NYELV-ÉSSZEL

A TanTrend blogja nyelvről, nyelvészetről, nyelvi játékok, érdekességek - mindenkinek.​

Furcsa mesék

A képen fúrófejek láthatók.

Ha már a nyelvünk ennyire kiapadhatatlanul gazdag, én sem fogyhatok ki a mesékből így nyár közepén. A maiak közül a második amolyan kurtán-furcsán tündéri, a harmadik pedig ráadásul csak egy csenevész kis beszédhangnyi lesz, egy hanggal sem több. Kezdjük viszont az elején, a furcsánál is furábbal. Jó csemegézést!
 

Szilánkok

Egy angol–magyar, egy német–magyar és egy magyar–magyar szószilánk fűzi össze a most következő három szótártöredéket. Aki pedig szófajt, stílusminősítést és jelentésrovatot is vár, csalódni fog.

Az aggok háza

Az aggról, erről az elaggott szavunkról szólok ma. Bár az eredetét, ezért a leszármazottjait is bizonytalanság veszi körül, de a sokat látott agg-ok idősotthonában, az aggok házában mégis jól megfér minden agg egymással. Hogy én mit keresek itt, ebben a dermedt szentélyben, mindjárt kiderül.

A szarka és a ló

A mai mese nem a holló és róka sajtkiéneklős történetének, még csak nem is a róka és a daru, netán a róka és a gólya „kölcsönkenyér visszajár”-féle tanulságára okító meséjének hasonmása lesz. A címben szereplő két állatnak pusztán a lába nyomát követjük ma vigyázva, hátha többet mond a nyomok nyomon követése, mint maguk az állatok és a lábaik, akármilyen és akárhány is van nekik ezekből.

Vanni vagy nem vanni?

Miért mondjuk, hogy meleg, hőség, kánikula, hovatovább forróság van, de azt sose, hogy forró van? Miért felesleges itt a van? Vagyon-e erre magyarázat, régiesen szólva? S ha már itt tartunk: létezhet-e vajmi köze a van igének a múltat jelölő volthoz? S lehet-e a vanból valaha is jövőre mutató lesz? Ezeken jár épp az eszem.