A Z-generáció az iskolapadban

A Z-generáció nem más, mint az 1996 és 2007 között születettek korosztálya – ebből adódóan legidősebb tagjai már a felsőoktatásban tanulnak, többségük mostanában lép a munkaerőpiacra, ugyanakkor számos tagja még a közoktatásban tanul. Miként is? Írásunkban e kérdés néhány szempontját villantjuk fel.

alt


A Z-generáció a tanórán

A szakemberek állítása szerint a Z-generáció tagjai számára nehézséget okoz az ismeretek lineáris feldolgozása és az egyirányú koncentráció. A téma egyik ismert hazai kutatója, Tari Annamária pszichológus szerint  figyelmük több pályán mozog, de rövidebb ideig tart. Ebből adódóan  nehezebben követik a nagyobb lélegzetű, elméleti jellegű levezetéseket és igen fontosak számukra a kézzelfogható, gyakorlati példák. 

Számos megfigyelés, és ezek mellett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola kapcsolódó vizsgálata is azt igazolta, hogy a Z-generáció tagjai a gyorsan megszerezhető információt részesítik előnyben. (A napi tájékozódáshoz például többé-kevésbé ugyanakkora arányban jelölték meg fő forrásként a közösségi médiát, mint a hírportálokat.) Elmélyültebb információszerzést igénylő feladatok esetén elsősorban a Wikipédiát használják. A fentiek tükrében nyilvánvalóan fontos tanári feladatot jelent a Z-generáció oktatása során a hatékony információfeldolgozás, illetve a hiteles és kevésbé hiteles források közötti különbség megtanítása.

A tapasztalatok szerint a Z-generáció diákjai szeretnek és tudnak is tanulni – bár sok esetben ezt más formában teszik, mint az őket megelőző korosztályok. Hatékony oktatásuk kulcsszavai közé tartozik az edutainment (szórakoztatva tanítás) és a gamifikáció (játékosítás). Fontosak számukra a vizuális ingerek – de legalább ekkora jelentősége van esetükben az aktivizálásnak és a kooperatív módszereknek.  A téma kutatói szerint szakmailag indokolt a „Z-sek” órán többször is munkaformát váltani.

Egy-egy feladatnál szívesen vállalkoznak csoportban elvégzendő munkára. Igénylik, hogy tevékenységüknek „kézzelfogható”, gyakorlati haszna legyen. Éppen ezért az iskolában is az ilyen típusú feladatokat igénylik. Pintér Marianna tanulmánya szerint különösen fogékonyak például a következő tanári kérdésekre: „Mindenki így gondolja, ez a/az … jó? Mire gondolhatott Zoli akkor, amikor…, Vajon miért nem lehet, …, Mit jelent az, hogy,…., Mi következik abból, hogy…” és a hasonló kérdezve oktató mondatokra.

A globalizáció vonzásában

Az iskola azonban nemcsak az ismeretszerzés színtere. Mit mondanak a szakemberek a Z-generáció (tanintézményekben, iskolai közösségekben is megnyilvánuló) szociális készségeiről?  „E fiatalok a globalizáció vonzásában élnek és gondolkodnak – szögezte le egy interjúban Sass Judit pszichológus –, az internet és az egyéb technikai eszközök révén állandó kapcsolatban vannak saját korosztályukkal. Ez nagyban befolyásolja gondolkodásukat: élményeikre azonnal reflexiókat kapnak, gyakorlatilag folyamatos visszajelzések közt élnek.” 

A megelőző Y-generációhoz hasonlóan a „Z-sek” önbizalma is erős: fontosnak tartják saját gondolataikat, ötleteiket, elképzeléseiket, ennek megfelelően kezdeményezők, vállalkozó szelleműek. Aczél Petra nyelvész, kommunikációkutató, a Budapesti Corvinus Egyetem intézetigazgató egyetemi tanára ennek kapcsán (többek között) a következőket jegyezte meg a Z-generáció tagjairól egy írásában: „ők azok, akik iskolarádiót, újságot, diákparlamentet szerveznek, önkénteskednek, karácsonyi műsorra készülnek vagy adománygyűjtésre. Ők azok, akik a University of Toronto kutatásai szerint egyre több minőségi időt kérnek a szüleiktől és tanáraiktól – nem egyre kevesebbet, ahogy elsőre gondolhatnánk. Ők azok is, akik ezért a figyelemért „cserébe” elkezdik kifelé sugározni bensőjük legjavát.”

…és a pedagógusok?

Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen tanári attitűd „működőképes” az új generáció oktatásában. A szakértők egyértelmű állásfoglalása szerint hiba lenne „lecserélni” egy-egy tanári gárdát egy-egy új generáció „kedvéért” – ám érdemes úgy tekinteni egy-egy új generáció megjelenésére, mint a tanári megújulás sajátos lehetőségére. A Z-generáció esetében például egyre inkább előtérbe kerül a pedagógiai reflektivitás, a személyes tulajdonságok közül pedig a humorérzék, valamint a rugalmasság. A tapasztalatok szerint e korosztály oktatása során azok az órák a legeredményesebbek, melyeknek menetét a tanár tartja kézben, de gyakran facilitátorként működik. 

Pintér Marianna megfogalmazása szerint: „A digitális generációnak rendkívül lényeges, hogy a véleményükre kíváncsi legyen a felnőtt, és az órai keretek között kell megteremteni a lehetőséget arra is, hogy egymás véleményét is meghallgassák”. Ezt a szempontot már csak azért is érdemes figyelembe venni, mert Aczél Petra idézett írásának megfogalmazása szerint: „Hajlamosak vagyunk a Z-nek mondott generációt elidegenedettnek tartani. Individualistáknak, akik a közösségi életet csak lájkokban mérik. Pedig a tantermekben ülő Z-k – akik közül a legidősebbek már le is érettségiztek – közösségkedvelők, nyitottak a kulturális sokszínűségre, a helyi és a globális témák iránt egyaránt érdeklődnek, és békeszeretők.”