Zagyvalesen

Most nem a Hatvant is átszelő, nevét a sebes-kavargó, keskeny-zavaros vizéről kapott folyóról, amelyben én is kacagva halásztam ingujjat-nadrágszárat feltűrve kiskoromban, sneciket és még ezeknél is nagyobb sültkishal-jelölteket nagy örömmel nagyanyám konyhájába büszkén cipelve, hanem az ilyen beszédről, a zagyválásról, zagyvaságról lesz szó.

alt


Hetet-havat

Vagyis válogatás nélkül mindenfélét. Világos. A „tücsköt-bogarat” költői magassága, szó rajzolta ciripelő képzete rovartani ismeretek nélkül is megvan nekem. A „hetet” és a „havat” viszont nem fér a fejembe. Mint látni fogjátok, nem véletlenül.

Ha gondolnátok, ha nem, épp a putnokiak segítettek. A régi és az Új Magyar Tájszótár is onnan adatolta az ősibb alakot: „hevet-havat”. Innentől értelmesül az egész szókapcsolat nekem. 

Bizony szókeveredés lehetett, és akkor a „havat” nem mást, mint a havas tájat, és nem a hónapot jelentette eredetileg, amit a „hetet” mint előtag sugall. No de fordítsuk meg.

Ehhez az utóbbihoz, vagyis a félreértett hóhoz, a hónaphoz illeszkedett a szólásmondás miatt később kiürült, és már semmitmondó hetet alak a hevet helyett, amely a hónap, hét, nap félreasszociált helyzetéből önkénytelenül következik (a hónaphoz a hét illik a mentális lexikon szerint, és nem a hév, ez biztos), hát legyen. Nézzük innen tovább.

Hevet, vagyis hőt, meleget, forróságot őriz a Hévíz, azaz heves-forró Hővíz (’termálvíz’) nevű helynevünk is, régi nyarakat idézve. Nem az Arany alkotta „Hé, paraszt…” indulatszóként megszólító heve rejlik mögötte. Hanem az, amikor a négy évszak az idő járásában (mai szóval: időjárás szerint) és ennek megfelelő fagy- vagy hőfokán is működött, még a klímaváltozás előtt. 

Aki a mondandójában a hevet és a havat (nem mást, mint azt a hófehér „hó”-t), vagyis a hő jéghideg, fagyos ellentétét is mind megemlíti, vagyis egy egész évre valót elmond egyszerre, magára vessen, mert pórul jár. Nem előírva mondom, hanem mögégondolva, saját tapasztalat szerint. Csak próbáljátok ki ti is.

Hébe-hóba

Ha hiszitek, ha nem, a „hevet-havat” tagjaiból áll a „hébe-hóba” alakulat is, így, pontosan. A felsejlő jelentés simogató-fagyasztó képzete ebben a hőben-hóban alakulatban más ugyan: ’igen ritkán’, mégis elmegyújtó, képileg festhető: nagy melegbe’-jéghidegbe’, nyáron-télen fel-felbukkanva, szóval évkörönként csak olykor-olykor, néhányszor, párszor, alig-alig. Évente, az idő (-be vetett ember körkörös évi) járása szerint egyszer-egyszer, egyszer-kétszer, hébe-hóba.

Tücsköt-bogarat

Tudom, mindenfélét, hetet-havat, hevet-havat, sőt, tücsköt-bogarat is összebeszéltem eddig, nem is csak hébe-hóba, hanem töményen, egyszerre. De legalább a hetet és a havat is összehordtam most, rovartani és meteorológiai ösmérletek nélkül, csak a nyelv üzenetét hallgatva. 

A Zagyvában persze nem ezért laknak kishalak. De a halaknak mindig nyitva van a szemük. És figyelnek a Zagyván inneni és túli beszédre, úgy vigyázzatok.