Vadásszunk együtt az álhírekre!

Kikezdi a tudomány hitelét, rájátszik az emberek félelmeire, s kormányokat, politikusokat buktathat meg vagy emelhet fel egy-egy álhír (fake news), amely jelenség a 21. századra teljesen elterjedt gyakorlattá vált. Éppen ezért a médiatudatosság erősítése részeként fontos lenne a diákok számára is megtanítani, hogyan ismerhetők fel a fake news-ok. Cikkünkben egy jól hasznosítható platformot mutatunk be.

alt


Szenzációs felfedezésről számolt be 1835. augusztus 25-én a New York-i The Sun című napilap. A konzervatív újság cikkében Richard Adams Locke a Holdon talált, eddig ismeretlen civilizáció nyomairól ír, benne unikornisokról, furcsa struccokról, illetve denevérszárnyú humanoidokról – korának legismertebb csillagásza, Sir John Herschel felfedezése nyomán. Az olvasók imádták a sztorit, amelyet további öt cikk követett a lap hasábjain.    

A The Sun példányszáma a cikksorozat hatására meredeken nőtt, megágyazva ezzel a lap későbbi népszerűségének. A korra jellemző, hogy csak hetekkel az írások publikálása után derült ki: a hír – természetesen – kacsa volt. A The Sun szerkesztői sokáig nem cáfolták a „tudományos felfedezést”, ám a lap munkatársait ekkor még az a nemes cél vezérelte, hogy szórakoztassák olvasóikat, nem pedig az, hogy félrevezessék őket. Persze azon járulékos haszon mellett, hogy a példányszám növekedése nagyobb pénzt hozott a konyhára. 

Ha erről az oldalról nézzük, akkor a The Sun jócskán megelőzte a korát, mivel a különféle álhíroldalak ma lényegében egyfelől ugyanezt teszik: kattintásvadász cikkekkel a lehető legnagyobb forgalmat igyekeznek generálni és ezzel a lehető legtöbb profitra szert tenni. Egy másik cél a politikai manipuláció, amelyre számos példát lehet hozni az elmúlt évekből. 2014-ben az orosz kormány komoly dezinformációs kampányt indított, hogy ellensúlyozzák a mainstream médiában megjelent narratívát, amely a Malaysia Airlines 17-es járatának tragédiájáért az oroszbarát ukrán lázadókat tette felelőssé, majd ez a Krím félsziget annektálása után –  a Szputnyikon és az RT-n megjelent propaganda nyomán – tovább súlyosbodott.

A szándékos megtévesztésre, mások becsületének besározására, vagy éppen hoaxok terjesztésére, szenzációhajhász hírekre épülő jelenség a 2016-os amerikai elnökválasztáson érte el a csúcspontját – jobban mondva mélypontját. Szakértők ma is vitatkoznak arról, hogy az álhírek milyen szerepet játszottak az elnökválasztás kimenetelében, de tény, hogy a kutatások szerint Donald Trump hívei közül jóval többen fogyasztottak (6,2 százalék) álhíreket, mint a Hillary Clintont támogatók (0,8 százalék) a hírek arányait tekintve. 

Álhírvadászat – nem lehet elég korán kezdeni

A gyerekek médiafogyasztási szokásait jellemzően szüleik alakítják, ma viszont az a tendencia, hogy a fiatalok egyre korábban kezdik el használni önállóan az internetet. A szülői hatás, kontroll ezáltal gyengül, így az iskolákra fontos szerep hárul a médiatudatosság erősítésében. Az új Nemzeti alaptanterv célja, hogy a helyzet tovább javuljon, a médiatudatosságra nevelés pedig minél nagyobb teret kapjon. Fontos lenne, ha párbeszéd alakulna ki a szülők, az iskola és a gyerekek között a biztonságosabb, tudatosabb médiahasználatról. (Az internetes gyermekvédelem az egyik fő célkitűzése az idei, április 3-9. között megrendezendő Digitális Témahétnek is, amelyről itt olvashatnak bővebben.)

Szakértők szerint akár már 10 éves kortól meg lehetne tanítani a gyermekeknek, hogyan ismerhetők fel az álhírek. Szerencsére a diákok egyre tudatosabbak e téren, egy brit felmérés például arra mutatott rá, hogy a 12-15 évesek háromnegyede hallott már a fake news-okról. Az Ofcom 2017 novemberében végzett kutatása szerint a megkérdezett fiatalok fele találkozott már álhírrel, közülük pedig 10-ből 8-an megpróbáltak utánanézni a forrásnak, sőt minden ötödik válaszadó a kommenteket is olvasgatta, hogy eldöntse, beigazolódik-e a sejtése. A National Geographic nemrég egy platformot is indított az álhírek felismerésére, idén márciustól pedig a BBC riporterei járják a brit iskolákat, hogy elmagyarázzák, mi fán terem az álhír.

Szerencsére már Magyarországon is van ilyen kezdeményezés. 45 perces workshopokon a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) szakemberei és az Átlátszó oknyomozó portál újságírói jelenlétében a diákok játékos formában egy-egy társadalomismeret vagy osztályfőnöki óra, esetleg délutáni foglalkozás keretében ismerhetik meg, hogy az álhírek terjesztői milyen fogásokkal élnek, és hogy miről ismerhető fel könnyebben egy-egy szenzációként tálalt hazugság.

Az Átlátszó az MTE megbízásából egy ún. álhírvadász tesztet hozott létre, amellyel a fiatalok edukálása a cél. A teszt négy szintből áll, a beugróban tíz eldöntendő kérdést találunk, melyekkel az álhírek jellemzőit ismerhetjük meg, például hogy az ilyen információknak van-e beazonosítható szerzője, hogyan ismerhetjük fel a kamuoldalakat az URL végződése alapján, miként leplezhetjük le az álhíreket már a cím elolvasásával, vagy hogy milyen források kelthetnek gyanút a cikkeken belül.

A következő három szint (gyakornok, szerkesztő, oknyomozó) tesztkérdéseiben négy válasz közül kell kiválasztani a megfelelőt. Itt már konkrét példákat találunk, s gyakorlatilag egy rövid forráselemzést kell végeznünk. (A kérdések megválaszolására egyébként korlátlan időnk van.) Ha rákattintunk a helyes megoldásra, a program elárulja, hogy miért gyanúsak az ilyen hírek, és mennyire veszélyesek, ha mi magunk esetleg megosztjuk őket a közösségi oldalakon, de a tesztből az is kiderült, hogy miként lehet manipulálni egy képpel, vagy akár egy grafikonnal.