Zenészek az osztályban

Milyen módon ösztönözheti egy pedagógus a tanítványai zenetanulását? Hogyan, milyen alkalmakkor van helye a zenei fellépéseknek az osztályteremben? Miként válhat a zenei tehetség, illetve egy tehetséges tanuló az osztályközösség javára?

alt

 

Érdemes-e hangszeren tanulni? 

„Az elmúlt években a pedagógia, a fejlődéslélektan és az agykutatás területén is számos hazai és nemzetközi kutatás foglalkozott a zenei tevékenységek lehetséges fejlesztő hatásaival. A kutatások alapján elmondható, hogy a hangszertanulás hozzájárul a kognitív és motoros készségek, illetve a kreativitás fejlődéséhez” – fogalmazta meg Benedekfi István és Buzás Zsuzsa 2011-ben írt, kapcsolódó tanulmányukban. 

Hangszeren tanulni tehát rendkívül hasznos – és nem csupán a kiugróan tehetséges, későbbiekben zenei pályát választó fiatalok számára. Ugyanakkor célszerű figyelembe venni a gyerek affinitását és hozzáállását is: akarata ellenére senkit sem célszerű zenélésre kényszeríteni. Fontos, hogy – a lehetőségekhez és realitásokhoz mérten – ő maga válasszon hangszert magának. A gyakorlati teendőket illetően – a tanulás megkezdésének időpontjától kezdve az adottságok felméréséig – szakembereket célszerű felkeresni. 

Pedagógusként, osztályfőnökként, szaktanárként is érdemes ezeket figyelembe venni: a fentiek ismeretében érdemes zenetanulásra buzdítani a tanítványokat (és ennek előnyeire szüleik figyelmét is felhívni) – ugyanakkor fontos felhívni az érintettek figyelmet arra is, hogy a zenetanulást (illetve taníttatást) szakemberek bevonásával, az ő tanácsaikat figyelembe véve kezdjék meg. 

Néhány alapvető információval, ötlettel a pedagógus is segítheti tanítványai zenetanulását. Érdemes felhívni például arra a figyelmet, hogy milyen módon, mely fórumokon célszerű tájékozódni a hangszerválasztás alapvető kérdéseit illetően. (Ezek egy része tanórákon is megvalósítható!) Kisebb gyerekeknek érdemes hangszerekkel kapcsolatos könyveket mutatni – és minél többször kalandozni a hangszerek világában. Erre különösen alkalmasak a zenei matinék, kakaókoncertek (amelyek akár osztályprogramok is lehetnek). 

Célszerű felhívni a szülők és gyerekek figyelmét a közeli zeneiskolák koncertjeire, nyílt napjaira – sőt a különféle hangszerválasztó alkalmakra is! Ezekre az eseményekre akkor is érdemes ellátogatni (akár osztályprogramként is), ha konkrét elképzelése van a leendő ifjú zenésznek (vagy családjának) a hangszerválasztásról. A legfontosabb tehát felhívni az érintettek figyelmét a gondos információgyűjtésre. 

A zeneművek közül kifejezetten alkalmas a különböző hangszertípusok megismertetésére Prokofjev Péter és a farkas című, kicsik számára írt szimfonikus meséje, mely számos feldolgozást megért – köztük báb- és filmadaptációkat is. Megtekintése, játékos feldolgozása nemcsak az énekóra feladata lehet…

A tantermi koncerttől az osztálybuliig

Joggal gondolhatjuk, hogy a zenetanulás alapvetően családi döntés és felelősség – az egyes hangszerek kiválasztásától kezdve azok beszerzésén át a zeneórák látogatásának megszervezéséig. A zenész gyerekek és osztályközösségük gyümölcsöző együttműködésére azonban számos jó példát ismerünk. Ezek közül szemelgettünk néhányat. 

Zenét tanuló gyerekek gyakori és sikeres közreműködői az iskolai vagy osztályünnepségeknek (az évnyitótól kezdve az anyák napi ünnepségekig). Érdemes azonban olyan „közös” produkciókat is létrehozni, amelyek együttműködésre sarkallják a „zenész” és „nem-zenész” gyerekeket: az önálló zenei produkciók mellett kiváló ötlet felkérni a kórus vagy szólóének kíséretére a zenét tanulókat – sőt, akár hangszerelési vagy zeneszerzési feladatot is kaphatnak, ha erre affinitásuk van. Ismeretes olyan általános iskola, amelynek néptánccsoportját rendszeresen a citeraszakkörösök kísérték. Ugyanezek a citerások számos olyan dallamot tanultak meg (például a Himnuszt), amelyet nem citerára írtak ugyan, de ezek átiratával aktív részesei lehettek az iskolai ünnepségeknek. Nem volt szokványos a hangzás, de közvetlen és rendhagyó zenei élményt adott az iskolásoknak – a citerásoknak pedig azt a tudatot, hogy fontos résztvevői az iskolai ünnepségeknek.

A zenét tanulók segíthetnek más osztályprodukciók, így például színielőadások, táncprodukciók, dramatikus jellegű népszokások (betlehemezés) zenei kíséretében is. Tudunk olyan általános iskolai tanítóról, aki egész osztályát automatikusan beíratta az intézményben működő ingyenes zeneoktatásra. A furulyások és gitárosok számára darabokat, szerepeket írt (nemegyszer olyanokat, amelyekben a hangszereknek vagy a dallamoknak szimbolikus jelentőségük volt).

Ismeretes olyan gyakorlat is melynek során az osztályfőnök a szülői értekezletek mindegyikét afféle „házi kulturális bemutatóval” kezdte, melynek során egyéni vállalás, önként jelentkezés során léphettek fel a tanulók különféle produkciókkal – saját verssel, illetve zenei szerzeménnyel is. 

Ne feledkezzünk meg a „másik oldalról” sem: azokról az alkalmakról, amikor nem egy-egy zenész alkalmazkodik az osztályközösség feladataihoz, vállalásaihoz, hanem az osztály „változik” közönséggé vagy akár koncertszervezővé. Osztályprogram lehet egy-egy zenész osztálytárs fellépésének, koncertjének közös megtekintése is. Arra is van példa, hogy egy-egy közösség önálló, egész estés koncertet szervezett zenészeinek, ahol osztálytársak vállalták a háttérfeladatokat a szórólapozástól a „hangversenyterem” berendezésén át a konferálásig. 

Az „egyéb zenei szolgáltatások” is közismertek a magyar diákság körében: számos iskolai bált, bulit és diszkót színesítettek az iskolai tanulókból álló zenekarok. Az egyik legismertebb példa a József Attila Gimnáziumhoz kötődik. A tagok ekkoriban igen egyedi módszerrel, történetesen sorsolással döntötték el, ki milyen hangszert válasszon. Az együttes 2017-ben ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját (természetesen az évek során számos tagcsere történt), a hajdani Ciklon helyett immáron a kultikussá vált Omega néven…