Üzen-e a pont? És Feltegyük-e rá? – Ligatúra mesék 3.

A rövid magánhangzókkal párt alkotó hosszúak minálunk jelentést megkülönbözően hangzanak, hát lejegyezni sem egyszerű őket a latin ábécé szerint. Miért és hogyan jelöljük egyáltalán ezeket? És ami még izgalmasabb: honnan is kerültek ezek a folyó-, majd nyomtatott írásba? Mi a története a latin betűk vállára, majd tetejére került mellékjeleknek: a pontoknak és az ékezeteknek?

Akármilyen hihetetlenül is hangzik, a dupla pontos és ékezetes betűink (ö, ő, ü, ű, í, ó) is ligatúrákból keletkeztek, ahogy a már az általunk korábban megismert jelek: @; $. 

A Husz János-féle modernitás követői, majd káptalanok íródeákjai, az anyakönyvek és a reformáció papjai, a középkor írástudói a latin betűk között, latinul is persze jól tudva, nem találtak ilyen furcsa hangokat (vagyis ilyen magyar fonémákat, magánhangzókat) jelölő betűket a latinban, ezért jobb híján a mély hangrendű párjával jelölték ezeket. 

S lássatok csudát: többnyire az „e” betűt tették hozzá, igen okosan: oe, ue. (A távirat annak idején ugyanígy működött, magyar rovások és betűk híján, „stop”-pal jelölve a mondat végi írásjelet.) Az „e” betűt pedig ligatúraként az alapbetű fölé írták: oe, ue. Ez rövidült, redukálódott azután még tovább: egyszerűen pontok (röviden hallom, ejtem) és ékezetek (hosszan hallom és ejtem) lettek belőle.  

alt

 
(Kolozsvár, 1669)

 

alt


(Misztótfalusi Kis Miklós Ó-Testamentuma, 1684) 
 

alt


(Nagyszombat, 1773)

A jelenség persze nem magyar, csak annak, aki a falu határán nem lépett túl még. A németben lévő úgynevezett „umlautos” vagyis kétpontos a [ä] is ligatúrából fejlődött, az ö-höz és az ü-höz hasonlóan [ae > ae > ä].) A finnben, dánban, svédben is így keletkeztek ezek a betűk.

Ne gondoljátok azonban, hogy minden ékezet vagy pontocska ligatúrából keletkezett volna. A pont az i-n és a j-n nem néhai ligatúra, hanem egyszerűen az, aminek látszik is: pont, még inkább pötty. Így különböztették meg az egybefolyó és nagyon hasonló alakú betűkből álló, ma már nehezen vagy alig olvasható írásban ezeket a betűket az u, m, n, y stb. betűktől megkülönböztetve. A régiek még az m betű fölé is húztak fölös vonást a kézírás során, nehogy u-nak, n-nek olvassák. Pont. Stop.

És ebből egy jottányit sem engedek.