Egy igazán mesés nap!

A szöveghez kapcsolódó feladatok

Április 2-a több szempontból is jeles nap a gyerekirodalom kedvelői számára. Lássuk, mi mindent ünneplünk ma!

""""

1967 óta világszerte ezen a napon ünneplik a Gyerekkönyvek Nemzetközi napját. A Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa, azaz az IBBY, Hans Christian Andersen, a nagy mesemondó születésnapját nevezte ki a meseírás, a mesekönyvek és az olvasás ünnepének.

Minden évben egy másik ország vállalja az esemény támogatását, tervezteti meg az az évi plakátot és választja ki az év gyerekkönyvekkel kapcsolatos jelmondatát, illetve üzenetét. Ebben az esztendőben Livtvánia került sorra, a plakátot Kęstutis Kasparavičius tervezte, az idei jelmondat pedig így hangzik: Books help us slow down, ami nagyjából annyit tesz: A könyvek segítenek lelassítani egy kicsit.

Az üzenet felhívja a figyelmünket arra, hogy ebben a felgyorsult, rohanó világunkban, mekkora segítséget jelenthet számunkra az olvasás: a jó könyvek megtaníthatnak egy rövid időre megállni, megpihenni, a figyelmünket egy dologra irányítani.

Hagyjuk hát, hogy elvarázsoljanak bennünket a történetek, szebbé tegyék mindennapjainkat, és ismertessük meg ezzel a csodával gyerekeinket, tanítványainkat is!

 

Az idei év plakátja és üzenete elérhető itt:

http://www.ibby.org/awards-activities/activities/international-childrens-book-day/icbd-2019/

 

Az ICBD 2019 plakátja

 

A magyarországi gyerekirodalom-rajongók pedig jól tudják azt is, hogy az egyik legnagyobb kortárs gyerekkönyv-szerzőnk szintén ezen a napon ünnepli születésnapját: ez úton is szeretnénk jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánni Csukás Istvánnak!

Mivel is ünnepelhetnénk hát méltóbban ezt a napot, mint Csukás István: Pom Pom meséi – A szegény Gombóc Artúr című meséjéből egy kis részlettel?! 

Mindenkinek boldog Nemzetközi Gyerekkönyvek Napját!

Csukás István - Sajdik Ferenc

Szegény Gombóc Artúr

 

Gombóc Artúr

– Hol is kezdjem a mesét Gombóc Artúrról, a dagadt madárról?
Legjobb, ha azzal kezdem, hogy mi volt a legnagyobb szívfájdalma Gombóc Artúrnak!
De ez se igazán jó kezdet, mert ha lehet, legelőször mindig az örömöt keressük.
A bánat meg a szívfájdalom még ráér!
Vagyis minek örült a legjobban Gombóc Artúr?
A csokoládénak! Igen, ez a jó kezdet, a csokoládé!
Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét.
Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét.
A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.
És mi volt a legnagyobb bánata Gombóc Artúrnak?
Hogy minden hiába, mert csak hízik, csak kövéredik, csak dagad, pedig keményen és összepréselt csőrrel fogyókúrázik!
Mikor nem a csokoládéra gondol, akkor a fogyókúrára gondol.
Hogy mi mindenről mondott már le!
Lemondott a vízről, a tejről, a teáról, a főzelékről, a kenyérről, a sóról, az almáról, a körtéről, a narancsról, a citromról, a kóláról, lassan már mindenről lemondott, kivéve a csokoládét.
És mégis csak hízik, csak dagad, már olyan dagadt, hogy elpattan alatta az ág, ha rárepül… megroggyan alatta a kémény, ha ráül… elgörbül alatta a tv-antenna…
Éppen ezért már nem is röpköd a levegőben, különben is egyre nehezebben tud már felrepülni. Csak gubbaszt és fogyókúrázik! Illetve majszolja a csokoládét, mert azért valamit kell enni!
Egy reggel látja ám Gombóc Artúr, hogy az égen köröznek a madarak, meg a villanydróton gyülekeznek, meg a háztetőn sorakoznak, aztán: huss! – elrepülnek Afrikába.
Az egyik madár visszakanyarodott, s lekiáltott a bámészkodó Gombóc Artúrnak:
– Te nem jössz?
Gombóc Artúr gyorsan megnézte a naptárt, s a homlokára csapott. „Hát persze! Ősz van! Teljesen kiment a fejemből a nagy fogyókúra miatt!”
Felnézett a fákra: a levelek is lehulltak.
Vagyis itt az ideje, hogy elinduljon Afrikába!
Még egy pillantást vetett a vándorútra kelt madarak után, hogy megjegyezze az irányt, merre kell menni Afrikába.
De előbb még becsomagolt.
Egy kisebb bőröndbe egy-két apróságot rakott: poharat, törölközőt, zsebkendőt.
Egy nagyobb bőröndbe meg csokoládét, mert hosszú az út, s bár a hosszú úton is szigorúan fogyókúrázni akar, de azért valamit enni is kell.
S mivel már repülni régen nem tudott, a szigorú fogyókúra ellenére sem, fogta a két bőröndöt, s elindult gyalog Afrikába.
Alig ment pár lépést, megállt, letette a két bőröndöt, megtörülte a homlokát, s felsóhajtott: „Haj! Haj! De messze van Afrika! Sose érek oda gyalog!”

Gombóc Artúr csomagol

A részlet Csukás István: Pom Pom meséi – A szegény Gombóc Artúr című kötetéből való (Könyvmolyképző Kiadó, 2014). Illusztráció: Sajdik Ferenc, és a Mikkamakka 2016/7 számában volt olvasható.