Vilma doktorasszony – és a többiek

Az egyik legkedveltebb életrajzi regény először 1965-ben látott napvilágot, Kertész Erzsébet tollából. Idén ötödik kiadása jelent meg. Vajon mi lehet a népszerűségének titka?

alt


Egy életrajzi lányregény

A Vilma doktorasszony című regény az első magyar orvosnő küzdelmes pályafutását mutatja be – kislánykorától kezdve egészen addig, amíg 1897-ben a budapesti egyetemen is elismerik orvosi diplomáját. Egyszerre ifjúsági regény, életrajzi regény és lányregény. Vélhetően e hármasságának köszönheti máig töretlen népszerűségét: olvasmányos stílusa, a szerző pontos korábrázolása, és az egyébként valós alapokon nyugvó fordulatos élettörténet külön-külön is népszerűvé tehetnék a regényt. 

A grófi családból származó Hugonnai Vilma egészen 1869-ig élte a korabeli fiatalasszonyok életét, amíg 1869-ben arról nem értesült, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, illetve diplomát is szerezhetnek. Férje engedélyét ugyan megkapta az utazáshoz – anyagi támogatást azonban nem kapott: családjától távol, nagy szegénységben, hihetetlen akaraterővel szerezte meg orvosi oklevelét; végül 1880-ban tért haza. Itthon azonban újra kellett kezdenie a tanulást: érettségi vizsgát tett – és noha 1882-ben megtette a szükséges lépéseket diplomája érvényesítése érdekében – csak szülésznőként engedték dolgozni (természetesen újabb oklevél megszerzése után). 1896-ban – amikorra már királyi rendelet biztosította azt, hogy nők is folytathassanak egyetemi tanulmányokat – Hugonnai Vilma újból kérelmezte zürichi oklevelének elismertetését, ezúttal sikerrel. Mindeközben elvált, újra férjhez ment, és megszületett kislánya is.

Mindezekből látható, hogy az első magyar orvosnő életrajza önmagában is számos érdekes, jól megírható fordulatot rejt magában. Ez az „alapanyag” igen szerencsés módon találkozott Kertész Erzsébet írói érdeklődésével. 

Nagyasszonyokról kislányoknak

Kertész Erzsébet kimondottan női életrajzi regényeiről vált ismertté (noha – főként a 30-as és 40-es években – jelentek meg teljes egészében írói kitaláción alapuló írásai is). Kimondottan a 19. század érdekelte, bár jelent meg kötete Zrínyi Ilonáról is.

Az írónő elköteleződése tudatosnak tűnik, de érdemes megjegyezni, hogy első ilyen típusú regénye, az azóta öt kiadásban megjelent Elizabeth (Elizabeth Barrett-Browning életregénye) 1948-ban jelent meg, s ezt csak 1962-ben követte a Szofija Kovalevszkajáról szóló Szonya professzor. Emellett természetesen más témájú könyvei is megjelentek. Vélhetően a második „nagy” életrajzi regénye – és talán az 1965-ös Vilma doktorasszony sikere – inspirálta a későbbiekben oly sikeres „életrajzi lányregények” létrejöttét. Ekkorra már jó néhány ifjúsági regénye, sőt regénysorozata (Zsuzsi-könyvek) is megjelent: íráskészsége és ifjúsági írói mivolta korántsem támasztott kétségeket.

Írásaiban egyaránt megjelentek magyar és külföldi „nagyasszonyok” – Florence Nightingaletől Bettina Brentannón és Szendrey Júlián át Jósika Júliáig. Gyakran és szívesen foglalkozott női „elsőkkel” – az első magyar orvosnővel (Vilma doktorasszony – Hugonnai Vilma), az első magyar nőképző intézmények létrehozóival (Teleki Blanka, Zöldfa utcza 38. – Veres Pálné), az első női diplomatával (A tábornok lánya – Alexandra Kollontaj), az első női egyetemi tanárral (Szonya professzor), a Bánk bán Gertrudisának első megformálójával (Az első Gertrudis – Kántorné Engelhardt Anna). Néhány könyvének szereplői sajátos „láncolatot” alkotnak: Teleki Blanka középfokú lánynevelő iskolájának, majd Veres Pálné nőegyesületének és lánygimnáziumának egyfajta „élet írta” betetőzése volt Hugonnai Vilma zürichi és budapesti orvosi diplomája.

Kertész Erzsébet olyan asszonyokról is szívesen írt, akik érdekes és fontos alakjai voltak koruk művelődéstörténetének, azonban főként egy-egy ismert alkotó társaként, múzsájaként váltak ismertté: nagyszerű alkotások születtek Szendrey Júliáról, Mikszáth Kálmán „kétszeres” feleségéről, Mauks Ilonáról (Titkos házasság), a Goethével váltott leveleiről ismertté vált Bettina von Arnimról (Bettina három élete), valamint Jósika Júliáról (Csipkebolt Brüsszelben).

Kertész Erzsébet „írói játékai” közé tartoztak „kereszthivatkozásai”: előszeretettel említette meg egy-egy regényének hősnőjét más műveiben is. Erre sok esetben maga az élet szolgáltatott lehetőséget, hiszen az egyes szereplők valóban találkoztak (Hugonnai Vilma egészségtant tanított Veres Pálné iskolájában), azonban Teleki Blanka alakja is megjelenik a Vilma doktorasszonyban – mint Vilma korán elhunyt édesanyjának példaképe. Kertész Erzsébet utolsó regénye saját életrajza volt (Fiút vártak, lány született), így „kakukktojásként” 20. századi életrajzzal zárta műveinek sorát.

Pöttyös könyvek, Csíkos könyvek

Kertész Erzsébet írói sikereihez vélhetően az is hozzájárult, hogy a korszakban – itt elsősorban az 1970-es és 1980-as évekre gondolok – igen szerencsés kiadói környezetbe érkezhettek meg könyvei. 1950. november 1-jén alakult meg az Ifjúsági Könyvkiadó, amelynek jogutóda lett 1957-től a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (röviden: Móra Kiadó). A negyedszázados jubileuma kapcsán megjelent statisztikák szerint huszonöt év alatt mintegy 4300 művet jelentetett meg, összesen több mint 100 000 000 000 (!) példányban. A kiadó legkedveltebb könyvtípusai – noha számos ismeretterjesztő kiadvány, sőt sorozat is napvilágot látott náluk – a szépirodalmi könyvek voltak: a legkisebbeknek szóló mondókáktól és meséktől kezdve a felnőtt fiataloknak szánt antológiákig, regényekig. 

A kiadói „üzletpolitika” rendkívül szerencsés vállalkozási voltak a különböző sorozatok. Ezek hatékonyan segítették, orientálták a vásárlókat: a Delfin Könyvek vásárlói biztosak lehettek benne, hogy kalandos témájú könyveket vásárolnak, a Pöttyös könyvek és Csíkos könyvek sorozatszerkesztői pedig elsősorban női olvasókra számíthattak. Kevéssé ismert, hogy az úgynevezett „mai témájú” regények egy ideig a Sirály Könyvek közé sorolódtak – így például Bálint Ágnes Szeleburdi családja is –, később azonban „kategória” nélküli, önálló kiadványként láttak napvilágot. (Ez a kategória nyilván kevésbé volt „megfogható” a vásárlók számára, de a gyermekirodalom korabeli szakértői épp ezeket találták a legizgalmasabbnak.)

Mint látható, a sorozatok szerinti kategorizálás nem volt feltétlenül sikeres, de a már említett Csíkos, illetve Pöttyös könyvek esetében mindenképpen bevált. Utóbbit 1959-től olvashatjuk, és eredetileg a 8-11 éves korosztályt szándékoztak megszólítani vele, 1962-től az „idősebb testvér”, a 12-16 éveseknek készült Csíkos Könyvek sorozat is útjára indult, és Kertész Erzsébet írásainak legtöbbje is ezek között jelent meg. Eleinte korábbi műveit integrálták a sorozatba, a későbbiekben újabb regényeinek többsége is itt látott napvilágot.

A Pöttyös és Csíkos könyveket nyilvánvalóan nemcsak fiatalok olvasták: már egy 1962-es felmérés is azt mutatta, hogy a fiatal lányokon kívül a 40-50 év közötti betanított munkásnők is szívesen forgatták ezeket a könyveket. Ha végiggondoljuk, hogy Pöttyös könyvként adták ki A két Lottit, és Csíkos könyv volt Szabó Magda Abigélje is – joggal gondolhatunk arra, hogy ez voltaképpen ma sincs másképp…