NYELV-ÉSSZEL

A TanTrend blogja nyelvről, nyelvészetről, nyelvi játékok, érdekességek - mindenkinek.​

Farsang farki fabula

Vajon mennyire áll biztos lábakon az állat szavunk? S kellenek-e lábak mindehhez neki? Áll-e az a megállapítás, miszerint az állat az áll igéből származik? Nos, ez a mai mesemonológ korántsem állatmese lesz, ahogy ezt ember köntösbe bújva most látom.

Zagyvalesen

Most nem a Hatvant is átszelő, nevét a sebes-kavargó, keskeny-zavaros vizéről kapott folyóról, amelyben én is kacagva halásztam ingujjat-nadrágszárat feltűrve kiskoromban, sneciket és még ezeknél is nagyobb sültkishal-jelölteket nagy örömmel nagyanyám konyhájába büszkén cipelve, hanem az ilyen beszédről, a zagyválásról, zagyvaságról lesz szó.

Bocsánatos bűn-e a ”matek”? – A diáknyelvről régen és ma

A diáknyelvről, diákszlengről számos vita alakult ki az idők során. Az 1960-as évektől kezdve sokáig az ifjúsági nyelv egyik csoportnyelveként tartották számon, mostanában inkább azonos életkorú és tevékenységi körű rangtárs csoportokban használt szakszlengként értelmezik. Általánosan elfogadott viszont az a nézet, hogy a diákszlengnek (mint azt neve is mutatja) a diákok által kitalált és használt, általuk gyarapított szlenget nevezik, amely természetszerűen az iskolai és általában a diákélet fogalmainak, tárgyainak sajátos elnevezését tartalmazza.