Védd a Földet az iskolában!

Idén augusztus 2-ára esett az Ökológiai Túllövés Napja, amely azt mutatja, hogy mikor éljük fel bolygónk egész évre elegendő erőforrásait. Sajnos ez a virtuális dátum az utóbbi időben évről évre egyre korábban következik be, s bár a folyamat a népességrobbanás és a fogyasztás növekedése miatt nehezen visszafordítható, apró lépésekkel tudunk tenni ellene. Hazánkban 2000 óta a környezettudatos nevelés intézményesített keretek között zajlik.

A képen egy kis fa látható

A történelem folyamán az emberiség a Föld természeti erőforrásaiból városokat, utakat épített, élelmet termelt és termékeket állított elő, továbbá szén-dioxidot használt fel, ám mindezt olyan léptékben, amellyel a természet még meg tudott birkózni. Az 1970-es években azonban átléptük a vörös fonalat: az emberiség kimerítette a természetnek azt a készletét, amit a bolygónk még képes megújítani. Egyes számítások szerint a megújuló ökológiai források és szolgáltatások iránti emberi szükséglet akkorára nőtt, hogy közel kétszer (1,8) akkora Földre lenne szükség.

Egyre nagyobb lábon élünk

Erre alkotta meg a brit New Economics Foundation az Ökológiai Túllövés Napja (Earth Overshoot Day) nevű koncepciót, amit úgy számolnak ki, hogy a Föld biológiai eltartóképességét (biokapacitás) elosztják a világ ökológiai lábnyomával, majd megszorozzák a napok számával, 365-tel. Ez a virtuális dátum 1987-ben még december 19-ére esett, mára viszont augusztusra „tolódott ki”. A tendencia különösen az utóbbi években öltött aggasztó méreteket. 

Ez a nap idén minden eddiginél korábbi időpontra, augusztus 2-ára esett: ez a dátum azt jelzi, hogy a természet már nem képes a saját megújuló képessége alapján újból előállítani, amit elhasználunk. Ha szemléltetni szeretnénk a problémát, képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy diák egyhetes osztálykirándulásra megy, ahol hatalmas költekezésbe fog, és mindent megvesz, amit meglát, majd az ötödik nap környékén azt veszi észre, hogy teljesen elfogyott a zsebpénze. Ő ugyan kölcsönkérhet, a probléma a Föld esetében azonban csak úgy kezelhető, ha az emberiség a szükséges erőforrásokat már a természeti tőke feléléséből fedezi.

Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztásunkat – ha maradunk a pénzügyi hasonlatnál – egy idő után „hitelből” biztosítjuk, s egyre korábban feléljük a jövő évi tartalékainkat, ami hosszú távon nem fenntartható folyamat. Az ökológiai túllövés jelei egyre nyilvánvalóbbak, s ennek legkézzelfoghatóbb következménye a globális klímaváltozás, amelynek hatásai szerteágazók: ilyen például vízhiány, az elsivatagosodás, a talajpusztulás, a csökkenő terményhozamok és a növekvő nyersanyagárak, az erdőirtás és a fajok gyors kihalása. 

Tehetünk ellene

Az ökológiai lábnyom azt mutatja, hogy mekkora földre és mennyi vízre van szüksége az embernek önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A legfrissebb adatok szerint egy átlagmagyar ökológiai lábnyoma 2,92 globális hektár, amellyel a Föld országai sorában a középmezőnyben foglalunk helyet, de örömre nincs túl sok okunk, hiszen még ez az érték is jóval meghaladja a rendelkezésre álló biokapacitást, tehát több erőforrást használunk, mint amennyit a fenntarthatóság megenged. Az ökológiai lábnyom nagyjából 60 százalékát a szén-dioxid-kibocsátás teszi ki.

Bár az átfogó, globális klímavédelmi intézkedések a politika szintjén, komoly, elhúzódó tárgyalások és alkudozások végeredményeként születnek, ha azt gondoljuk, hogy mi, magunk nem tehetünk a folyamat ellen, súlyosan tévedünk. A világ népességének növekedésével és a fogyasztás növekvő ütemével valóban nehéz tartani a lépést, de ma már számos olyan megoldás létezik, amellyel a probléma – elvileg – orvosolható lenne. Ilyen például a korszerű, alacsony energiaigényű házak, az „okos városok”, vagy mondjuk a kerékpárhasználat.

De akár diákként is sokat tehetünk Földünk megóvása érdekében. Bár elsőre semmiségnek tűnnek, egyáltalán nem elhanyagolható lépések ezek, amelyek ráadásul semmiféle plusz erőráfordítást jelentenek a mindennapokban. Ha kilépünk egy helyiségből, kapcsoljuk le magunk után a villanyt! Amikor már nem használunk egy elektronikus eszközt, kapcsoljuk ki, felejtsük el a stand-by üzemmódot, ha a számítógépünk, telefonunk feltöltött, a csatlakozót húzzuk ki a konnektorból! Amelyik iskolákban lehetőségünk van rá, gyűjtsük szelektíven a hulladékot, az újrahasznosítás nagyon fontos a fenntarthatóság szempontjából! Amikor nyomtatni kell, próbáljunk meg minél kevesebb papírt használni! Iskolába, edzésre, különórára igyekezzünk gyalog, vagy kerékpárral menni! Ha a szüleink bevásárolni küldenek, vigyünk magunkkal vászontáskát vagy kosarat, ahelyett hogy egy újabb nejlonszatyorral térnénk haza! Ha szobánkban kiég a villanykörte, kérjük meg szüleinket, hogy vegyenek energiatakarékos izzót! Spóroljunk a vízzel is, fogmosás közben ne folyassuk feleslegesen, a kád helyett inkább zuhanyt használjunk!

Madáretető a kertben, növények a tanteremben

Abban, hogy a környezettudatosságra való nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája intézményesített formában, a magyarországi iskolákban is mindinkább teret nyer, a 2000 tavaszán indult ökoiskola-program kulcsszerepet játszott. Az Ökoiskola Hálózat az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Fejlesztési és Innovációs Központjának koordinálásával, az Emberi Erőforrás Minisztérium (EMMI) és a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai, illetve anyagi támogatásával működik. Bár korábban is léteztek környezettudatos tanintézmények, a hálózathoz csatlakozott tagiskolákban a környezeti nevelés, a fenntarthatóság és az egészséges életmód népszerűsítése központi szerepet játszik.

Ezen iskolák működtetése a lehető legkörnyezetkímélőbb módon történik: takarékosan bánnak az energiaforrásokkal (van, ahol takarékos öblítőt szereltek fel), csökkentik a hulladék mennyiségét, a szemetet szelektíven gyűjtik, a tantermekben növényeket helyeznek, tankertet, iskolai kertet alakítanak ki, madáretetőt tesznek ki, komposztálót hoznak létre és összegyűjtik az esővizet. Az ökoiskolák innovatív hozzáállása abban is tetten érhető, hogy a tantárgyakat áthatja a szemlélet, miszerint a Föld és az ember sorsa közös. A környezettudatos nevelés elve megjelenik az étkeztetésben (biobüfé), de az iskola falain túl, a tanterven kívül is: erdei iskola, terepgyakorlatok, vagy különféle projektek formájában, miközben az  intézmények a szülőkkel és a helyi közösséggel dolgoznak együtt a helyi környezeti problémák megoldásában.

A hálózat minden iskola számára nyitott, bárki csatlakozhat. Az Ökoiskola cím elnyeréséhez az iskoláknak munkatervet kell összeállítaniuk egy közel 90 tételből álló kritériumrendszer alapján, a „kandidálókat” pedig három évenként monitorozzák, hogy teljesítik-e a követelményeket. A cím nem jár pénzjutalommal, ellenben az iskola presztízse nő általa, s egy folyamatosan bővülő hazai és nemzetközi hálózat vérkeringésébe kapcsolódhat be. Ez jó hatással van az ökoiskolákban dolgozó pedagógusokra, akiknek nő a környezettudatossága, továbbá a diákokra, akik a kutatások szerint egyre inkább úgy gondolják, hogy személyesen is van lehetőségük a környezetszennyezés csökkentésére.

A nemzetközi hálózat részeként működő Magyarországi Ökoiskola Hálózat információkkal, különféle továbbképzésekkel, találkozókkal, kutatásokkal, rendezvényekkel segíti a tagiskolákat. Fontos változás, hogy az idei évtől a pályázatokkal kapcsolatban az EMMI munkatársai adnak felvilágosítást, s az értékelés végeredményét, valamint a címkiosztó ünnepséget érintő információkat is a tárca munkatársai ismertetik.