A taps a legjobb

Fűköh-Nagy Zsófiával Farkas Judit beszélgetett

Találós kérdés: Palántából csillag, aztán óriás lesz. Mi az?  A válaszért – szerencsére – nem kell egészen az Üveghegyig elmenni. A színház egy mesés, varázslatos világ, ahol a színészpalánták, ha elég tehetségesek és kitartóan dolgoznak, akkor az egész ország vagy a világ által ismert sztárrá, csillaggá változhatnak, vagy olyan színészóriás lehet belőlük, mint például Pogány Judit (aki többek között eljátszotta a Sötétben látó tündért, Pinokkiót, Konrádot a Május 35-ből és Malackát). Lehet, hogy Fűköh-Nagy Zsófira – akit most szeretnénk bemutatni nektek – is ez az út vár.

Mióta érdekel a színjátszás, mikor és hol szerepeltél először színpadon?

Most negyedikes vagyok a zuglói Liszt Ferenc Általános Iskolában. Ott is fellépünk színdarabokkal, énekkarral nagyobb eseményeken, pl. karácsonykor, de szavalóversenyekre, mesemondó-versenyekre is járok. Legutóbb egy ilyen versenyen azt nyertem, hogy a Magyar Rádióban is elmondhattam a mesémet.
Középső csoportos korom óta járok egy barátnőmmel hetente egyszer Földessy Margit Stúdiójába. Ő egy színésznő, aki nagyon régóta foglalkozik gyerekekkel. Több csoport is van Margitnál, én a nagyobbakkal járok együtt. Itt sokszereplős jeleneteket gyakorolunk, táncolni és énekelni is tanulunk, drámajátékokat játszunk. Az improvizációt nagyon szeretem, nagyon jó, hogy én találhatom ki, hogyan folytatom a történetet. Színpadon csak az évente néhány alkalommal megrendezett gálán lépünk fel, rendszeresen nem.

gyerekek táncolnak

Milyen színdarabban és melyik színházban szerepelsz most?

A Nemzeti Színházban szerepelek, a János vitéz című darabban, amit Vidnyánszky Attila rendezett, aki a színház vezetője is egyben. Én vagyok kis Iluska, Jancsi szerelme. Kukorica Jancsiból lesz János vitéz, és az ő kalandjait követhetjük végig a történetben.

gyerekek a János itéz próbáján

Hogy választottak ki téged erre a szerepre?

Földessy Margit ajánlott engem is több társammal együtt, és utána volt egy casting, ami szereplőválogatást jelent. Egy verset kellett elmondani, és énekeltem is. A rendező, a rendezőasszisztens és még néhány szereplő is meghallgatott. Kicsit hasonlítok is a felnőtt főszereplő Iluskára.
 

Hogyan zajlanak a próbák, mi történik veled az előadás előtt, közben és utána, amit a nézők nem láthatnak?

Havonta egyszer-kétszer adjuk elő a darabot, néha délután háromkor, vagy este hétkor. Szeptemberben lesznek felújító próbák, és ha nem nőttem ki a szerepet, akkor októbertől talán megint fellépek. A próbákon a jeleneteket újra és újra eljátsszuk, ahogy a rendező kéri. Ez elég fárasztó dolog, volt olyan is, hogy este 10-ig kellett a színházban lennünk, aztán másnap 8-tól folytattuk. Az előadás előtt minimum egy órával meg kell érkezni a színházba, mert ott egy fodrász megfésüli, befonja a hajamat, megkapjuk a mikroportunkat, amivel felhangosítják a hangunkat, és fel kell venni a jelmezt. Néha a büfébe is felmegyünk, ahol sok híres színész kávézik, beszélget, izgalmas hely.
Aztán a hangosbemondóból hallom, hogy első figyelmeztetés, amikorra már mindenkinek a színházban kell lennie, aztán a második figyelmeztetésre már mindenkinek készen kell állnia, a harmadik figyelmeztetés után 5-10 perccel pedig már kezdődik is az előadás. Kicsit olyan, mint a filmekben. Ha a nevemet bemondanák – ami még nem fordult elő – akkor már baj van, mert az azt jelenti, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kellene. Előtte még izgulok, de aztán a színpadon már nem. Szünettel együtt háromórás az előadás, én végig a színpadon vagyok, csak egy rövid átöltözésre jövünk le a többi gyerekkel együtt. 
Az első szereposztásban két kisfiú van velem: Fabricius Márk és Miskey Roland. Jóban vagyok velük, Rolit egy másik előadásban, a Négyszögletű Kerek Erdőben is megnéztem, ő játszotta Bruckner Szigfridet. Abban Mikkamakka is szerepelt. 
 

Mit szeretsz a legjobban a színházban, van-e kedvenc részed?

Több kedvenc jelenetem van, pl. az elején, amikor nagyon szép ruha van rajtam, és egy másik, ami a „Nos hát ment a sereg” szöveggel kezdődik, és a huszárok Franciaországig történő vándorlását mutatja be. Nagyon vicces, ahogy a mesélő, vagyis a lantos megtréfálja a sereget a lányok segítségével. Egy térkép alapján haladnának a cél felé, de mi ide-oda küldözgetjük őket, például Tatárországba meg Lengyelországba, vagy az égbe, a csillagok közé. A lantos még azt is mondja a seregnek, hogy India Franciaországgal határos. Végül megelégelik, és sikerül eljutniuk a francia királyhoz. 
De a legeslegjobb a taps és a meghajlás. Érdekes, hogy a délutáni előadásokon általában nagyobb tapsot kapunk.
 

Van-e a kedvenc színdarabod, amit más gyerekeknek is ajánlanál? 

Nemrég megnéztük az Ódry Színpadon egy másik darabban a János vitéz korábbi szereplőit, akik most végeztek színészként az egyetemen. Az előadás címe: Diótörő, amit én korábban már balettelőadásban is láttam, de ez jobban tetszett, mert modernebb és viccesebb volt, magyar népzenével, gyerekdalokkal, rockzenével.
 

Mik a terveid? Szeretnél felnőttként is ezzel foglalkozni?

Nem vagyok benne biztos. Még folytatom, de szeretnék lovardában dolgozni, illusztrátor is szívesen lennék, mert az is nagyon érdekel. Nektek is rajzoltam egy képet, ami János vitézt és Iluskát ábrázolja Tündérországban.

János vitéz rajz

 

Az interjú eredetileg a Mikkamakka 2015/1-2. számában jelent meg.