Kézifékes fordulás - A kortárs gyerekirodalmi konferencia tanulmánykötetének bemutatója

Az  „…és kézifékes fordulást is tud” című konferenciakötet bemutatóját múlt héten tartották a szerkesztők (Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Mészáros Márton, Szekeres Nikoletta) és Molnár Gábor Tamás irodalmár részvételével a Bartók Béla úti Kelet Kávézó stúdiójában.

2016. november 11-én a Károli Gáspár Református Egyetemen rendeztek szakmai találkozót a közelmúlt gyerekirodalmáról, gyerekkönyveiről. A szervezők (az egyetem gyerekirodalommal foglalkozó oktatói és a Magyar Gyerekkönyv Fórum szakértői) ugyanis érzékelték: fordulat állt be a magyar gyerekkönyv-kultúrában; az évezred eleje óta tartó innovatív könyvkiadói gyakorlat előbb vizuális megújulást hozott a gyerekkönyvekben, az utóbbi pár évben azonban irodalmi igényű, értékes szövegekkel is jócskán gyarapodott a gyerekirodalom. A vizsgált időszak egy-egy markáns vagy éppen vitatható minőségű könyvterméseiről az irodalomesztétika fogalmaival operáló tanulmányok a gyerekirodalomról való gondolkodást nagykorúsítják: régi hiányt pótol, s így nem lesz többé kérdés, mikor születnek végre szakmai dolgozatok a gyerek- és ifjúsági irodalom tárgykörében, hiszen ez a kötet (valamint előzménye, a Mesebeszéd, amely szintén konferenciakötet) nagyban hozzájárul, hogy magas szintű szakmai diszkusszió érvényesüljön a téma szakértői között. A „nagykorúvá válás” kifejezés időszerűségét mutatja, hogy hamarosan, november 23–24-én sor a következő szakmai találkozóra, amely A gyerekirodalom nagykorúsítása címet viseli.

A bemutatón Molnár Gábor Tamás irodalomtörténész, az ELTE oktatója nagy vonalakban összefoglalta a kötet egyes tanulmányait. A kötet ugyan nem bomlik fejezetekre, mégis pontosan érzékelhetők a szerkesztés elvei, az egymástól jól elkülöníthető blokkokba tagolt, s olykor-olykor egymásra is reflektáló tanulmányok. Az irodalmár rámutatott: aki magas szinten foglalkozik gyerekirodalommal, annak számos tudományterületet kell behatóan ismernie az irodalomtudománytól a neveléstudományon keresztül a művészettudományig, pszichológiáig... A kötet rövid összefoglalását követően Molnár Gábor Tamás kiemelte: a szövegekben afféle vörös fonálként fel-felbukkan a gyerekkönyvek esztétikai, edukációs, didaktikai vagy éppen szórakoztató funkciója, s felmerülhet bennünk a kérdés: mi is a kortárs gyerekirodalom „célja”? Olvasásra nevelés, szórakoztatás, társadalmi szocializáció, a morális diskurzusra való képesség, vagy a kritikai gondolkodás megalapozása? Mi az, amit be lehetne emelni az oktatásba, és milyen céllal? Az izgalmas kérdésfelvetésre mindjárt egy régebbi történettel válaszol mintegy: amikor Győrfi János a 15 évvel ezelőtt megjelent interjúkötetében (A ​magyartanítás mestersége – mestertanárok a magyartanításról) rákérdezett a trivia literatura beépítésének lehetőségeire az oktatásban, az akkori mesterpedagógusok egytől egyik elzárkóztak ettől. Még Szegedy-Maszák Mihály sem támogatta az ún. zsánerirodalom beemelését a közoktatásba, teszi hozzá Hansági Ágnes, Mészáros Márton azonban erre reagálva megpedzette: Szegedy-Maszák Mihály valószínűleg azért mondhatott ilyet, mert volt még akkoriban egy alapolvasottság, egy olyan alap, amire a „magas” irodalmat rá lehetett építeni. Ha csupán a tető van, és nincs egy biztos alap és nem állnak a ház falai, azaz ha nincs olvasói hagyomány és műveltség, akkor hiába akarjuk a házat megépíteni, az összedől. Ezen a ponton Mészáros Márton hozott egy ijesztő példát: tizenegynéhány évig az első évfolyamos, magyartanárnak készülő hallgatói még csak-csak válaszoltak arra a kérdésre, hogy mit szeretnek olvasni, vagy mit olvastak mostanában (válaszaikból ekkor is többnyire tudott következtetni arra, ki az igazi olvasó, és ki nem az), az utóbbi pár évben azonban megjelentek a már magán a kérdésen is felháborodott hallgatók: ők bizony abszolút nem szeretnek olvasni, válaszolták.

A gyerekirodalom szocializációs kérdésére Hermann Zoltán hozott német példákat: Németországban, ahol sokkal régebb óta foglalkoznak a gyerekirodalom elméletével, komoly rendszert dolgoztak ki a sokrétegzettségű társadalom akkulturációjára: Hansági Ágnes kifejezésével élve létezik náluk a beavató irodalom, létezik a nyelvi, közösségi, irodalomesztétikai, sőt az összetettebb regionális akkulturáció.

A szakmai diskurzus, amelyet ezek a konferenciák is megalapoztak, reményeink szerint folytatódhat a korábban említett és héten rendezett szakmai találkozón, amelyre minden érdeklődőt vár a két házigazda szervezet: a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület és a HUBBY (Magyar Gyerekkönyv Fórum).

 

Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Mészáros Márton, Szekeres Nikoletta (szerk.): „...kézifékes fordulást is tud.” Tanulmányok a legújabb magyar gyerekirodalomról. Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2018

Mesebeszéd c. kötet borítója Kézifékes c. könyv borítója

Besze Barbara