Zsebpénz – A pénzgazdálkodás alapja

Szülőként nehéz mérlegelnünk azt, hogy milyen életkorban bízhatunk pénzt a gyermekünkre. Már egészen kicsi korban érdemes tudatosítunk bennük a pénzgazdálkodás fontosságát, hogy felnőttként magabiztosan állhasson a saját pénzügyeihez.

A képen egy kislány és pénzérmék láthatók.
 

Zsebpénz régen és most

A zsebpénznek mind a jellege, mind a mennyisége teljesen megváltozott az elmúlt évtizedekben. A korábbi generációkra azt volt a jellemző, hogy havi vagy heti rendszerességgel kapták meg a gyerekek a zsebpénz összegét. Így be kellett osztaniuk a pénzüket, s ha idő előtt elköltötte, akkor ki kellett várnia a következő fizetésnapot. Napjainkban már nem jellemző az, hogy egy meghatározott összeget adunk át a gyerekeinknek, sokkal gyakoribb, hogy a gyermek akkor kér pénzt a szülőktől, amikor valamire szüksége van. Ez utóbbi esetben nagyobb a veszélye annak, hogy szülőként már mi magunk sem tudjuk követni, hogy mennyi költőpénzt adtunk a gyerekünknek, sőt nehezebben tudjuk megszabni a korlátokat, és hiányzik a rendszeresség is. 

Mindkét módszernek meglehet az életszerűsége és az aktualitása, de végig kell gondolnunk azt, hogy rövid és hosszútávon mire szeretnénk nevelni a gyermekünket, hogy a nagybetűs életbe kilépve jól tudjon gazdálkodni a pénzével. 

A zsebpénz összegét illetően is jelentős változás tapasztalható. Egy brit felmérés szerint az elmúlt harminc évben jóval megnövekedett a gyermekek zsebpénze, sőt nagyobb arányban emelkedett ez az összeg, mint a szülők fizetése. Egy másik vizsgálat eredménye azt igazolta, hogy minél több pénzt adunk a gyereknek, annál könnyebben elherdálja azt, és a pénz értékét sem igazán tudja megbecsülni. 

Ez utóbbit orvosolhatjuk azzal, ha a pénzért cserébe plusz feladatokat is el kell vállalnia, hiszen akkor megérti azt, hogy a pénz nem „terem meg” magától, hanem áldozatos munkával lehet hozzájutni. 

Hogyan kezdjünk neki? 

Általában mindent nehéz elkezdeni, nincs ez másként a zsebpénz kérdését illetően sem. Elsősorban nem a kortól, hanem az érettségi szinttől függ, hogy mikortól bízunk a gyermekre pénzt. Vannak olyan kisgyerekek, akik már viszonylag korán megértik a pénzzel járó felelősséget, de vannak olyanok is, akik később érnek el erre a szintre. A pénz viszont életünk része, ezért érdemes minél korábban elkezdeni beszélgetni velük a pénz értékéről. 

Már egészen kisiskolás kortól elkezdhetjük néhány száz forinttal a zsebpénzzel való gazdálkodásra nevelést, sőt már óvodás korban is vehetünk a gyermeknek egy malacperselyt, amiben gyűjtheti a kedvenc pénzérméit. Ez nagyban segíti azt, hogy megértse, megérezze, mi mennyibe kerül, hogyan tud félretenni és költeni a vagyonából. Az, hogy milyen rendszerességgel adunk a gyerekeknek zsebpénzt, nagyban múlik a korán és az érettségi szintjén. Kisebb korban érdemes heti rendszerességgel adni, majd később kitolhatjuk kéthetenkénti alkalmakra, és kamaszkorban már szóba kerülhet a havi lebontás is. 

Amennyiben nem a rendszeres zsebpénzosztást választjuk, hanem az alkalmankénti anyagi juttatást, magyarázzuk el neki, hogy az általa kiválasztott játék mekkora mínusszal terheli a családi kasszát. A gyerekeket mindenképpen vonjuk be a családi pénzügyekbe, mert csak így láthatja át, hogy a pénzzel kapcsolatban komoly feladatok vannak: számolás, tervezés, beosztás, ami szerves része a család működésének. Bevonhatjuk őket a vásárlási folyamatokba, vagy a banki ügyintézésbe is, és közben el tudjuk magyarázni neki, hogy ezek miért szükségesek számunkra. Azonban arra ügyeljünk, hogy a gyermek soha ne érezze azt, hogy a pénz mindennél fontosabb dolog, és hogy ekörül forog a család élete. 

Legyünk következetesek

Mint mindenben, a zsebpénz kérdésében is sokat számít a következetesség. Ha a rendszeres, heti, kétheti vagy havi bontást választjuk, akkor azt mindig pontosan, a megállapodás szerint teljesítsük, és logikusan ugyanakkora összeget adjunk át neki a meghatározott időszakokra. A pénzügyekkel kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog a pontosság – ha mi magunk is kiszámíthatatlanok vagyunk, és nincs rendszer a zsebpénzosztásban, akkor a gyermekünk eltanulja tőlünk ezt a rossz példát, és felnőttként is ezt fogja követni. 

A zsebpénz sorsáról ne mi döntsünk! 

Ha már arra a döntésre jutottunk, hogy zsebpénzt adunk a gyermekünknek, akkor hagyjuk, hogy ő döntse el, mire szeretné fordítani. Természetesen tanácsot adhatunk neki, de ne befolyásoljuk a döntését, hiszen így a felelősség teljesen őt nyomja, a következmények terheit és örömeit is neki kell viselnie – márpedig ezekből a tapasztalatokból tanul a legtöbbet. 

Ebből következik, hogy a kötelező kiadásokat ne nevezzük zsebpénznek. A menzadíj, a bérletköltség, az iskolai kirándulásra fordított összeget nem számíthatjuk bele a szabad felhasználású pénzbe. Előfordulhat az is, hogy idővel, mikor már önállóan tud bánni a zsebpénzével, felajánlja, hogy szeretne ezekbe a költségekbe beszállni. Ezt nyugodtan elfogadhatjuk, mert akkor érzi, hogy komolyan vesszük a döntéseit, és ez segíti, hogy önmaga is komolyan vegye saját pénzügyeit. 

Önálló kereset? 

Nem elég megtanítanunk a gyerekeknek, hogy hogyan kell a pénzzel bánni, azt is meg kell tapasztalniuk, hogy miként lehet a pénzt megkeresni. Amikor már elég idős hozzá, adjunk lehetőséget arra, hogy önmaga is dolgozzon. Nagyon jó alkalom lehet, ha a szünidőben hosszabb-rövidebb időre diákmunkákat vállal, hiszen így a családtól függetlenül, új környezetben, idegen emberek vezetése mellett próbálhatja ki magát. A családi vállalkozásba is bevonhatjuk, de ebben az esetben is kössünk vele megállapodást, hogy mely munkákért milyen bérezésre számíthat, így jobban tudatosul benne, hogy ez egy komoly munkahely már. Érdemes olyan pénzkereseti lehetőségeket teremteni, amelyek nem kötődnek az otthoni feladatokhoz – mosás, mosogatás, teregetés, takarítás – ugyanis ezekért mi felnőttek sem kapunk pluszbérezést. Ezekbe a munkafolyamatokba is be kell vonnunk őket, hiszen később nekik is önálló háztartást kell vezetniük, de nem feltétlen jó megoldás, ha pénzzel jutalmazzuk ezt. 

Mutassunk példát! 

Hiábavaló minden szóbeli tanács, dorgálás, elméleti és gyakorlati oktatás, ha a gyerek rossz példát lát. Szem előtt kell tartanunk, hogy gyermekeink a látott mintát fogják elsajátítani, hiába adunk nekik praktikus tanácsokat, ha mi magunk éppen az ellenkezőjét tesszük. A tudatos pénzügyi nevelés alapja, hogy tisztában legyünk a saját pénzkezelési szokásainkkal. Vannak természetesen olyanok, akik hibátlanul bánnak a pénzzel, de meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb ember nem igazán figyel a pénzügyeire. Ha úgy látjuk, hogy van még mit fejleszteni a saját szokásainkon is, akkor ne szomorkodjunk, hanem kezdjük el képezni magunkat. Ez is egy pozitív példa lehet a gyermekeink előtt, hiszen a hiányosságaink felismerése, és azok orvoslása a legjobb megoldás az élet minden területén. 

Pénzügyi nevelés az iskolában

A pénzügyi tudatosság fejlesztésében sokat segíthetnek az oktatási intézmények is. Jelenleg viszonylag kevés helyen – csupán a szakgimnáziumokban – oktatnak pénzügyi ismereteket, de több helyen már a közismereti tárgyakba beépítve is megjelenik a téma. 

Felmerült annak a lehetősége is, hogy kötelezően bevezetik az iskolák 7-10. évfolyamán a pénzügyi ismereteket. Az még nem tisztázott, hogy ez milyen formában fog megvalósulni, lehet, hogy önálló tantárgyként oktatják majd, de az a lehetőség is felmerült, hogy más tanórákon hallanak majd a gyerekek a pénzgazdálkodásról. 

Magyarországon idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Pénz7 program, amelynek segítségével több mint 200.000 diák pénzügyi tudatosságát és vállalkozói szemléletét fejleszthették a szervezők. 

A Pénz7 kísérőeseményeként indult el a BankVelem PénzOkos Kupa is, ami a BankVelem-Pénziránytű Program keretében valósulhatott meg. A verseny öt online fordulóból, egy regionális és egy országos döntőből áll. Az ötödik online fordulóra a Pénz7-en került sor, amelynek témája idén a hitel volt.