Útikalauz első osztályosok szüleinek

Az első hetek, hónapok, illetve az egész tanév meghatározó a gyermek iskolához való viszonyulásában. Egyszerre fontos, hogy nagyon figyeljünk elsős gyermekünkre, és az, hogy el tudjuk engedni a kezét az iskolakapunál. Na de hol húzzuk meg a határt?

alt


A tanszereket beszereztük, a szendvicseket nap nap után megkenjük. Túl vagyunk az évnyitón, akárcsak az első tanítási napokon. Kezdjük lassan kitapasztalni, milyen lesz a következő évek rendje. Lehet, hogy reggelente még nehéz az elválás, és egészen valószínű, hogy estére jól kimerül egy első osztályos. Íme néhány tipp, hogyan tegyük könnyebbé „lelki” iskolatáskáját.

1. Beszélgessünk sokat (vagy amennyi neki jól esik) az iskoláról – nem számonkérően, hanem az élményekre koncentrálva: Mi tetszett ma a legjobban? Mit tudtál meg az új osztálytársaidról? Megismerkedtél már a padtársaddal? Ízlett az ebéd? Van, amikor segít a megnyílásban az, ha mi is mesélünk, valamilyen érdekes momentumot kiemelve saját napunkból.

2. „…játszani is engedd”– lehetőleg csak annyi különórája legyen egy elsősnek, amire feltétlenül szükség van, vagy olyan foglalkozásokat válasszunk, amire ő feltétlenül vágyik. A szabad játék az (és lehetőleg a szabad levegőn), ami a legjobban elő tudja segíteni a sok új benyomás feldolgozását, az esetleges feszültségek levezetését.

3. Segítsük a beilleszkedést! Manapság egyre több oktatási intézményben vannak családi események, szülők számára nyitott, vagy épp az ő közreműködésükkel megvalósuló programok. Ha sok egyéb elfoglaltságunk mellett ezt újabb teherként éljük meg, ne vállaljuk túl magunkat! Pozitív hozzáállásunk, részvételünk persze sokat számít: nagyban elősegíthetjük vele, hogy gyermekünk is könnyebben találja meg a helyét az új közegben. De az is jó, ha együtt indulunk el más szülőkkel, és gyerekekkel hazafelé, benézünk még együtt a közeli játszótérre, keressük az ilyen informális alkalmakat.

4. Építsünk szülői közösséget! Az óvoda több találkozási lehetőséget kínált szülő és szülő, illetve szülő és nevelő között. Egyes intézmények rendeznek valamilyen programot (pl. „Csibetábort”) a leendő elsősöknek és szüleiknek. Sokszor azonban az évnyitón találkoznak egymással először a családok – akkor is hivatalos keretek között. A gyerekek életét is megkönnyíti, ha a szülők (és a tanárok) között (meg)oldott a kommunikáció. Érdemes kezdeményezni egy szülői levelezőlista, vagy akár egy Facebook-csoport elindítását. Egy-egy szülővel már el is lehet kezdeni, a többiek pedig folyamatosan csatlakozhatnak.

5. Teremtsünk otthon kellemes (és hasznos) hátteret az iskolának! Ez nem azt jelenti, hogy egy elsősnek már a saját íróasztala felett kell délutánonként görnyednie. Lehetőleg otthon csak annyit foglalkozzon iskolai teendőkkel, amennyit szükséges. Ne próbáljuk a későbbi rendet már az első hetekben ráerőltetni: nem baj, ha eleinte a kanapén veszi kezébe az olvasókönyvet, vagy a konyhaasztalon kezd el rajzolni.

6. Ne vetítsük ki saját aggodalmainkat egy elsősre! Nem kell tudnia az első naptól megfelelnie minden iskolai elvárásnak. Nem kell attól félnünk, hogy maradandó negatív élményei lesznek (mint esetleg nekünk), ha nem viselkedik „elég jól”. Gyakorlatilag az egész első tanév a beszokásról, a diákká válásról: a tanulás módszertanának elsajátításáról, az osztálytársak megismeréséről, az iskola megszokásáról fog szólni. Ne feledjük, hogy felnőttként is több hónapra van szükség ahhoz, hogy egy új munkahelyen beilleszkedjünk.

7. Az első – valójában a nulladik év. Számos gyerek máshogy viselkedik az iskolában, mint korábban az óvodában – és sokan nemcsak kezdetben, amikor felborul a megszokott rend. Próbáljuk nyitottan fogadni a lehetséges érzelmi változásokat. Ne hasonlítgassuk gyerekünket óvodai önmagához, vagy a többi osztálytársához. Az iskola teljesítményközpontúsága sok gyerekben szorongást ébreszt, próbáljuk ezt is pozitív hozzáállással oldani.

Végezetül két tipp Vekerdy Tamás pszichológus ihletésére:

Az iskola a gyerek „magánügye” – és ezt már ezekben az első hetekben elkezdhetjük gyakorolni. Hagyjuk, hogy a lehető legönállóbban próbálja meg elvégezni a feladatait, felkészülni a másnapra, bepakolni a táskáját – csak akkor avatkozzunk be, ha szükséges, vagy segítséget kér elsősünk. Próbáljuk arra rávezetni, hogy mindez az ő felelőssége. Persze ne úgy, hogy ez szorongással töltse el, hanem azt közvetíteni felé: ő már egy nagy iskolás, akiben megbízunk. 

Ne essünk kétségbe! Tény, hogy mostantól rengeteg időt fog gyermekünk egy osztályteremben, egy összezárt tanulói közegben eltölteni, és most kezdődik el fokozatos leválása. Azonban akármilyen élmények és hatások is érik őt ott, a jó és biztonságot adó családi közeg az, ami a leginkább meghatározó lesz későbbi érzelmi fejlődése szempontjából. Törekedjünk arra, hogy ez az erős, megtartó családi közeg a kölcsönös elfogadásra és bizalomra épüljön – ami az első iskolaévtől függetlenül oly fontos.

(Használt forrás: https://www.nlcafe.hu/baba/20140903/vekerdy-iskola/)