényel, ami az érintett iskolák tanáraira is hatást gyakorol majd. Nem csak az oktatási rendszernek szükséges ehhez változnia, hanem résztvevőinek is meg kell változatniuk szemléletüket.

alt


Az Eurostat definíciója  szerint korai iskolaelhagyónak minősül az a fiatal, aki 18-24 éves és nem rendelkezik befejezett középiskolai tanulmányokkal, végzettséggel. A lemorzsolódás csökkentése fontos társadalmi érdek, hiszen a végzettség hiánya növekedő munkanélküliséghez, társadalmi kirekesztettséghez és szegénységhez vezet.

Ez a probléma összetett módon kezelhető, aminek érdekében az EU-országok stratégiát hoztak létre. Ennek folyományaként jött létre a lemorzsolódással való veszélyeztetettség fogalma, aminek használatával láthatóvá válnak azok a fiatalok, akik bár még tagjai az oktatási rendszernek, de könnyen kisodródhatnak belőle. „A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 4. § 37. pontja értelmében – lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló az a tanuló, akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 mértékű romlást mutat, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása válik szükségessé. (idézet forrása)

A CroCoos kutatások eredményei (2017) 6 faktort állapítottak meg, melyek összefüggésben vannak a lemorzsolódással való veszélyeztetettséggel. Ezek a hiányzás, az évismétlés, a romló osztályzatok, a magatartás változás, és a kiközösítettség/kiközösítés. Ezekből látható, hogy a lemorzsolódást egy folyamat előzi meg, aminek objektív és szubjektív jelei egyaránt vannak.

A középiskolai lemorzsolódás jelei már az általános iskolában megmutatkoznak. Jellemzőem a szakiskolákat érinti és erősen összekapcsolódik a tanulók szocioökonómiai hátterével. 1  

A megelőzést szolgáló korai jelző- és pedagógiai támogató informatikai rendszer mindenki számára elérhető és érdekfeszítő statisztikákat mutat a veszélyeztetettség mértékéről, ahol szűréseket végezhetünk területre, nemre, feladatra, és iskolatípusra vonatkozólag is. Első pillantásra is látható, hogy az ország területei, és egyes iskolái élesen elválnak egymástól a korai iskolaelhagyást illetően.

Az iskola szerepe a lemorzsolódásban

A lemorzsolódás számos okból adódó jelenség, ami az egyes megyékben elhelyezkedő iskolák számára jelentős kihívást jelent. A hátrányos helyzetű tanulók oktatása során a hagyományos pedagógiai gyakorlat nem vezet eredményre2. Az intézmények alapvető kétféle attitűddel fordulnak a veszélyeztetett diákok felé. Egyik hozzáállás alapján az iskola maga tanácsolja el a diákot, így hozzájárulva a korai iskolaelhagyáshoz, hiszen tankötelezettségi kor fölött már nehezen talál magának másik intézményt. A másik hozzáállás zászlajára tűzi a tanulók megsegítését.

A kutatások szerint azok az iskolák tartják meg könnyebben a fiatalokat, ahol nagyobb az innovációs hajlandóság, inkluzív a szemlélet, a pedagógusok iskolázottabbak, felkészültebbek, illetve kiterjedtebb és szorosabb a kapcsolati háló. Ezekben az intézményekben kisebb a tanári fluktuáció is.

Az inklúzió kimutatható összefüggést mutat a tanulói sikerességgel. Ez annak köszönhető, hogy ezekben az iskolában elkötelezett pedagógusok dolgoznak, akik szakmailag felkészültek, fejlődési igényük folyamatos és szemléletük alapvetően partnerorientált. Az inklúzió fenntartásához a motiváció mellett erőforrások bevonására is szükség van.3 Apedagógusok attitűdje nagyon fontos a hátrányos helyzetűek oktatása során: egyrészt módszertani kihívást is jelent, másrészt gyermekszerető, sztereotípiáktól mentes attitűdöt is igényel.4

A kutatások könyvtári adatot szolgáltatnak a lemorzsolódás kezeléséhez. Az eredmények alapján a megfelelő erőforrások bevonása és a pedagógusi hozzáállás kéz a kézben jár a veszélyeztetettség csökkentésének érdekében. Ha hatékonyan szeretnénk segíteni a hátrányos helyzetű fiatalokon nem elég csak a rendszert megváltoztatni, a benne élők szemléletét is szükséges formálni.

Lábjegyzet:

1Fehérvári Anikó (2015) Lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás trendjei. Neveléstudomány, 2015/3. 31-47.

2Széll Krisztián (2015) Iskolai eredményesség a hátrányos helyzet tükrében. Educatio, 2015/1.

3Varga Aranka (2015): Lemorzsolódás vagy inklúzió. In: Fehérvári Anikó és Tomasz Gábor (szerk.): Kudarcok és megoldások. OFI, Budapest. 73–86.

4Széll Krisztián (2015) Szegregáció és hátránykompenzáció – Pedagógusattitűdök. . In: Fehérvári Anikó és Tomasz Gábor (szerk.): Kudarcok és megoldások. OFI, Budapest, 53-72.