Vélemény – A szakdolgozatírás buktatói

A szakdolgozatírás nem könnyű feladat. Rengeteg idő, tudás, kutatás és türelem gyümölcse. Ahhoz, hogy megtaláljuk a szépségét, érdemes felkészülnünk a hibázási lehetőségekből, hogy azokat elkerülve, élvezettel ülhessünk neki a munkának. 8 pontba szedtük össze, mire vigyázzunk.

A képen egy laptopon írnak.


1. Hiányos hivatkozás, irodalomjegyzék

A hivatkozások és az irodalomjegyzék elmaradhatatlan kellékei a szakdolgozatnak. Erre mindig nagyon kényesek a bírálók, és jó esetben a konzulens tanárok is. Minden jegyzetet, amit a szakdolgozathoz készítünk vagy kifénymásolunk (folyóiratokból, könyvekből) pontosan jelöljünk meg, hogy honnan származik (a könyv szerzője és/vagy szerkesztője, a könyv pontos címe, a megjelenés ideje, a kiadó feltüntetése, a hivatkozott rész oldalszáma). A hivatkozási elvárások tudományáganként változnak, ezért nagyon fontos tudni, hogy a saját területünkön mely hivatkozási forma az elfogadott. Ha esetleg nincs meghatározott formai követelmény (mert esetenként ilyen is előfordulhat), akkor ki kell választani a számunkra legszimpatikusabbat, és azt következetesen használni. 

Az irodalomjegyzékkel is hasonló a helyzet, vannak olyan esetek, amikor betűrend szerinti sorolást kérnek, de néhány tudományterületen a hivatkozások sorrendjében követelik meg a bibliográfiát. A formai követelmény ebben az esetben is változó. 

A szakdolgozat írása közben minden esetben rögtön érdemes a hivatkozást is megírni, sőt ajánlatos már ekkor felvezetni a hivatkozott szöveg címét az irodalomjegyzékbe is. Ezzel a módszerrel időt is spórolunk, és biztosak lehetünk benne, hogy csak azok a szakirodalmak kerülnek a jegyzékbe, amelyeket felhasználtunk. 

2. Plagizálás

A Ctrl+C Ctrl+V használatával nem biztos, hogy a legjobb szakdolgozati eredményt érhetjük el, főleg ha az idézőjelet és a hivatkozást is „elfelejtjük” odatenni. Rengeteg botrány látott már napvilágot éppen ebből kifolyólag, láthatjuk, hogy nem éri meg kockáztatni. 

Az, hogy önálló szellemi terméket hozzunk létre, nem azt jelenti, hogy mindent saját magunktól kell írnunk, hiszen forrásokat, elméleteket, gondolatokat nyugodtan használhatunk – sőt használnunk is kell – de azt csak a megfelelő formában tehetjük meg. 

Érdemes ellenőrző programot is használnunk, amely megmutatja, hogy milyen szövegrészek azok, amelyek teljes egyezést mutatnak más tudományos írásokkal. Ha az elkészült dolgozatot lefuttatjuk egy ilyen programon, akkor még tudunk korrigálni leadás előtt. 

3. Rossz témaválasztás

Nem mind arany, ami fénylik! Kitalálhatunk hangzatos szakdolgozati címeket, témákat, de át kell gondolnunk részletesen, hogy mennyire valósítható meg az elképzelésünk. Az egyik legfontosabb kérdés: Van-e hozzá szakirodalom? Ha arra a megállapításra jutunk, hogy nincs, akkor nem érdemes az adott témát erőltetni. Azt is figyelembe kell venni, hogy az „újszerű” témák esetében nagy valószínűséggel külföldi szakirodalmakat találhatunk, ebben az esetben a nyelvtudásunkat is mérlegelni kell. 

A legnagyobb probléma, hogy nagyon sokan találomra választanak a témalistából, ami nem túl jó döntés. Már a választásnál is át kell gondolnunk, hogy mi az, amit ki lehet hozni a kutatásból, és releváns adatok rendelkezésünkre állhatnak-e. 

Minden szakmának megvannak a maga divatos témái, mint a menedzsmentben az üzleti etika és annak dimenziói, vagy a felnőttképzésben a life-long learning koncepciója és a digitális pedagógia eszköztára. A leghatékonyabb módszer, ha rákeresünk saját szakterületünkre, és átfutjuk azokat a cikkeket, amiket találunk. 

4. Túl általános hipotézis, célmeghatározás

Sokan nem tudnak különbséget tenni a szakdolgozat címe és célja között. Fontos, hogy a kutatói kérdésünk nem lehet a cím. A céllal óvatosan kell bánni és rendesen körül kell járni, hiszen a szakdolgozat bármennyire is szép és kerek, de ha nem válaszolja meg a feltett kérdést, az értékéből igen sokat veszít. Ha a kész dolgozatot újraolvassuk, meglátjuk, hogy teljesült-e a célunk. 

A hipotézis felvetést is sokan félreértelmezik. A hipotézis ugyanis nem egy kérdés, mint ahogy azt sokan gondolják, hanem egy előzetes állítás, amely a kutatás fókuszpontja. A vizsgálatot éppen azért végezzük, hogy kiderüljön, igaz-e a hipotézisünk. 

5. Rossz (szak?)irodalmak

Mint már korábban is hangsúlyoztuk, a szakdolgozat alapja a jó és hasznos szakirodalom (és persze a kutatás). És itt kerül elő a kérdés: Milyen a jó szakirodalom? Erre nem lehet egyértelműen válaszolni, de azért vannak olyan trükkök, amelyek segítenek a legmegfelelőbb szakszövegeket beszerezni. Mindenképpen előnyünkre válik, ha az egyetemi órákon feljegyezzük az oktatók „kedvenceit” és valamilyen úton-módon megpróbáljuk beletenni a szövegünkbe – azért ezzel is óvatosan kell bánni, hiszen nagyon elütő témákat nem rakhatunk egymás mellé, de módszertanokat, elemzési struktúrákat bármely szakirány kutatóitól beépíthetünk. A második lépcső, hogy a könyvtáros, konzulens segítségével állítsunk össze egy átfogó irodalmi listát, majd erre építve kereshetünk folyóiratban megjelent cikket, s végül az interneten is böngészhetünk kiegészítő témák után. 

Semmiképpen ne használjunk fel más szakdolgozatokat, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire pontosak a források, vagy nincsenek-e benne félreértelmezések. Ugyanez a helyzet a tankönyvekkel és jegyzetekkel is, ezeknél a legfőbb probléma, hogy nincs feltüntetve bennük a forrás. 

6. Szakzsargon hiánya

A nem megfelelő nyelvhasználat szintén egy olyan hiba, ami gyakran előfordul. A szakmai nyelvezetet fontos használni, hiszen ezzel adunk bizonyságot arról, hogy megfelelő számú irodalmat olvastunk el, és otthonosan mozgunk a tudományos körökben. A pongyolanyelv, a szleng nem záródolgozatba való, egyetlen kivétel, ha éppen erről a témáról ír valaki, de abban az esetben is csupán az idézett szöveg tartalmazhatja.     

7. Strukturálatlanság

A szakdolgozatírás    egyik legnagyobb kihívása, hogy megtaláljuk a helyes szerkezeti arányokat. A legtöbb szaknál a szerkesztést szabadon hagyják, viszont vannak olyan területek is, ahol a követelményben még az is meg van határozva, hogy milyen fejezetekre tagolják a hallgatók a dolgozatukat, s ezek mekkora terjedelemben készüljenek el. 

A végzős dolga, hogy az egyetemi évek alatt elvégzett munkájáról egy olyan tanulmányt készítsen, amely átfogó, árnyalt képet ad a kutatott témáról. 

A szakdolgozatnak tartalmaznia kell a szakirodalmi áttekintést, és a kutatott anyagot. Többnyire az az elvárás, hogy a dolgozat elején helyezkedjen el az elmélet, s a második felében annak alkalmazása a vizsgálatra kivetítve. Fontos, hogy megmutassuk, miként tudjuk alkalmazni (és hogyan építjük be) a gyakorlatban az órákon elsajátított ismeretanyagokat.

8. Leírás, elemzés nélkül

Minden diplomamunkában be kell mutatni az eddig ismeretes elméleteket, fogalmakat. A legtöbb hiba abból adódik, hogy ezeket a már jól ismert anyagokat a hallgatók felsorolják, s nem vonnak le következtetéseket, tehát elmarad maga az elemzés. Ilyenkor nem veszik figyelembe azt, hogy az oktatók nagy valószínűséggel már ismerik ezeket a felvetéseket, és nem akarják újra meg újra elolvasni, hanem arra kíváncsiak, hogy a végzős milyen összefüggéseket tud levonni, hogyan értelmezi azokat.