ArtPad - Drámával és játékkal a korai iskolaelhagyás ellen

Július 10-11-én a Rogers Személyiségközpontú Alapítvány egyik projektjének tréningjén vettünk reszt. Az ArtPad – Drámával és játékkal a korai iskolaelhagyás ellen az Európai Unió Erasmus+ programja keretében megvalósuló projekt célja a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatal felnőttek formális és non-formális oktatási formák iránti elkötelezettségének növelése és ezáltal a korai iskolaelhagyás megelőzése.

A reziliencia – a megküzdési képesség fejlesztése

A 2015-ben indult, hároméves projektben tanárokat és ifjúsági munkásokat segítenek abban, hogy különböző dráma- és játéktechnikák alkalmazásával javítsák munkájuk hatékonyságát és vonzóbbá tegyék a tanulási környezetet a diákok számára mind a tantermekben, mind azokon kívül. A partnerség tagjai: University of Gloucestershire, Egyesült Királyság; Rogers Alapítvány, Magyarország; University of Gdansk, Lengyelország, UWEZO; Németország; Hafelekar, Ausztria. A projekt során kifejlesztett tréning és a hozzátartozó segédanyagok a játék és dráma alkalmazásában segítik a tanárok és ifjúsági vezetők kompetenciáját, ezzel végső soron a gyermekek rezilienciájának fejlesztését és az iskolában való bennmaradást.

Több kutatás megerősítette, hogy a gyermekek iskolai bevonódása megakadályozhatja az oktatásból való lemorzsolódást. Ahogy azt különféle kutatások megállapították, azok, akik az iskolából később lemorzsolódnak, már korábban is kevesebb házi feladatot írnak, kevesebb erőfeszítést tesznek az iskolában, kevésbé aktívan vesznek részt az iskola életében és több magatartási problémát mutatnak. Más tanulmányok is megerősítették, hogy van kapcsolat az alacsony bevonódási szint és a hiányzás, iskolakerülés, felfüggesztés és késés között. A kutatások eredményeit összegezve a gyerekeknek és a fiataloknak számos okuk lehet az alacsony iskolai bevonódásra és az esetleges iskolakerülésre:

- Túlságosan magas vagy túlságosan alacsony szellemi kihívás
- Szociális problémák (pl. barátok hiánya)
- Szorongás vagy magatartási problémák (pl. teljesítményszorongás, bukástól való félelem)
- A személyes fejlődési célok és az észlelt iskolai lehetőségek közötti kapcsolat hiánya
- Az oktatás értelmességének, hasznosságának a megkérdőjelezése
- A szülői elkötelezettség hiánya a gyermek oktatásával és tanulásával kapcsolatban
- Kaotikus otthoni környezet
- Otthoni szegénység, a gyermek számára biztonságot nem nyújtó otthoni környezet
- A tanárok és gyerekek közötti konfliktusok
- Az iskola észlelt filozófiája, elvei, módszerei és a gyerek igényei közötti kapcsolat hiánya
- Más helyek (pl. ifjúsági központok, városközpontok) iskolánál vonzóbb volta
- A város, az iskola tágabb környezetének az ingerszegénysége
- Demográfiai, gazdasági problémák, társadalmi erőszak

A játék és a dráma olyan érzelmi és szellemi beállítottságot segít kifejleszteni a gyerekekben és fiatalokban, amely aztán bátorítja őket a viszontagságokkal és kihívásokkal való megküzdésben, vagyis rezilienssé teszi őket.

A reziliencia az a képesség, amellyel az egyén alkalmazkodik a nehézségekhez és stresszhez, megküzd azokkal, legyőzi azokat. A reziliencia az egyén ellenálló-képessége a különböző kockázati tényezőkkel és akut vagy krónikus stresszfaktorokkal szemben. Az alacsony rezilienciaszint hátterében sokféle, az egyén fejlődésére ható gyermek- és fiatalkori helyzet és/vagy környezeti tényező állhat. Széles körben gondolják, hogy azok a gyerekek és fiatalok, akiknek alacsony a rezilienciájuk, olyan viselkedésmintázatokat mutathatnak, amelyek hátrányosan befolyásolják a tanulásukat és egész szocializációjukat.

Az alacsony rezilienciájú gyerekek körében sok időt vehet igénybe egy-egy gyerek csoporton belüli magatartásának kezelése, amely sokszor az adott gyerek csoportból való kizárásával végződik. Minél nagyobb egy pedagógus készségkészlete, amit a gyerekek csoportfolyamatokba való bevonására használhat, annál nagyobb az esély, hogy segíteni tudja a gyerekeket és a csoportot magát is, hogy mind a gyerekek egyéni szintjén, mind közösségi szinten erősödjön a csoporthoz tartozás érzése.

A sérülékeny, kevéssé reziliens gyerekeknek biztonságra van szükségük a tanuláshoz megfelelő lelkiállapot eléréséhez. A dráma rendszeres használata – a csoporton belüli különböző kapcsolódásokra érzékeny pedagógiai attitűd mentén – segíti a biztonságos légkör és a tanulás iránti nyitottság kultúrájának kialakulását egy gyerekközösségben.

A tréning

A tréning két napján a projekt néhány drámajátékát vettük sorra és játszottuk végig. Az első napon, kedden, a drámapedagógiában használatos ismerkedési bemelegítő körök után a pozícionális dráma, majd a szerepjáték lehetőségeit elemeztük.

A pozícionális drámában a játékvezető (Turóczi Levente) különféle tárgyakat osztott ki a pároknak, majd ezekről a tárgyakról kellett sorban kitalálnunk, hogy vajon kié lehet, lehetett. Az így létrejött karaktereknek külső-belső tulajdonságokat találtunk ki, és ki kellett azt is agyalnunk, ki legyen a történet főszereplője – merthogy a tárgyakból karakterek, a karakterek között viszonyrendszer alakult ki elég hamar, s kiderült, hogy szinte mind egy nagycsalád tagjai. A kapcsolati háló boncolgatása után megalkottuk a helyszínt, az időjárást, a napszakot, az illatokat, majd ennek megfelelő élőképbe kellett állnunk, ahol minden szereplő az lehetett, aki akart (volt, aki nem akart szerepelni). A főbb szerepek mellett a nap, a szellő, a birkák, a hangya, illetve egy kutya „bőrébe” bújt szereplő is részt vett az élőképben, amely attól függően változott, hogy mi a történet vége. A pozícionális dráma lehetővé teszi, hogy – ideális esetben – mindenki bevonódjon és az alapszituációt improvizatív módon továbbgondolja, megkeresse a maga helyét és átérezze, hogyan változott meg a viszonya a saját és mások karakteréhez a módosult szituáció hatására. A jelenet végén a játékvezetővel átbeszéltük, elemeztük a résztvevők viszonyát a karakterükhöz, és a reflexiót az egész jelenethez. Izgalmas volt látni, hogyan jutottunk el néhány tárgytól – egy rózsaillatú kendő, egy szem dió és parafa dugó, egy faládika, egy gyöngyökkel kirakott toll, térképek, látcső és egy rézkupa – egy komplett történet kibontásáig izgalmas szereplőkkel, viszonyokkal, családi konfliktussal, miközben a család múltjáról is tudni véltünk már egy s mást… Az egyszerű eszközökkel egy-egy nagyobb csoport minden tagja bevonható a játékba, miközben szabadon asszociálhat, kitalálhat, fantáziálhat.

A szünet után, néhány mozgásos játékot követően a szerepjátékot gyakoroltuk. A szerepjáték során két csoportra osztódtunk: nézők és a játszók csoportjára. A játszóknak először ki kellett találniuk magukat, milyen csoport részesei, és lassanként kialakult a történet: egy vándorszínész társulat érkezik Magyarországra, Gödöllőre, ahol a polgármester fogadja őket. A társulatnak van egy titka: ittak a halhatatlanság italából, több évszázada úton vannak, s időként meg kell újítaniuk a halhatatlanság varázsát, ezért őrzik a kelyhet, amely mindig másnál van éppen. Megalkottuk a társulati tagok személyiségét, a közöttük fennálló viszonyrendszert, amely alapján kiderült, hogy csak a titkos kehely az, ami összetartja a kis közösséget, alapjában véve már nagyon unják egymást. A polgármester asszony hiába próbálkozik azzal, hogy titokban igyon a kehelyből, a társulat kiveti magából. Az egy-két sállal mint jelmezzel megmutatkozó szereplők a helyszínen improvizáltak, a cselekményt időnként megállította egy-egy beugró szereplőként a játékvezető (Oborny Beáta), de volt, hogy megálltunk, hogy továbbgondoljuk a cselekményt és a karakterek közötti kapcsolatokat.

A másnapi tréning elméletibb jellegű volt, de drámajátékokat is tartalmazott. A délelőtt folyamán a szakértői színházról volt szó. A foglalkozásvezető Szekeres Eszter pszichológus egy esetpéldán keresztül mutatta be a szakértői színház módszerét. A módszer lényege, hogy a gyerekek egy projekt keretében olyan feladatot kapnak, amelyben ők lehetnek a szakértők (kutatók, elemzők, menedzserek stb.) A módszer mind a természet-, mind a humántudományban nagyszerűen alkalmazható; a gyerekek kutatókként terveznek, elemeznek, hipotéziseket állítanak fel, miközben észrevétlenül tanulnak az adott témakörből, és fejlődik gondolkodás- és tanulási képességük. (Elképzelhető, hogy a szakértői színházzal kapcsolatban lesz egy külön workshop a közeljövőben.)

Kora délután néhány drámajátékot, mozgásszínházi technikát ismertünk meg (séta a térben különböző sebességgel, találj ki egy gesztust, és utánozd le a másikat; vakvezetés; hegyi és völgyi trollok – hogyan kommunikálj és oldj meg konfliktushelyzeteket úgy, hogy csak torzított nyelven beszélhetsz; szerepcsere mozgással – találj ki egy karaktert, menj úgy, majd utánozd a másik mozgását)… Egyszóval nagyon sok olyan apró drámatechnikai eszközt ismertünk és tapasztaltunk meg, amelyek a gyerekeknél növelhetik az elfogadás, a befogadás esélyét, ezáltal nagyobb önbecsülésük lehet, szívesebben járnak az iskolai közösségbe.

A nap további részében a korai iskolaelhagyásról beszélgettünk, rizikófaktorokról, veszélyeztetett korosztályról, illetve a projekt egy másik kiemelt módszeréről, a szabadjátékról és lehetőségeiről.

A Reziliencia – a megküzdési képesség fejlesztése című részlet forrása és további részletek:
www.rogersalapitvany.hu

Artpad Rogers tréning 01

Artpad Rogers tréning 02

 

 

Artpad Rogers tréning 03

 

Fotók: Rogers Alapítvány