Egy színház a gyerekekért

Interjú Zalán Jánossal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával. 2019. januárjában második igazgatói ciklusát kezdheti meg Zalán János a Pesti Magyar Színház élén, így a színház töretlenül folytathatja az ő tervei alapján már korábban elkezdett különleges és összességében egyedülálló Színházpedagógiai Programját, amelynek fókuszában a gyerekek állnak. Pásztor Csörgei Andrea interjúja. Az interjú teljes terjedelmében az Új Köznevelés következő számában lesz olvasható.

Zalán János

Mikor és hogyan született meg az ötlet, hogy az előadásaikhoz színház-pedagógiai programot kapcsoljanak?

2015 januárjában vettük át a színházat, ekkor még nem volt határozott elképzelésünk sem a színház irányultságáról, sem a célközönségéről. Még nem fókuszáltunk ennyire a gyerekekre, a diákokra. Valójában maguk az alkotók sem tudták, kiknek készítik a darabokat, pedig ez fontos lett volna. Nem mindegy, hogy az adott előadás milyen „színházi nyelven” szólal majd meg, érti-e, ismeri-e, használja-e azt a nyelvet a közönség, hiszen a mű befogadása csak így lehet teljes értékű.

Ezen szerettünk volna mindenképpen változtatni. Amikor körülnéztünk szakmai körökben, azt tapasztaltuk, hogy a fővárosi színházak jó része sikeres színház-pedagógiai programot működtet, ráadásul úgy, hogy saját arculatához illeszkedő „színházi oktatási nyelvet” alakított ki, amelynek segítségével eredményesen tudta megszólítani és bevonzani a fiatalokat.

Mi is hasonló utat szerettük volna követni, így kialakítottuk a saját színház-pedagógiai programunkat, ami az elmúlt évek tapasztalata alapján egyre népszerűbb, és egyre sikeresebben működik.

Pontosan mit tartalmaz ez a program, milyen foglalkozásokat értsünk rajta?

Nálunk a  színház-pedagógia két irányú: a színházra való nevelés és a színházzal való nevelés tartozik bele. Mindkettő másfajta felkészültséget igényel, ugyanakkor mindkettő egyaránt fontos. Az egyikben kilátogatunk az iskolákba, a másikban pedig a színházban tartjuk a foglalkozást.

Jobban szeretnénk, ha minél többen választanák helyszínnek a színházunkat, hiszen egészen más úgy színházról, előadásról beszélni, feldolgozni a látottakat, ha mindezt abban a fizikai térben tesszük, ahol az adott darab játszódott vagy majd játszódni fog. Sőt, a Színházi alkotófolyamat című programunkban néhány megelőző foglalkozást követően még a próbafolyamatba is bepillanthatnak a gyerekek. Így más aspektusból is megvizsgálhatják az adott színművet, amelyet az előadás megtekintése után ebben az esetben is feldolgoznak drámapedagógiai módszerekkel. Drámapedagógusaink, Kálócz László és Egervári György így rögtön visszajelzést kapnak arról, pontosan mi is csapódott le a diákokban az előadással kapcsolatban.

Miért fontos, hogy a gyerekek részt vegyenek ilyesfajta foglalkozásokon?

A foglalkozások interaktívak, a gyerekek teljes mértékben bevonódnak, résztvevővé válnak. Megpróbáljuk őket kibillenteni a komfortzónájukból: provokáljuk őket. Különböző játékos szituációkba kerülnek, miközben folyamatosan fel kell tenniük magukban a kérdést: Én hogyan látom ezt? Hogyan csinálnám? Hogyan alakítanám másképp ezt a helyzetet? Mi a helyes döntés?

Ebben a formában ez egy izgalmas képzeletbeli utazás, kaland a számukra. Ám ha később, az életük során hasonló, de immár „éles” helyzetben találják magukat, az a játéknak köszönhetően jó eséllyel ismerős lesz nekik, és talán képesek lesznek a foglalkozáson, biztonságos keretek közt kipróbált döntéseket és cselekvéseket feleleveníteni, újraélni, majd a legmegfelelőbbet kiválasztani közülük, és aszerint oldani meg a szituációt, problémát, konfliktust.

Arról nem is beszélve, hogy a játéknak magának roppant nagy ereje van: képes a való életben visszahúzódó, passzív gyerekeket is kinyitni, hiszen itt „tét nélkül” próbálhatják ki, milyen akár egy főszereplő, egy vezér vagy irányító szerepébe bújni, akként viselkedni. Ez nagyban hozzájárulhat az önismeretük fejlődéséhez, ami a tudatos felnőtté válás alapja. Azok a diákok, akik az önismeretnek ezt az útját végigjárják, felnőttkorukra nagy valószínűséggel „önazonosak” lesznek: tisztában lesznek azzal, kik is ők valójában, tisztában lesznek a képességeikkel, a gyengeségeikkel, és képesek lesznek mindezzel együtt elfogadni magukat, ami az első lépés ahhoz, hogy másokat is el tudjanak fogadni. Felnőve ezek a gyerekek meg tudnak alapozni egy olyan társadalmat, amelyben a sokszínűség és annak elfogadása érték, és a mainál sokkal békésebb világot teremthetnek.

Jelenet a Harisnyás Pippi című előadásból

Tudatosan állítják-e össze a programban részt vevő darabok repertoárját úgy, hogy azok kapcsolódjanak az iskolai közös olvasmányokhoz?

Igen, egyértelmű célunk egy diák-olvasóbarát program, hiszen ez a pedagógusok munkáját is segíti, és a gyerekeknek is megkönnyíti a közös olvasmányok feldolgozását.

Egy jó színházi előadás más aspektusba helyezi az adott történetet, diskurzust generál. Jó példa erre az Időfutár című mű, amely könyvben hét kötetet ölel fel, ám világos, hogy a színpadi adaptációban képtelenség mind a hetet egyszerre feldolgozni. Így a színpadon megmaradnak a fő karakterek, az egymáshoz való viszonyuk és a könyv bizonyos elemei, de ez csak a kiindulópont. Előadás után nagyon izgalmas megvitatni, mi volt másképp a színpadon, mint az olvasott szövegben, mennyiben tér el a színház nyújtotta közösségi élmény az olvasás magányos élményétől.

És ez persze más előadásainkra is igaz, például – a teljesség igénye nélkül – a Tündér Lalára, a Ruminire, a Harisnyás Pippire, vagy A fösvényre.

Jelenet az Időfutár című előadásból

Kapnak-e visszajelzést a közönségtől?

Igen, diákoktól, pedagógusoktól, szülőktől egyaránt. Szeretnek minket. Van, hogy dicsérnek, írnak, de ami fontosabb, hogy újra meg újra visszatérnek hozzánk. Különösen jók a visszajelzéseink a fogyatékkal élőknek szervezett programjainkkal kapcsolatban.

Pontosan mit takar ez a program?

A program egyedülálló nemcsak hazánkban, hanem szinte egész Európában, leszámítva Nagy-Britanniát. Mi vagyunk ugyanis az egyetlen olyan színház Magyarországon, amelyik főállású társadalmi felelősségvállalás-referenst alkalmaz annak érdekében, hogy fogyatékkel élő (elsősorban látás- és hallássérült) társaink is minél teljesebb színházi élményhez juthassanak.

Nálunk az audionarráció nem külső szolgáltatás, hanem szerves része az intézmény működésének. Több mint 250 előadáson vagyunk túl, amit jelnyelvi tolmácsolással és/vagy audionarrációval láttunk el. Ez a szám nemcsak a mi elkötelezettségünket mutatja, hanem egyben egy nagyon pozitív visszajelzés is az érintettektől, akik rendszeres látogatóinkká váltak – sokan az egész repertoárunkat látták már. Hozzánk bármikor, bármelyik előadásra ellátogathatnak, az előadás előtti regisztrációt is csak azért kérjük, hogy mindenképpen tudjunk az audionarrációhoz szükséges készüléket biztosítani számukra, de hallássérült látogatóinknak jelnyelvi tolmácsolás is elérhető az előadásainkhoz.

Jelenet a Rumini című előadásból

Hogyan kell elképzelnünk egy ilyen előadást?

Itt is a személyes tapasztalaton, élményen van a hangsúly. A látássérültek számára a színházi élmény egy előadás előtti színpadbejárással kezdődik. Végigvezetjük őket a színpadon, megérinthetik a díszleteket, érzékelhetik a méretüket, az anyagukat, a térben való elhelyezkedésüket, megfoghatják a berendezéseket. A fizikai tér bejárása után pedig találkozhatnak a színészekkel, ugyanígy megérinthetik a jelmezüket. Mindez a tapasztalat később, amikor az előadás közben a készüléken keresztül az audionarrátor a dialógusok szünetében leírja az akciót, a színpadi történést, előhívódik, így könnyebben élik bele magukat a történetbe, könnyebben azonosítják a karaktereket, helyszíneket.

Jelenet az Ármány és szerelem című előadásból

A sajtóban megjelent hírek szerint a Magyar Színház tudatosan szeretne gyerek- és ifjúsági színházzá válni. Mit jelent ez pontosan?

Szeretnénk, ha minél több olyan előadás születne, ami kapcsolódik a diákok olvasmányaihoz, és egyre szélesebb lenne az ifjúsági és a gyerekeknek szóló repertoárunk. Emellett egy ún. családi repertoárt is szeretnénk, hiszen a gyerekek nemcsak az iskola szervezésében járnak színházba, hanem a családjukkal is. Mivel a családoknak leginkább hétvégén van erre idejük, ezt az időszakot olyan előadásoknak szeretnénk szentelni, amelyeken az egész család jól és tartalmasan szórakozhat. Nálunk a családoknak nem kell a fogyatékkal élő gyereküket otthon felejteni, vagy eltitkolni, hogy a család színházba megy. Hozzánk, mindenki jöhet.

Milyen korosztályt várnak az intézmény színház-pedagógiai programjaira?

Az általános iskola első osztályától kezdve várjuk a diákokat, felső korhatár nincs, akár felnőttek is jöhetnek.